Kemény férfi lett a mimóza Murrayből

Vágólapra másolva!

Tavaly nyáron még örök vesztesnek könyvelték el a wimbledoni döntő után sírva fakadó Andy Murrayt, aki azóta megnyerte az olimpiát, a US Opent, és véget vetett a britek 72 éves átkának hazai pályán. A gyerekkorában egy iskolai mészárlást túlélő, sokáig mentálisan gyenge Murray karrierje akkor vett fordulatot, amikor a korábbi klasszis, Ivan Lendl vette kezelésbe, aki akkor sem csomagolja vattába a véleményét, ha kritizálni kell.

Sajátos Grand Slamet hozott össze Andy Murray, a világranglista második helyén álló brit teniszező ugyanis döntőbe jutott a legutóbbi négy GS-tornán, amin elindult: az idei Wimbledont és a tavalyi US Opent megnyerte, az év eleji Australian Openen és a tavalyi angol bajnokságon pedig az utolsó meccsen kapott ki.

Ahhoz, hogy megtudjuk, mitől javult ekkorát az első négy Grand Slam-döntőjét elveszítő Murray, másfél évet kell visszamennünk az időben, egészen odáig, hogy egy floridai pizzéria különtermében egy asztalhoz ült Ivan Lendllel.

A korábbi nyolcszoros Grand Slam-győztes tudhatta, min ment keresztül Murray, mivel hozzá hasonlóan elvesztette az első négy nagy döntőjét. A rokon lelkek gyorsan egymásra találtak, a megbeszélés végén Lendl egy szalvétán már azt rajzolgatta Murraynek, hogy tudna győzni legkeményebb ellenfelei, Novak Djokovic, Roger Federer és Rafael Nadal ellen.

A nagy négyes, csak így emlegették őket, illetve gúnyosan úgy helyesbítettek sokszor, a nagy hármas és Murray, mivel a skót képtelen volt átlépni az árnyékát, mentálisan nem volt elég erős, így rendre összezuhant a fontos helyzetekben.

Sosem beszél a túlélt mészárlásról

A siker kapujában elszenvedett vereségek érthetően padlóra küldték Murrayt, aki azonban átvészelt már ennél keményebb megrázkódtatást is: 9 éves volt, amikor egy osztályteremben elbújva élte túl a Dunblane általános iskolában történt mészárlást, amelyben egy Thomas Hamilton nevű őrült 16 gyereket és egy felnőttet ölt meg, mielőtt magával is végzett. Murray az interjúiban sosem beszél az esetről, de az önéletrajzi könyvében megemlítette, hogy jól ismerte a későbbi tömeggyilkost, akivel gyakran bandázott, és akit néha Murray anyukája fuvarozott a suliba.

Murray stílusát kontrateniszként lehetne definiálni, elképesztő lábmunkával szinte minden labdát vissza tud kotorni, és aztán néha meglepi a labdamenetet irányító ellenfelet egy-egy nyerő ütéssel, főleg hatalmas erejű tenyeressel. Ez a játékstílus normál esetben hatékonyan működik, de egy olyan érában, amelyben Murray mellett még három olyan klasszis uralta a teniszt, mint Federer, Djokovic és Nadal, nem volt elég ahhoz, hogy a skót kiteljesedjen.

Agresszívabb játékra és több önbizalomra volt szüksége, adva volt tehát a feladat Lendl számára. A páros első közös Grand Slam-tornája a tavalyi Australian Open volt, amelyen az elődöntőig minden rendben ment, és ott sem hiányzott sok, de végül Djokovic örülhetett a négy óra ötven perces, ötszettes gyilok után.

Előbb sírt, majd ünnepelt Wimbledonban

Az első bekezdésben emlegetett Grand Slam a tavalyi wimbledoni döntővel indult, ahova 1938 óta első britként jutott el. "Nagy kihívás lesz ez a találkozó. Ez egy olyan mérkőzés, ahol nem én vagyok az esélyes, de ha jól játszom, képes lehetek a győzelemre" - nyilatkozott szerényen Murray, pedig az egymás elleni mérleget tekintve jobban állt, mint ellenfele, Roger Federer. Hiába nyújtotta azonban élete játékát, megint a vesztes szerepe jutott neki, Federer négy szettben győzött, Murray pedig elsírta magát, negyedszer is hiába veselkedett neki egy GS-döntőnek.

"Sokat sírtam, főleg az elején. Nagyon szomorú voltam, de elkezdtem más dolgokkal, így az olimpiával foglalkozni, és elterelni figyelmemet a bánatomról. A múlt helyett inkább a jövőre koncentráltam" - mondta később a döntő utáni időszakról.

A mostani győzelme után bevallotta, hogy a 2012-es wimbledoni vereséget követő lelkizés során sok mindent tisztázott magában, és amikor ismét ütőt fogott, érezte magában az erőt, hogy valami nagy dolgot vigyen véghez. Jól érezte, hiszen eksztázisban játszva előbb Djokovicot verte meg a szintén a wimbledoni szentélyben rendezett olimpiai elődöntőn, majd a pár héttel korábbi vereségért alaposan visszavágva úgy eltángálta Federert, ahogy korábban nagyon kevesen, a svájci zseni három szett alatt összesen hét játékot fogott.

"Ez életem győzelme, a No. 1! Nem számítottam erre a hét elején. Kicsit fáradt voltam Wimbledon után, mégis frissnek éreztem magam ma a pályán. Egyáltalán nem voltam ideges, leszámítva a meccs legelejét. Sok kemény vereséget elszenvedtem már, ez volt a legjobb módja elfelejteni a múlt hónapi wimbledoni döntőt. Sosem felejtem el ezt a sikert" - hangzottak az újdonsült olimpiai bajnok örömszavai.

Lendl nem finomkodik, ha kritizálni kell

Az olimpián már érződött a Lendllel végzett közös munka hatása, Murray sokkal kiegyensúlyozottabb volt, nem zökkentette ki a nagy nyomás, hogy hazai pályán játszik, és az sem, hogy mekkora lehetőséghez jutott.

A Murrayt követő angol újságírók rendre több különgéppel utaznak a nagy versenyekre, és igyekeznek minden lépéséről beszámolni, ami miatt Lendl egy ízben ki is fakadt. "Szerintem ti túlkomplikáljátok ezt, elég lenne feleennyit foglalkozni vele. Hadd legyen csend körülötte. Pont elég stressz van a meccsnapokon" - osztotta ki a média képviselőit az edző, aki annak idején játékosként is igyekezett minél távolabb maradni a nagy felhajtástól.

"Amióta vele dolgozom, többet tanulok a vereségekből, mint korábban. Hihetetlenül őszinte velem, ha jól dolgozom, akkor boldog, ha nem, akkor viszont csalódott, és ezt el is mondja. Pedig ez nem mindig könnyű egy edző-játékos viszonyban, mert sokszor a játékosok irányítanak, és az edzők kényelmetlenül érzik magukat, ha el akarják mondani a hibákat. Amikor tavaly kikaptam Wimbledonban, azt mondta, büszke rám amiatt, ahogy játszottam, hogy keményen harcoltam minden pontért. Érezhetően megváltozatta a hozzáállásomat, és ez volt az első alkalom, hogy egy döntőben máshogy játszottam" - emlékezett vissza Murray a mostani wimbledoni sikere után az egy évvel korábban történtekre.

Forrás: AFP/Getty Images/CLIVE BRUNSKILL

Az olimpiai sikerrel megfordult a széljárás, Murray válláról lekerült a teher, ő maga is elismerte, hogy kevesebbet kételkedett magában, és az év utolsó Grand Slam-tornáján, New Yorkban sikerült felérnie a csúcsra. Djokovic ellen az sem zavarta meg, hogy leadta kétszettes előnyét, sőt, még jól is jött ki belőle, a szerb ugyanis fizikálisan felőrlődött a majdnem ötórás rohangálásban. Murraynek viszont nemcsak a feje volt rendben, hanem a teste is, használtak a kemény floridai, tengerparti futóedzések, valamint a táplálkozási szakértő által összeállított szigorú diéta.

Azt álmodta, elvesztette

A nagy sikert sem olyan könnyű azonban feldolgozni, és erről a skót is meggyőződhetett. Mint a BBC-nek elmondta, éjszaka verítékben fürödve ébredt, miután azt álmodta, hogy elvesztette a döntőt. Lendl ezt hallva azt kérdezte tőle, mitől fél, mire Murray azt felelte, aggasztja, hogy nem tudja, hogy fog ezután megváltozni az élete, mert nem akarja, hogy megváltozzon. "Lendl elárulta, ugyanezt érezte ő is, de mindössze annyi történt, hogy többen gratuláltak neki, jobb asztalokhoz ültették az éttermekben, és ingyen játszhatott az összes menő golfklubban" - mondta Murray.

2013 brisbane-i címvédéssel indult, Murray a 25. tornagyőzelmét aratta, de a 26.-tól Djokovic elütötte az Australian Open döntőjében. Pedig az első szett még Murrayé volt, de a Melbourne-specialista szerb fordított, és zsinórban harmadszor nyerte meg az év első GS-tornáját, a skótnak maradt az a rekordbeállítás, hogy Edberghez hasonlóan háromszor lett második Ausztráliában.

A folytatásban a miami tornagyőzelem mellett csak a világranglistán előzgetett, volt második is, a Roland Garrost viszont hátsérülés miatt lemondta. Különösebben nem siratta, hogy nem csúszkálhatott a párizsi salakon, sejthető volt, hogy inkább Wimbledonra készül, meg is nyerte 2009 és 2011 után harmadszor a felvezető versenynek számító queens'i füvest.

Megnyerte Lendl helyett is

Wimbledonban valóságos Murray-mánia kapta el a briteket, a queens'i győzelem után a jegyek iránti kereslet 237 százalékkal megnőtt, mindenki abban bízott, végre megtörik a Fred Perry 1936-os győzelme óta tartó átok.

A sorsolás mindenesetre nem kedvezett Murraynek, aki Nadallal és Federerrel is egy ágra került. A tévés szakértőként dolgozó John McEnroe Djokovicot nevezte meg favoritként, igaz, hozzátette, Murray éhes lesz a sikerre, és frissebben is játszhat, hiszen kihagyta a Roland Garrost. Federer és Nadal aztán ketten együtt összesen egy meccset bírtak nyerni, a hazaiak kedvence viszont úgy vitorlázott el a döntőig, hogy igazán csak a Verdasco elleni negyeddöntőben rezgett a léc.

A Djokovic elleni döntő viszont sokkal simább volt a vártnál, még ha Murray utólag meg is jegyezte, hogy nem hiszi, hogy lesz még valaha olyan kemény játék, mint az utolsó, amivel eldőlt, hogy az ő nevét vésik fel a kupára.

"Wimbledonban győzni a tenisz csúcsa. Tudom, hogy Ivan is nagyon boldog lett volna, ha sikerül itt nyernie, de azt hiszem, ez a második legjobb dolog, ami vele történhetett" - mondta az edzőjéről, aki egyedül füvön nem tudott GS-t nyerni. Murray megköszönte Lendlnek, hogy türelmes volt vele, és akkor is mellette állt, amikor sokan már nem hittek benne. "Kitartó voltam, és a sok fájdalmas vereség ellenére minden évben tudtam fejlődni" - jelezte Murray, hogy a sikere mögött nem kell hókuszpókuszt keresni.

Az állhatatosságon kívül Lendl tudása is kellett az áttöréshez, amit a legjobban Murray korábbi edzője, Miles Maclagan foglalt össze. "Amit Ivan mond Andynek, az elképzelhető, hogy megegyezik azzal, amiket én tanácsoltam neki. Lendl szavainak viszont sokkal komolyabb súlya van Andy szemében, mert nyolc Grand Slam-sikerrel a háta mögött adja a tanácsokat."

Érik a világelsőség

Lendl kihozta Murray korábban rejtett tartalékait, a játékos pedig szintén elért valami olyat, amire kevesen képesek: wimbledoni győzelmével mosolyra fakasztotta pókerarcú edzőjét. Az 1996-os wimbledoni bajnok, Richard Krajicek szerint, ha nem jön közbe sérülés, akkor Murraynek hat-kilenc hónapon belül esélye lesz arra, hogy átvegye a vezetést a világranglistán.

És hogy Murray megváltozik-e most, hogy győzni tudott ott, ahol előtte 72 évig átok ült a briteken? "Nem hiszem, hogy bármiben megváltozna. Ugyanolyan elkötelezett lesz a tenisz iránt, mert csak ez létezik számára, tizenegy éve ez az élete" - mondta Roy Erskine, a teniszező nagyapja. Menedzsere, Simon Fuller pedig kijelentette, a wimbledoni sikerhez csak az angol fociválogatott világbajnoki győzelme érne fel, amire 1966 óta hiába várnak a szigetországban.

Exkluzív tartalmakért lájkold Facebook-oldalunkat!