A késszúrás, amely megváltoztatta a teniszt

1993. április 30-án, napra pontosan húsz éve a hamburgi tenisztornán egy Steffi Graf-rajongó leszúrta Szeles Mónikát. Günter Parchét beszámíthatatlannak nyilvánították, emiatt nem is került börtönbe, tettével azonban az újvidéki teniszező pályafutását tönkretette. Szeles soha többet nem tudott úgy teniszezni, ahogy akkor, húszévesen.

1993-ban az újvidéki születésű, akkor húszéves Szeles Mónika pályafutása csúcsán járt, háromszor nyert Roland Garrost (1990, 1991, 1992), háromszor Australian Opent (1991, 1992, 1993), kétszer US Opent (1991, 1992), és világelsőként, címvédőként már a következő párizsi salakpályás Grand Slam-tornára készült.

A felkészülés egyik állomásán, a hamburgi viadalon a bolgár Magdalena Malejeva ellen a negyeddöntőben lépett pályára, amikor a merénylet történt.

"Ami Hamburgban történt, visszavonhatatlanul megváltoztatta a pályafutásom menetét, és komoly kárt okozott az elmémben. A borzalom egyetlen pillanata alatt más ember lettem. A pályán szúrtak hátba, több ezer szemtanú előtt. Szinte senki sem kérdez többé arról a napról, de aki véletlenül mégis megteszi, rendszerint így szól: Fájt? Igen, nagyon fájt. Amikor rájöttem, hogy mi is történt, sokkos állapotba kerültem" - írta önéletrajzi könyvében.

"A negyeddöntő egyik szünetében előrehajoltam a vizes üvegért. Abban a pillanatban ért a kés. Az orvosok később elmondták, lehet, hogy örökre lebénultam volna, ha nem hajoltam volna éppen el. A szúrás nagyon közel volt a gerinchez. Mielőtt még egyszer lecsapott volna, a földre gyűrték. Felpattantam a székről, de elestem volna, ha nem támogatnak. Csak egy kérdésemre emlékszem: Miért?"

http://www.youtube.com/embed/vl-2uVhNLJI

Günter Parche később azzal magyarázta tettét, hogy szerette volna bálványát, Steffi Grafot visszajuttatni a világranglista élére. A késelőt beszámíthatatlannak nyilvánították, pszichiátriai kezelésre kötelezték, végül nem került börtönbe.

"Két napra rá Steffi meglátogatott a kórházban. Beszélgetésünk után azzal köszönt el, hogy siet a döntőre. Zavarba jöttem. Nem mondták le a tornát, folytatták, mintha semmi sem történt volna? Ez is egy lecke volt a tenisz üzleti oldaláról. Nem az élet a fontos, hanem a pénz" - írta könyvében Szeles, akinek nagyon rosszul esett, hogy csupán egyetlen játékostársa, az argentin Gabriela Sabatini állt ki mellette.

"Az élvonalbeli teniszezők, Gabi Sabatini kivételével, arra szavaztak, hogy távollétem idején szűnjön meg a világelsőségem. Sértődött voltam, de nem meglepett. Várt rám egy nagy szerződés, de Steffi kapta meg... Rosszullét fogott el, amikor a Roland Garros döntőjét néztem. Amikor Steffi átvette a serleget, azt gondoltam, hogy ott kellett volna lennem, védeni és elnyerni a trófeát. Egy hónappal később néztem, hogyan nyeri meg Steffi a Wimbledont. Csak az járt a fejemben, hogy az őrült szurkoló terve valóra vált: Steffi újra az első lett, én meg a fájdalomtól fel sem tudom emelni a kezem."

Az esemény szemtanúja volt Norbert Schmidt fotóriporter, aki a Weltnek így emlékezett vissza húsz évvel később: "Az első sorban ültem, a Sports Illustrated arra kért, készítsek egy fotóriportot Szelesről. A szünetekben próbáltam Mónika különböző arckifejezéseit elcsípni. A fényképezőgépem keresőjét Mónika arca töltötte ki, éppen meg akartam nyomja az exponáló gombot, amikor hirtelen valaki kiabált. Hangosan, nagyon hangosan. Félelmetes volt a sikoly, azt láttam, hogy Mónika felugrott, belépett a pályára és aztán összeesett. "Megszúrták", mondák mellettem a megdöbbent nézők... Nyomasztó volt, a legtöbb szurkoló nem értett semmit. Mónika ült a pályán, a bátyja, Zoltán és egy szervező rohant oda hozzá. Csak abban a pillanatban döbbentem rá, valóban valami szörnyűség történt"

Szeles a merénylet után már sose lett a régi. 1995-ben és 1996-ban éppen Graf győzte le a US Open döntőjében, utolsó Grand Slam-diadalát 1996-ban Melbourne-ben aratta, a döntőben a német Anke Hubert legyőzve.

Utolsó GS-döntőjét 1998-ban Párizsban vívhatta, ahol a döntőig jutott.

"A világsajtó jóslataival ellentétben valósággal letaglóztam az első öt riválisom, és az elődöntőben Martina Hingisszel futottam össze. Nem érdekelt, hogy esélytelennek számítottam. Csak szórakozz, jutott eszembe. Nagy lendülettel kezdtem, kihasználtam a gyöngéit és a zavarát. Amikor a földhöz vágta az ütőt, tudtam, hogy az enyém. Tizedik Grand Slam-serlegemért Arantxa Sanchezzel játszottam. Az utolsó alkalmam volt GS-t nyerni. Ő nyerte az első játszmát, én a másodikat, amikor a szerencsés befejezés kicsúszott a kezemből. Nyerni akartam, de nem ment. Teljesen üres voltam. Sajnálom, hogy nem te nyertél, mondta Arantxa a serlegátadáson. Ilyesmit ritkán hallani."

2000-ben még olimpiai bronzot nyert Sydneyben, majd szép lassan visszavonult. Utolsó Grand Slam-mérkőzését 2003-ban Párizsban játszotta, fellépett néhány bemutató meccsen és 2008. február 14-én hivatalosan is bejelentette visszavonulását.