Bárki álmodozhat a téli olimpiáról

A török labdarúgás egyik hőse, Ilhan Mansiz műkorcsolyázni akar Szocsiban, a világhírű hegedűművész, Vanessa-Mae alpesi síben próbálná ki magát, az olimpiai bajnok magyar kenus, Pulai Imre szánkózna a jövő évi téli olimpián. Vannak, akiknek fontos újra és újra próbára tenni képességüket, és akad, aki élete álmát váltotta annak idején valóra azzal, hogy kijutott a téli olimpiára, aminek érdekében még tehénistállóban és elmegyógyintézetben is képes volt aludni. Calgary síugró lúzere, Eddie, a Sas szívesen menne nyári olimpiára is.

Putyin olimpiai játékai

A földönkívüli kannibál - portré Ole Einar Björndalen biatlonosról

A török labdarúgás legfontosabb góljainak szerzője, Ilhan Mansiz gőzerővel készül a 2014-es szocsi téli olimpiára. A csatár 2002-ben még a futball-világbajnokságon hódított, az ő aranygóljának köszönhetően verte a válogatott 1-0-ra Szenegált a negyeddöntőben, majd a bronzmérkőzésen kétszer is betalált a dél-koreai kapuba, oroszlánrészt vállalva a 3-2-es sikerből.

Pályafutását hat éve egy autóbaleset törte ketté "A szokásos reggeli futásomat végeztem, amikor a szabad jelzés mellett a gyalogosátkelőn elütött egy autó. Három métert repültem. Átestem számos térdműtéten, de soha többet nem tudtam már futballozni" - nyilatkozta a Guardiannek. 2008-ban meghívást kapott a török televízió Buzda Dans (a helyi Sztárok a jégen) című műsorába. Ekkor ismerkedett meg szlovák párjával, Olga Bestandigovával, aki a műsor előtt elég becsmérlően nyilatkozott a futballistákról. "Én eddig csak azt tudtam, olyan buták, mint egy cukorka. Csak rúgják a labdát, és rohangálnak a pályán"

Ennek ellenére a pár nemcsak megnyerte a viadalt, de egymásba is szerettek. "Oli a show közben meglátta a bennem rejlő lehetőséget. Én pedig mindig is vágytam egy második sportkarrierre, de sohasem gondoltam, hogy ez a műkorcsolyázás lesz. Nem várunk érmet, nekünk az olimpiai részvétel a győzelemnél is többet érne. Én lehetnék a világ első sportolója, aki futballvébén és téli olimpián is szerepel" - mondta Ilhan Mansiz, aki csak a tévéműsor kedvéért tanult meg korcsolyázni.

Partnere, Olga Bestandigova korábban bátyjával, az egy évvel idősebb Jozeffel versenyzett, a szlovák bajnokságot négyszer nyerték meg (2000-2002, 2005), a Salt Lake Cityben rendezett 2002-es téli olimpián a 17. helyen zártak. Legjobb vb-helyezésüket 1999-ben érték el, amikor szintén a 17. helyen végeztek, míg a 2001-es Európa-bajnokságon hetedikek lettek. Olga 2002-ben ugyan egyszer visszavonult, de 2005-ben visszatért, és ugyancsak bátyja oldalán vb-15. és Eb-8. helyet szerzett. Mansizzal azt tervezik, hogy egy szeptemberi versenyen szereznek majd indulási jogot Szocsira.

Celebek az olimpián

Nem csak sportolók érzik szükségét, hogy kipróbálják magukat más sportágakban is, egyre több híresség gondolkodik hasonló karrierben. A világhírű brit hegedűművész, Vanessa-Mae három éve Svájcban készül, és szeretne thaiföldi színekben rajthoz állni a szocsi olimpia alpesisí-versenyeiben.

"Amikor a zenéről van szó, maximalista vagyok, és a tökélyre törekszem. Síelőként azonban nincsenek dobogós álmaim, tudom, hogy sohasem leszek világklasszis sportoló, de az olimpiai kvalifikációval az álmom válna valóra" - mondta.

Dave Edwards, a Brit Sí- és Snowboardszövetség ügyvezetője szerint, ha valaki 30 évesen kezdi a sportot, elég reménytelen elérnie a csúcsra.

"Ilyen korban már nehéz megszerezni a szükséges készségeket. Úgy gondolom Vanessa-Mae egyetért abban, hogy ha 30 évesen kezdett volna el hegedülni, nem lett volna világhírű. De semmi sem lehetetlen" - mondta.

Ugyancsak Szocsiba vágyik Paul McCartney exfelesége, Heather Mills, aki 1993-ban elvesztette a bal lábát egy közlekedési balesetben, azóta protézist visel, de úgy véli, síelésben ott lehet a paralimpián.

2010-ben csatlakozott a brit válogatotthoz, és bár azóta számos sérülést szenvedett, több versenyen aranyérmes lett, így reális esély van arra, hogy ő szerezze a britek első téli paralimpiai aranyát. Eddig mindössze öt bronzérmet sikerült nyerni, még 1994-ben Lillehammerben. Három éve Vancouverben a látássérült Kelly Gallagher érte el a legjobb helyezést, negyedik lett óriás-műlesiklásban.

Magyar kísérletek kevés sikerrel

Szabolcsi Szilvia a sydneyi olimpián - a repülőversenyben elért ötödik helyével - a magyar női kerékpársport első pontszerzője volt, de télen sem unatkozott, hiszen rövidpályás gyorskorcsolyában Európa-bajnoki 5. helyig vitte.

A magyar bobcsapat 1994 és 2008 között versenyzett, a csapatban olyan korábbi atléták szerepeltek, mint Gyulai Miklós, Margl Tamás vagy Kürtösi Zsolt. A Paprika Bob Club legjobb olimpiai helyezése a 23. volt, amelyet a négyes ért el Salt Lake Cityben 2002-ben. A legutóbbi olimpiai felkészülést már nem vállalták, Gyulai Miklós - első olyan magyar sportoló volt, aki téli és nyári olimpián is indult - azt mondta, a szigorodó kvalifikációs feltételek miatt az sem biztos, hogy bejutottak volna a huszonhatos mezőnybe.

A kenus olimpiai bajnok Pulai Imre szánkóban szeretett volna olimpiai részvételt kiharcolni, de Seregi Gergely oldalán nem sikerült véghezvinni a történelmi tettet. Pulai azonban nem adta fel, 45 évesen Szocsira készül, immáron egyesben. Ha sikerülne öt Világkupa-pontot összeszednie, ott lehetne a játékokon.

Tél vagy nyár, nem számít

A sporttörténelemben egyetlen olyan ember akad, aki nyári és téli olimpián is aranyérmes tudott lenni: Eddie Eagen 1920-ban, Antwerpenben félnehézsúlyú ökölvívásban nyert aranyérmet, majd 1932-ben négyes bobban lett olimpiai bajnok. Rajta kívül még négyen állhattak dobogóra mindkét olimpián.

A norvég Jacob Tullin Thams volt az első síugró olimpiai bajnok, aki a 1924-es chamonix-i olimpia után világbajnoki címet is szerzett, majd a sporttól visszavonulva tengerésznek állt, és egy norvég egység (8 méteres jacht) tagjaként részt vehetett az 1936-os nyári olimpián, ahol ezüstérmes lett.

A keletnémet Christa Luding-Rothenburger az első és egyetlen sportoló, aki ugyanabban az évben téli és nyári játékokon is érmet nyert: 1988-ban előbb Calgaryban szerzett arany- és ezüstérmet gyorskorcsolyában, majd Szöulban pályakerékpáros repülőversenyben lett második.

Clara Hughes (képünkön) még a tavalyi londoni olimpián is majdnem dobogóra jutott, végül a kerékpárosok női egyéni időfutamában az 5. helyen végzett, de 1996-ban, Atlantában már nyert két bronzérmet ebben a sportágban. A két nyári olimpia között 2006-ban olimpiai bajnok lett 5000 méteres gyorskorcsolyában, nyert egy ezüstöt csapatban, 2002-ben és 2010-ben pedig ugyancsak 5000 méteren szerzett egy-egy bronzot.

A lista kakukktojása a svéd Gillis Grafström, aki műkorcsolyában három olimpiai aranyat és egy ezüstöt nyert, de az első bajnoki címét még 1920-ban, Antwerpenben szerezte, amikor a sportág a nyári játékokon szerepelt.

Eddie, a Sas

Akad persze olyan sportoló is, akit a couberteni eszme, a részvétel vonzott, így lett minden idők egyik leghíresebb lúzere a brit Michael Edwards. Ha nem mond semmit a név, nem véletlen, mert őt mindenki csak úgy ismeri: Eddie, a sas. Az 1963-as születésű sportember kőművesként dolgozva álmodozott az olimpiáról, és bár 13 éves korától kezdve síelt, tudta, hogy az alpesi műfajban semmi esélye nem lenne.

Azonban addig tanulmányozta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályzatát, hogy talált egy olyan kiskaput, amely megnyitotta számára az utat az 1988-as olimpia felé. A NOB szabályai ugyanis lehetővé tették, hogy minden nemzet indíthat egy sportolót minden számban. Miután Nagy-Britannia sohasem próbálkozott síugrásban, jelentkezett, és csak két évvel Calgary előtt vette észre, hogy rajta kívül nem akadt más próbálkozó.

"Nem voltam valami jó síugrásban" - vallotta be később, de erre egyébként sem volt nehéz rájönni. A 10-15 kilogramm súlyfelesleggel és vastag szemüveglencsével ugró Edwards eleve szokatlan látványt nyújtott a sáncon.

"Mindig bajban voltam, mert a szemüvegem bepárásodott, így gyakran azt sem láttam hová érkezem. Valószínűleg ezért estem olyan sokat" - emlékezett vissza egy 2012-es interjúban. Calgaryban ő volt a sztár, 50 méterrel kisebbet ugrott a 90-es sáncon, mint a győztes finn Matti Nykänen, de így is büszke arra, hogy egy embert megelőzött.

"Hivatalosan az 58. lettem az 59 indulóból, ugyanis egy fickó eltörte a lábát" - mondta. Az olimpiáról hazatérve ezrek várták a repülőtéren, de azt mondta, ennél is jobb érzés volt, amikor a záróünnepségen Juan Antonio Samaranch akkori NOB-elnök név szerint említette a beszédében. "89 ezer néző skandálta a nevemet, szupersztárnak érezhettem magamat."

"Az a legnagyobb hülyeség, hogy Nagy-Britanniában egyáltalán nincs síugrás" - panaszkodott Eddie egy éve a Kölner Stadt-Anzeigernek nyilatkozva "Mindig is különböztem a többi síugrótól. Ők profik voltak, én kezdő. Ők mereven és fegyelmezettek versenyeztek, én mindig nevettem. Számomra ez nem a dicsőségről, hanem a sportról szólt. Nekem az álmom vált valóra azzal, hogy részt vehettem az olimpián."

Eddie sokáig lesiklóként próbálkozott, angol válogatottságig vitte, de úgy érezte, a síugrás olcsóbb sportág. "Inkább ugrottam, nem akartam állandóan síbérletet váltani. Mert nekem sohasem volt sok pénzem. Gyakran utaztam európai síterepekre, kocsiban és sátorban éjszakáztam, egy-egy alkalommal még tehénistállóban és egy finn elmegyógyintézetben is aludtam."

Az ugrástól sohasem félt, de azon meglepődött, milyen népszerű lett pillanatok alatt. "Calgaryban alig mertem kimozdulnia az olimpiai faluból, annyi szurkoló és újságíró várt rám" - mondta.

"Sajnos a világ megváltozott azóta, miattam még egy szabályt is hoztak, amelyet gyakran Eddie-szabálynak is hívnak. Manapság már csak az élsportolók indulhatnak az olimpián, meg egy-két szerencsés, aki szabadkártyát kap. De azt hallottam, ez a rendszert is el akarják törölni. Ma már csak a profizmus számít, a régi olimpiai eszme, amely összehozta az embereket a világ minden tájáról, szép lassan eltűnik."

Edwards még mindig vágyik az olimpiára, de nincsenek vérmes reményei. "Azt hiszem, a 100 méteres síkfutáshoz már öreg vagyok, Usain Boltnak nem kell tartania tőlem. A golf nem is lenne olyan rossz, de az meg nem olimpiai sportág."

A jamaicai bobcsapat 1988-as szerepléséről film is készült, hasonló csodára készülnek a panamaiak is, akik már átestek első világbajnoki szereplésükön, ahol 35 induló között a 32. helyet csípték meg. Cél a 2014-es szocsi olimpiára való kijutás. Nagy feltűnést keltett a kenyai Philip Boit, aki középtávfutóból lett naganói résztvevő. Kenya első téli olimpikonja a 92., utolsó helyen végzett a 10 kilométeren. Rajthoz állt a 2002-es és a 2006-os olimpián is, előbbin három, utóbbin öt riválist is maga mögé utasított.