Szembement a kommunista modellel Kína új nemzeti hőse

Az évek óta rohamtempóban fejlődő kínai teniszsport legnagyobb sikerét érte el Li Na, aki a Roland Garroson elért sikerével első ázsiai játékosként nyert Grand Slam-tornát. A hazájában külseje és heves természete miatt is különcként kezelt Li merész döntést hozott, amikor 2008-ban úgy határozott, megpróbál egyedül boldogulni, és kilépett a központilag irányított nemzeti teniszprogramból. A kínai politika ennek ellenére igyekszik a saját érdemeként felüntetni a sikert, Li népszerűsége pedig már az NBA-sztár Jao Mingével vetekszik.  

Li Na nem csak azért számít csodabogárnak Kínában, mert a címvédő Francesca Schiavone legyőzésével az első ázsiai teniszező lett, aki Grand Slam-tornát nyert. A mellkasán található tetoválás, a gyakran változtatott hajszín, vagy az, hogy egy ízben nyilvánosan üvöltözött a férjével egy vita során, mind olyan tényezők, amelyek miatt Kínában furcsán tekintettek a 29 éves teniszezőre.

Li mindig is szerette a saját útját járni, hatéves korában azt mondták neki, hogy a Kínában a tenisznél jóval komolyabb hagyománnyal rendelkező és nagyobb népszerűséggel bíró tollaslabda lesz az ő sportága, ő viszont két évvel később átpártolt a teniszhez, annak ellenére, hogy apja is tollaslabda-játékos volt. Eleinte a teniszért sem rajongott, nem tetszett neki, hogy kora reggel és iskola után is edzésre kellett járnia, és a sport, valamint a tanulás miatt nem jutott ideje játszani.

Kétszer is otthagyta a központilag irányított teniszprogramot

Ahogy az Kínában más sportágakban is előfordul, a teniszben is központi irányítással készülnek a sportolók. Li 1997-ben, 15 évesen került be vérkeringésbe, majd 1999-ben lett profi, és első évében négy alacsonyabb kategóriás versenyt is megnyert egyesben. 2000-ben már a legjobbak között, a WTA által szervezett tornákon is megmutatta magát, két helyszínen az első körben kiesett, a legjobb eredménye a Sanghajban elért második forduló volt.

2002-ben aztán kiszállt a központilag irányított mókuskerékből, mert elkezdte az egyetemet - 2009-ben szerzett diplomát újságírásból -, és bár 2004-ben visszatért, 2008-ban ismét úgy érezte, egyedül kell boldogulnia. Ekkor már túl volt élete első és második WTA-tornagyőzelmén (2004, Kuangcsu; 2008 Gold Coast), első GS-negyeddöntőjén (2006, Wimbledon), és a legjobb harminc között jegyezték a világranglistán.

Az, hogy társaival ellentétben az önállóság mellett döntött, azzal járt, hogy Li saját maga választhatta meg edzőjét, ráadásul ez anyagilag is kedvező változást hozott számára, mivel innentől kezdve a tenisszel keresett összegnek csak nyolc-tizenkét százalékát kellett befizetnie az államnak, szemben a korábbi hatvanöt százalékkal. Li azért nem számított renitensnek azzal, hogy kivált a központi rendszerből, mert a sportvezetés ekkor indította a "Repülj egyedül" néven futó reformot, amely lehetőséget adott a teniszezőknek arra, hogy önállóan folytassák karrierjüket.

A reform sikere példaként szolgálhat a többi sportág számára

"Rengeteg kockázatot vállaltunk ezzel a lépéssel, hiszen nem tudhattuk, sikerrel járnak-e azok, akik kirepülnek. Most, hogy látjuk, milyen eredményeket érnek el, igazolva látjuk az akkori döntésünket, és ez a reform jó példa lehet a többi sportág számára is" - mondta Szun Csinfang, a Kínai Tenisz Szövetség egyik vezetője.

A kínai tenisznek már a reform bevezetése előtt is volt nagy dobása, 2004-ben, az athéni olimpián a Li Ting, Szun Tiantian női páros óriási meglepetésre meg sem állt az aranyig, két évvel később pedig Melbourne-ben megszületett a kínai teniszsport első Grand Slam-sikere, a nagy áttörés a Jan Ce, Cseng Csie kettős nevéhez fűződött.

Az újabb mérföldkövet a pekingi olimpiai jelentette, amely egyébként is fontos szerepet játszott a kínai tenisz felvirágzásában, az állam a korábbinál sokkal több pénzt pumpált a sportágba, és a gazdasági megerősödés hatására stabil anyagi helyzetbe kerülő középosztálybeliek amolyan családi sportnak tekintették a teniszt, valóságos divat lett a körükben.

Párizsban nyerte első salakpályás tornáját

A kínai szövetség adatai alapján az országban harmincezer teniszpálya van, és hatmillióan teniszeznek rendszeresen, míg 1988-ban, amikor a tenisz visszakerült az olimpia programjába, még csak egymillióan játszottak. Pekingben bebizonyosodott, hogy az athéni párosarany nem csak egy kifutott eredmény volt, Li egyesben épphogy lemaradt a dobogóról, a Jan Ce, Cseng Csie duó pedig bronzot nyert hazai pályán. Innentől nem volt megállás, a 2010-es Australian Openen Li Na és Cseng Csie is elődöntőbe jutott, amire korábban nem példa, az idén pedig Li előbb döntőt játszott Clijstersszel Melbourne-ben, majd úgy hódította el a trófeát a Roland Garroson, hogy korábban nem nyert tornát salakon.

Szávay Ágnes az [origo]-nak elmondta, Li egy nagyon kedves, segítőkész lány. Eddigi két meccsükön az ázsiai játékos győzött, ám Szávay nem csak ezért tartja nagyra Li játékát: "A tenisze szupergyors, a labdákat felszálló ágban üti meg, ezért nem is tudott mit kezdeni vele Schiavone a döntőben. A jövő is inkább az ilyen játéké, mint az olasz által is képviselt hatalmas pörgetéseké."

"A torna előtt több helyről is azt hallottam, hogy nem tudok salakon játszani, azt hiszem, sikerült méltó választ adnom a kétkedőknek. Ideges voltam a meccs előtt, de nem akartam ezt kimutatni, jobb, ha az ellenfelem nem tudja. Hogy miért nem jött össze a győzelem már januárban, Clijsters ellen? Akkor még túlizgultam a döntőt, és hiányzott az a fajta rutin, amivel az ember kezelni tudja a feszült helyzeteket egy ilyen téttel bíró meccsen. Most viszont tudtam, mit és hogyan kell csinálnom, és magabiztosan játszottam" - nyilatkozta Li.

"Most már készülünk a wimbledoni tornára, tehát még egy hónapig nem tudok hazautazni, így az ottani emberek addig el is felejthetnek. Kemény idők ezek. Egyelőre még a mamámmal sem beszéltem, ő és a nővérem mindig azt mondják: 'Nahát, most játszik!', aztán kikapcsolják a tévét, mert annyira idegesek." Li elárulta, családtagjai azt írták neki sms-ben, elsírták magukat, amikor a döntő utáni ceremónián felhúzták a kínai zászlót a párizsi centerpályán.

Schiavone tavaly a harmadik fordulóban két sima szettben lépett át Lin, de az olasz játékos a mostani döntő után elismerte, megérdemelten került a trófea a kínaihoz, aki szerinte abban fejlődött a legtöbbet, hogy többet fut, és így egy-két ütéssel többet tud kihozni a labdamenetekből. Li 29 évesen jutott fel a csúcsra, nála idősebben csak négy játékos - köztük Schiavone - gyűjtötte be karrierje első GS-sikerét, és úgy gondolja, két-három jó éve még lehet, aztán elgondolkozik a gyerekvállaláson.

A kínai sportvezetők saját magukat ünnepelték a nagy siker után

Kínában mindenesetre már most nemzeti hős, népszerűsége az NBA-sztár Jao Mingével és a 2004-es olimpián gátfutásban aranyat nyerő Liu Hsziangéval vetekszik, meccsét a döntő másnapján is megismételték a kínai tévében. Nem volt ez mindig így, Pekingben például sok haragost szerzett magának, amikor durván ráförmedt túl hangosan szurkoló drukkereire a Dinara Szafina elleni elődöntőben. Tetoválása miatt is sokan különcnek tartották, azok, akik nem ismerték, előítélettel viseltettek iránta a mellkasára rajzolt szív és rózsa miatt, amellyel ő a férje iránt érzett szerelmét akarta kifejezni.

A Roland Garroson hatodikként kiemelt Li Na útja a győzelemig:
1. forduló: Barbora Zahlavova Strycova (cseh) 6:3, 6:7 (6-8), 6:3
2. forduló: Silvia Soler-Espinosa (spanyol) 6:4, 7:5
3. forduló: Sorana Cirstea (román) 6:2, 6:2
nyolcaddöntő: Petra Kvitova (cseh, 9.) 6:2, 1:6, 6:3
negyeddöntő: Viktorija Azarenka (fehérorosz, 4.) 7:5, 6:2
elődöntő: Marija Sarapova (orosz, 7.) 6:4, 7:5
döntő: Francesca Schiavone (olasz, 5.) 6:4, 7:6 (7-0)

Győzelmét a kínai politikusok is kihasználták saját érdemeik felemlegetésére, a híradásokban a sportvezetők egymást méltatták a történelmi siker miatt, ami jól is jött nekik, mert bár tornában és asztaliteniszben még mindig szinte egyeduralkodónak számít Kína, nem sikerült kitermelni újabb Jao Mingeket, akik egy világszerte elismert sportágban alkotnak maradandót. Li most ezt a falat törte át, egy olyan sportágban nyert, amelyet eddig leginkább az európaiak, amerikaiak és ausztrálok uraltak. Ezzel elérte, hogy Kínában az is odafigyel majd a kosárlabda és a futball után harmadik legnézettebb sportnak tartott teniszre, akit eddig nem hozott lázba a szerva-röpte vagy az egykezes fonák.

A népszerűség természetesen anyagilag is jövedelmező Li számára, szponzorai között tudhatja a Nike-t, a Rolexet és a Haagen Dazst, és könnyen lehet, hogy a mostani sikere után túlszárnyalhatja Marija Sarapova 29 millió dolláros éves bevételi rekordját.

A teniszvilág mindenesetre egy ideje már komoly tényezőként számol Kínával, a férfiak évadzáró Mesterek Tornájának 2005 és 2008 között Sanghaj volt az otthona, a városban 2009 óta csúcskategóriásnak számító, ATP 1000-es versenyt rendeznek, ami azért komoly fegyvertény, mert a többi nyolc város Európából és Észak-Amerikából került ki. A nők is megadják a módját, a 4,5 millió dollár összdíjazású pekingi torna a legmagasabb kategóriába tartozó négy verseny egyike, és bár az oroszoknak (11) vagy az olaszoknak (4) több versenyzőjük van a legjobb ötvenben, mint a kínaiaknak (2), az utóbbi éveket látva nem nagy kockázat kijelenteni, hogy nem Li Na negyedik helyezése lesz a kínai csúcs a női világranglistán.