Vágólapra másolva!
Berecz Anna nem a dicsőségért és nem a pénzért sportol, hanem azért, mert nagyon szereti a síelést, amit az is bizonyít, hogy a németországi Garmisch-Partenkirchenben rendezett alpesisí-vb összes számában elindult.

"Már gyerekkoromban is nagyon szerettem síelni, eleinte minden télen kétszer is elmentünk a családommal, majd elkezdtem versenyezni" - mesélt a kezdetekről Berecz Anna az [origo]-nak a vb helyszínéről. Először a budapesti Budai Torna Egyletben síelt, serdülőként a korosztályában a világ 10-12 legjobb alpesi sízője között tartották számon.

"Azt nem tudom, hogy most a 22 évesek között hányadik lennék, az viszont biztos, hogy a serdülő korosztály után óriási lépés következik, az ifitől kezd el a dolog komolyodni. Most már nem vagyok a top 10 közelében, hiszen 15 éves kortól a visszavonulásig mindenki ellenfélnek számít" - mondta Berecz, aki a Hermann Maier nevével fémjelzett Schladming-akadémián is tanult, most pedig Bécsben jár egyetemre.

A síelésből 30-40. helyezettként nem lehet megélni, sőt: "Nem kapunk fizetést, csak támogatást, de azt a síelésre költöm. Ebből nem tudok spórolni, házat venni, persze van, aki ebből él: a profi világbajnokok. Ha a profi síző ott kezdődik, hogy valaki fizetést kap, akkor én nem vagyok az. Megélni nem lehet belőle, viszont jó lenne, ha legalább nullára kijönnék" - vallotta be, majd hozzátette: ha a pénz miatt síelne, akkor már rég abba kellett volna hagynia.

Az alpesisí-vébén elért eredményei

A múlt kedden szuperóriás-műlesiklásban a 36. helyen végzett a 49 fős mezőnyben, igaz, tizenegyen nem tudták teljesíteni a pályát. Pénteken, a kombinációban a 40 indulóból 27. lett, vasárnap a lesiklásban a 36 induló közül a 33. helyen végzett. A csütörtöki óriás-műlesiklásban a 68. helyen végzett az 116 résztvevő közül. Szombaton a műlesiklással zárul Berecz Anna számára a világbajnokság.


A sportág szeretete mellett egy másik dolog is motiválja: "Nagyon szeretek utazni, világot látni, a síeléssel nagyon sok helyre eljuthatok. Ha valaki nem szeret úton lenni, az ne kezdje el a sportágat, én például általában kétnaponta változtatom a helyemet, a mostani talán már a 25-30. szálloda is lehet, amelyben az idei szezonban megfordultam. Ha egyszer a síelést befejezem, utána is így akarok tovább élni."

A sívébé azon ritka kivételek közé tartozik, amikor két hétig egy helyen maradhat, ám ennek ellenére se nagyon jut ideje a városnézésre és a kirándulásokra. "Mivel az összes számban indulok, nincs sok idő a lazításra, amikor épp nem versenyzem, akkor edzőnapokat tartok. Amikor lett volna idő egy kis sétára, akkor meg a rossz időjárás miatt kellett a szállodában maradnunk."

A tavalyi, vancouveri téli olimpián is részt vett síző úgy érzi, hogy még fejlődhet, és nem tartja elképzelhetetlennek, hogy felvegye a versenyt a legjobbakkal, hiszen egy viadalon bármi megtörténhet. Hogy min múlik a végső helyezése? "Elsősorban a felkészülésen, de az edző személye és motiváltsága is nagyon fontos. Tudnom kell, hogy mi az, amin javítanom kell, ezt a közös videóelemzések során szoktuk megbeszélni. Ha a kezeimet a térdem alatt tartom, az például nagy hiba. Az edző nélkül a megszokott mozgást csinálnám, ami lehet, hogy rossz, ezért szükség van a külső kontrollra."

Berecz hozzátette: az élversenyzők eleve esélyesebbek, mert ők még jó minőségű pályán mehetnek a viadalok elején: "Ha már puha a pálya, nehéz a később indulók dolga, mert ekkor hamar lyukasodik a talaj, nem lehet ugyanúgy síelni, és eleve másodperces hátrányból indulunk. Ha ráadásul a világ legjobbjai ellen síelsz, az még nehezebbé teszi a versenyt."

Berecz felé nincs olyan elvárás, hogy az élmezőnyben végezzen, de hogy mi a különbség közte és egy világbajnok között? "Kilenc másodperc" - vágta rá, majd hozzátette: "Persze semmi sem elképzelhetetlen, miért ne lehetnék egyszer dobogós?"

Forrás: MTI/Márton István

A legizgalmasabbnak a lesiklást tartja, amelyet helyszín híján, edzésen nehéz gyakorolni, ezért elindul a lehető legtöbb versenyen. "Örülök, hogy lesiklásban is elindulok, bár a pályán van egy olyan jeges, meredek lejtő, amelybe nem biztos, hogy mindenki belevetné magát. Számomra nagyon jó érzés, ahogyan megyek, pont ebből tanul a legtöbbet az ember. Meg kell szokni a sebességet, ami az esetemben olyan 107 km/óra körül. Van, hogy inkább már fékeznék, de menni kell előre."

Az idei, törökországi Universiadén is részt vett síző azt mondja, hogy esése már mindenkinek volt, bár nem mindegy, hogy mekkora: "Szálltam már bele a hálóba, de nagyon durva esésem szerencsére még nem volt. Nagy sérülést nem csak nagy sebesség közben lehet beszerezni, nem kell hozzá mindenképpen óriásit esni."

Bereczet feldobja, hogy a helyszínen sok néző követi az alpesisí-vébét, és nem csak a sztárokért szorítanak. "A célba érkezésemet követően tapsoltak, éljeneztek, pedig én már a negyvensokadik versenyző voltam. Ez nagyon tetszett."

Az óriás-műlesiklás a kedvenc száma, igaz, nem volt benne biztos, hogy ebben éri-e el a legjobb eredményét a vb-n, hiszen nagyon sok az induló. "Biztos, hogy száznál többen indulnak, az első futamot követően szeretnék az első hatvanban végezni, mert akkor mehetek a második futamban is. Ez a szám megy a legjobban, és ezt élvezem a leginkább. Nem annyira pattogós, mint a szlalom, viszont ez a legszebb. Hogy mi a célom? Szívesen lemennék 40 alá" - mondta még a verseny előtt, amelyen végül nem sikerült a terve, mivel az első futamban a 68. időt érte el, így nem indulhatott a másodikban.