Vágólapra másolva!
Hat héttel a tavalyi porckorongsérv-műtétje után Barta Nóra még a cipőfűzőjét is alig tudta bekötni, tizenkét kilót hízott, és szerinte nagyon kevesen voltak, akik hitték, hogy újra visszaküzdi magát a műugrók elitjébe. Ő azonban "all in"-t játszott, és a múlt heti budapesti Eb-n 3 méteren szerzett bronzérme számára olimpiai arannyal ér fel.

- Nehéz volt időpontot találnunk erre a beszélgetésre. Mit gondol, ha nem szerez bronzérmet, hanem a negyedik vagy az ötödik helyen zár az Eb-n, akkor mennyivel lenne kisebb a média érdeklődése? - kérdeztük az Európa-bajnokságokról egy ezüsttel, s immár két bronzzal rendelkező, a pekingi olimpián 12. helyen zárt Barta Nórát.
- Most tényleg elég nagy a felhajtás körülöttem, két nap alatt három tévécsatornához és két rádióhoz is behívtak, s akkor az írott sajtó és az elektronikus média megkereséséről még nem is szóltam. Fogalmam sincs, hogy ha nem vagyok dobogós, akkor mennyire lennék népszerű, de ez most különleges helyzet. Az biztos, hogy ha nincs a tavaly februárban elég nagy nyilvánosságot kapott műtétem, és úgy leszek ötödik, aligha keresnének ennyien. Az éremmel azonban példával szolgáltam arra, hogy a sportban semmi sem lehetetlen, és ez is gyönyörű benne. Mindenki látja, hogy nem egy szimpla bronzot nyertem. A porckorongsérv-műtétem után az emberek kilencvenöt százaléka azt mondta, hogy már soha az életben nem leszek jó ugró. Még ha sikerül is visszajönnöm a sportba, az elitbe már nem tudok visszakerülni, hat titáncsavarral a hátamban egyszerűen lehetetlen.

- Hitte, hogy nem az?
- Úgy voltam vele, meg kell próbálnom, mert csak így lehet nyugodt a lelkiismeretem. Különben egész hátra levő életemben azon agyalnék, hogy mit lett volna, ha... Ha a műtét után nem vágok bele újra, szerintem senki sem szól rám egy rossz szót se. Nekem azonban ez nem fért volna be az életembe. Világ életemben harcos típus voltam, olyan, aki úgy gondolja, hogy valamennyi problémáját képes megoldani. Elhatároztam, hogy mindent felteszek egy lapra. Mert ha tudom, hogy én mindent megtettem, de csak huszadik leszek az Eb-n, akkor tényleg be kell látnom, hogy itt a vége. Viszont ha az első három között végzek, akkor innen még előrébb is léphetek. És ott voltam az első háromban. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy félgőzzel nem tudtam volna visszajönni. Ez "all in" volt, mint a pókerben.

- Pókernyelven szólva előtte már a műtétjére is komoly zsetont kellett betolnia. Mennyit is?
- Egészen pontosan 1,8 millió forintot. Ha nem segít rajtam egy szponzor, még most is várhatnék a soromra, hogy megműtsenek. Nem felejtem el a sorszámomat, az 580. helyre kerültem fel a listára.

- A műtét után, a tétlenül eltöltött hónapok alatt nem ingott meg az elszántsága?
- Legbelül hiába voltak meg a céljaim, nem tagadom, akadtak mélypontjaim. Előfordult, olyan pokoli fájdalmaim voltak, hogy én is azt mondtam, kész, hagyom a francba, ennyit nem ér az egész... Hat héttel a műtét után még a cipőfűzőmet is alig tudtam bekötni, és komoly gondot okozott egy zokni felhúzása, olyannyira le voltam merevedve. Magassarkú cipőt pedig sokáig nem is vehettem fel, mert képtelen voltam benne járni, a derekam nem bírta.

Forrás: MTI



- Egy nőnek azért ez nagy szívfájdalom lehet.
- A magassarkú nekem nem tartozik a mindennapos viseleteim közé, de a bátyám esküvőjén, ahol én voltam a tanú, mégiscsak a lábamra kellett erőltetnem, elvégre oda nem mehettem papucsban. A ceremónia után azonban azonnal lecseréltem.

- Az Eb-n karcsún láthattuk viszont, ha igaz, ezért is meg kellett szenvednie.
- Bizony meg. Korábban akár három szelet zsíros kenyeret is bevághattam következmények nélkül, a műtét után azonban felborult a szervezetem háztartása, és hiába koplaltam, szaladtak rám a kilók. Rettenetesen éreztem magam a bőrömben, a tükör volt a legnagyobb ellenségem. Párszor kibuktam, de mindig akadtak, akik tartották bennem a lelket. Amikor aztán kiürültek belőlem a gyógyszerek, elmúlt a stressz, és segítettek a vitaminok, hat hónap alatt hatvanhét és fél kilóról visszajöttem ötvenhatra.

- Az Európa-bajnokságon a programján azért kellett könnyíteni, mert a dereka már nem bírja a legnehezebb ugrásokat, vagy csak nem volt elég idő ezek begyakorlására?
- Az utóbbiról van szó. Májusban, egy Egyesült Államok-beli Grand Prix-n már ugyanazokkal az ugrásokkal indultam, mint a pekingi olimpián, de be kellett látnom, hogy jobb, ha az Eb-n nem kockáztatok, hanem a biztosra megyek. És igazam is lett.

- Az Eb előtt az országos bajnokságon az egy métert megnyerte, három méteren azonban csak harmadik lett. Ez nem aggasztotta?
- Nem, mert tudtam, hogy az ob-n még nem vagyok kész az Eb-szintű versenyzésre. Ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy amikorra kell, kész leszek. Az más kérdés, hogy ha nem is mondták a szemembe, voltak olyanok, akik az ob-n írtak le végleg engem. Ám a kis csapatom végig hitt bennem. Az Eb-re úgy készültem fel, hogy Eindhovenben, ahova már régebben kiköltöztem, Ligárt Balázs irányította az edzéseimet, itthon Benyák András, Moldvay Ildikóhoz jártam gyógytornára, Lénárt Ágota pszichológus pedig ápolgatta a lelkemet. S persze rengeteget köszönhetek Varga Péter Pál főorvos úrnak, aki az Országos Gerincgyógyászati Központban megműtött.

- A kontinensbajnokság előtt azt mondta, hogy inkább egy méteren számít jobb eredményre, de ebben a számban végül csak kilencedik lett.
- Ez tényleg rosszul érintett jól, azzal együtt, hogy némileg le is pontoztak. Két napba telt, amíg rendbe tettem a lelkemet. Amikor aztán sikerült, rettenetes edzést produkáltam három méteren, ez se volt jó előjel, de szerencsére másnap a versenyen minden jól sült el. Amikor a negyedik ugrásomat, az Auerbach két és fél szaltót felhúzott térdekkel megcsináltam - s mint utóbb kiderült, az egész döntő legmagasabb pontszámát kaptam rá -, tudtam, hogy nagy baj nem lehet. S úgy is összejött a bronz, hogy az utolsó ugrásom nem sikerült.

Forrás: MTI



- Itt mi volt a gond?
- Amikor kiálltam a deszkára és összeszedtem magam, még minden rendben volt, de a roham közben egyszerűen lemerültek az elemeim. Mintha belül leoltották volna a villanyt nálam. Éppen akkor jött ki rajtam minden fáradtság az elmúlt másfél év hányattatásai után. Ezért mondom azt, hogy ez a bronz olyan értékes számomra, mint egy olimpiai arany. Négy éve is harmadik voltam a margitszigeti Eb-n, ám a két érmet össze sem lehet hasonlítani. S hiszem, hogy ezután még jobb leszek.

- Erősebb lesz a programja?

- Mindenképpen. Nem hajt a tatár, a következő szezon februárban kezdődik, addig bőven van időm behozni a lemaradást.

- A jövő évre, és még inkább előre, a londoni olimpiára nézve, milyen célokat fogalmaz meg?
- Egyelőre semmilyeneket, most csak pihenni akarok! Ahhoz, hogy fizikálisan kipihenjem magam, két hét elegendő lenne, de mentálisan sokkal fáradtabb vagyok.

- Mikor megy fel a deszkára legközelebb?
- Ha megkérnek a tévések! De ez csak vicc volt! Két hónapra el kell felejtem a műugrást, ez gyakorlatilag orvosi utasítás is. No persze nem engedem el magam, elmegyek tornázni, emellett röplabdázni és focizni is, amit imádok. Ha jó napon van, harmincat, negyvenet is tudok dekázni.