Vb-bronz nem észből, hanem erőből

Férfi kardcsapatunk Szilágyi Áron, Decsi Tamás, Lontay Balázs, Iliász Nikolász összeállításban drámai végjáték után lett bronzérmes az antalyai vívó-világbajnokságon: a harmadik helyért az oroszok ellen az utolsó párban Szilágyi Áron 40-34-es vezetésnél állt fel a pástra Resetnyikov ellen, s bár ellenfele 43-41-re fordított (!), 44-44-nél a mindent eldöntő tust a Vasas versenyzője adta. Aki korábban a fehéroroszok ellen ugyancsak a lehető legszorosabb, 45-44-es végeredményt hozta ki.

- Mi történt az utolsó asszójában? - kérdeztük a harmadik helyért lezajlott összecsapás után Szilágyi Áront.
- Sajnos a nap végére már rettenetesen elfáradtam, hiszen csere nélkül végig vívtam, és ez így meglehetősen leterhelő volt. A bronzmeccsen az első két asszómban kikaptam, és már csak nagyon nehezen tudtam összeszedni magamat. Éreztem is, hogy ez kevés lesz Resetnyikov ellen, ám a többiek bíztak bennem, és nekem is bíznom kellett magamban. Az elején azonban nem jöttek a tusok, ha meg is fogtam lábbal az ellenfelemet, valamit mindig kitalált. A többiek biztatásának köszönhetően szerencsére 41-42-nél sikerült magamhoz térnem, megpróbáltam erőltetni a támadásokat, és úgy voltam vele, hogy ha nem megy észből, akkor megoldom erőből.

- Az ellenfele nem csak 42-41-re, 43-41-re is vezetett.
- Lehet, elhiszem, ezt már nem is tudom pontosan visszaidézni. Csak a legvégét. Szóval, ezt az asszót abszolút nem vívótudásból nyertem meg, de küzdöttem, mert ha már a döntőbe nem jutottunk be, a bronzérmet mindenképpen meg akartuk szerezni. Decsi Tomi egyéniben harmadik lett, de ő is szívesebben utazik haza két éremmel, nekünk, többieknek pedig még egy sem volt itt Antalyában. S az volt bennem, hogy a csapat miatt egyszerűen nem tehetem meg azt, hogy nem szerzem meg az érmet. Tudtam, akárhogyan is, de nyernem kell.

- Címvédőként lettek bronzérmesek. A vb előtt mit szólt volna a harmadik helyhez?
- Előre biztosan nem fogadom el. Ám a románok nagyon jó napot fogtak ki, kellemetlen stílusú, kiváló vívók, a legjobbjuk, Dumitrescu az egyéniben ezüstérmes lett. S az elődöntőben ettől a román csapattól most úgymond ki lehetett kapni. Kár, hogy ezen a találkozón tőlünk egyikünk sem vívott kimagaslóan, mert nagyon szerettem volna, ha a döntőben mi kerülünk össze az olaszokkal. Idén párszor kikaptunk tőlük, s most jó lett volna revánsot venni. De majd legközelebb!

- Azért ne menjünk el szó nélkül a nyolc között a fehéroroszok ellen vívott összecsapás mellett sem, hiszen azt is 45-44-gyel fejezte be. Két ilyen drámai végjáték mennyi agysejtet pusztít el?
- Azon a találkozón 39-40-es állásnál mentem fel a pástra, ami egálnak tekinthető, egytusos előny ugyanis nem előny. S ott a vége felé én vezettem, szóval, az sokkal nyugalmasabb asszó volt. S akkor még formában voltam, az ellenfél mindhárom vívóját megvertem. A bronzmeccsen viszont gyaníthatóan több hajszálam is kihullott, de szerintem a többieknek is.