Verrasztó Evelyn szenzációs csúcsai

Verrasztó Evelyn szenzációsan szerepelt a múlt héten a spanyol úszóbajnokságon, s e hír végét hallva sem kell megijedni, mert szó sincs arról, hogy legjobb úszónőnk hazát cserélt volna. A Jövő SC-Veolia 19 éves, háromszoros Eb-ezüstérmes versenyzője Málagában 100 méter gyorson és 200 méter vegyesen elért hatalmas országos csúcsával egyaránt az ötödik helyen végzett volna a pekingi olimpián, ami több mint biztató a júliusi, római világbajnokság előtt.

- Hogy került ki egyáltalán a spanyolok nemzeti bajnokságára? - indítottuk a beszélgetést Verrasztó Evelynnel, aki tavaly év végén a rijekai rövid pályás Európa-bajnokságon 200 és 100 méter vegyesen is ezüstérmet nyert, még tavasszal az eindhoveni nagy pályás Eb-n ugyancsak második lett 200 vegyesen, s fő számában a 2007-es debreceni rövid pályás Eb-n is begyűjtött egy bronzot.
- A spanyolok bizonyos megkötésekkel nyílt versenynek hirdették meg a bajnokságukat, ami egyébként az úszósportban egyáltalán nem egyedi. S mivel az csak a hasznukra válik, ha a nemzetközi mezőnyben is megméretjük magunkat, hárman beneveztünk. A bátyámmal, Dáviddal, és Mutina Ágival utaztam ki.

- A fő számában, 200 vegyesen legyőzte azt a Mireia Belmonte Garciát, aki mögött az eindhoveni Eb-n ezüstérmes lett. Gondolom, a vetélytársa nem repesett a boldogságtól, hogy a spanyol bajnokságot nem tudta megnyerni. Vagy arra vonatkozóan külön eredményhirdetést tartottak?
- Nem, csak egy eredményhirdetés volt, és az egyetlen aranyat én kaptam. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a spanyol lány a 200 vegyes döntője előtt 200 mellen is úszott, vagyis ő fáradtabb lehetett. No persze az is igaz, hogy az Eb óta sehol nem tudott legyőzni.

- Jóban vannak egymással? Puszi volt a dobogón?
- Volt, persze. Azt nem mondom, hogy ő a legjobb barátnőm, de abszolút normális a viszonyunk, és mindig gratulálunk egymásnak.

Verrasztó Evelyn újabb rekord felé száguld

- A 200 vegyesen 2:12,18 percről 2:11,04-re, 100 gyorson pedig 54,61-ről előbb 54,21-re, majd 53,99-re faragta le a magyar rekordot, és megnéztem: mindkét csúccsal ötödik lehetett volna a pekingi olimpián!
- Igen, én is kíváncsi voltam, hogy ezek az eredmények mire lettek volna jók Pekingben. Úgy gondolom, 200 vegyesen ez a csúcs már bennem volt, és tudtam, hogy még 100 gyorson is sokat javulhatok. Az 54 másodperces időm amúgy szerintem nem is olyan nagy csoda, mert 2007-ben már 55,2-et úsztam, váltóban pedig 54,2-t is mértek nálam. A mostani 53,99, az, hogy ötvenhárommal kezdődik az eredményem, persze sokkal jobban hangzik!

- Azt hallotta, hogy a jegyzőkönyvbe először 52,99-et írtak be, és amikor ezt itthon az interneten meglátták a szakmabeliek, alig kaptak levegőt? Mert ezzel az eredménnyel az olimpiát is megnyerte volna.
- Igen, de miután a versenybíróság rájött a tévedésére, hamar kijavította. A 100 gyorsnak még annyi a története, hogy az 53,99-et a középdöntőben úsztam, és a döntőben nem indulhattam. Tudniillik a spanyolok ezt a számot válogatónak írták ki a váltóra. Így hiába lettem én a legjobb, itt sajnos nem kaptam meg az aranyérmet.

- Nem akarok fájdalmas sebeket feltépni, de 200 vegyesen a 2:12,18-as idejéhez nem éppen kellemes emléke fűződött...
- Nos, igen, ezt Pekingben úsztam a középdöntőben, és holtversenyben a 8-9. legjobb idő volt, mert századra ugyannyit ért el egy japán lány is. Ketten "újraúsztunk", és ő jutott be a nyolcas döntőbe. Már nem szakít fel sebet, ami történt, megtörtént, tanultam belőle. Persze, ott nem esett jól, hogy hajszállal maradtam le a fináléról, mert nagyon szerettem volna bejutni, de az élet megy tovább.

- Mindenesetre a magyar olimpiai csapat legpechesebb versenyzője lett, mert a nyolcadik helyezetteknek járt egymillió forintos állami jutalom, a kilencedik helyért ellenben egy fillért sem kapott.
- Ez is a történtek velejárója volt. Viszont az nagyon nagy dolog volt, hogy a 4x200-as gyorsváltóval, Mutina Ágival, Dara Eszterrel és Jakabos Zsuzsával bejutottunk a döntőbe, és ott a hatodik helyen végeztünk. Mind a négyen nagyon jó formában mentünk ki az olimpiára, egyéniben azonban egyikünknek sem sikerült döntőbe jutni. Ezek után valamennyiünk számára nagyon fontos volt, hogy bebizonyítsuk, valamit mégiscsak tudunk.

- Számon tartja, hogy mondjuk az utóbbi két évben hány magyar csúcsot ért el? Mert ezt összeszedni felettébb hosszadalmas munka lenne.
- Én is csak azt tudom, hogy mostanában ötször javítottam rekordot. A Budapest-bajnokságon kétszer, Málagában pedig háromszor.

- Minden világverseny előtt nagy kérdés, hogy mely számokban indul, mert igazán bőséges a választék. Megnézte már a római vb időrendjét, hogyan lenne érdemes sakkoznia?
- Bevallom, ezen még nem gondolkoztam. Egyelőre 100 gyorson és 200 vegyesen teljesítettem a nevezési szintet, de remélem, hogy a szokásos három kétszáz összejön, vagyis a 200 hát és a 200 gyors is. S ott van persze a 4x200-as gyorsváltó is. Azt, hogy a vegyes váltóval mi lesz, lesz-e egyáltalán, nem tudom. Az pedig, hogy Rómában mely számokban indulok, úgyis majd csak az országos bajnokság után dől el.

Testvérével, Dáviddal

- Édesapja, az egykori kiváló úszó, az olimpiai ezüstérmes és világbajnok Verrasztó Zoltán a Jövő SC-Veolia szakosztályvezetője, és két edzője is van. Ki mondja ki a döntő szót, hogy miben indul a vb-n?
- Tulajdonképpen három edzőm van, mert Fehérvári Balázs és Horváth Péter mellett apu is foglalkozik velem, ők együtt döntenek majd, de nekem is lesz beleszólásom. Az olimpián is előállt ez a helyzet, mert 200 vegyesen és 200 gyorson is megvolt a szintem, és ez a két szám ugyanarra a napra esett. Összedugtunk a fejünket, megbeszéltük, hogy a 200 vegyest választjuk, és jól is döntöttünk.

- A sokoldalúságához az is adalék, hogy az év elején a dél-afrikai edzőtábor alatt részt vett egy helyi hosszútávúszó versenyen, és ott is elcsípett egy bronzot. Úgy tudtam, hogy az úszók zöme nem szívesen ugrik be az óceánba, de ezek szerint ön a kivételek táborát erősíti?
- Nem, nem, én sem szeretem az ismeretlen mélységet alattam, attól pedig különösen félek, hogy egyszer összefutok egy cápával. Dél-Afrika partjainál ráadásul vannak is szép számmal. Ám ezt a hosszútávúszó versenyt, a Midmar Mile-t egy tóban rendezték, a nevéből adódóan csupán egy mérföldes távon. Szó se róla, erre sem volt könnyű rávennem magam, de végül nem bántam meg. Elindult az egész csapatunk, és nagyon jól éreztük magunkat.

- A végére egy aktuális kérdés: hogyan telik majd a húsvétja?
- A hét végére pihenőt kaptunk, Húsvét hétfőn azonban már edzünk. Ez nem gond, már hozzászoktunk, és én nem is vagyok az a típus, aki otthon ül, és várja a locsolkodókat. A fiúk egyébként az edzésen mindig meglocsolják a lányokat, és ha most is így lesz, akkor megint kapnak csokitojásokat.