Vágólapra másolva!
Dortmundban az esztendő egyik legrangosabb tornája vasárnap késő este ért véget. Az utolsó fordulóban Lékó Péter 107 lépésben remizett az azeri Sahriyar Mamedgyarovval, és holtversenyes másodikként zárta a világbajnoki döntő előtti utolsó versenyét. A tornáról, Mamedgyarov elleni partijáról, a kihagyott esélyről, terveiről is beszélgettünk hazaérkezése után a repülőtéren.

- Az elisztai világbajnok-jelölti párosmérkőzések után kevés időd maradt a készülni a dortmundi tornára. Elégedett vagy eredményeddel?
- Eliszta után csak pihentem, és hiába ismertük már korábban a sorsolásból adódó párosítást, igazán csak Dortmundba érkezve kezdtem ráhangolódni a versenyre. Tudtam, hogy sorsolásom nem túlzottan szerencsés, két sötét partival kezdtem. Valahol a túlélés volt a cél, és persze szerettem volna normálisan játszani. A két sötét játszmámat viszonylag könnyedén remiztem ki, de a német Naiditsch meglepett a nyitásban, és világossal nem jött ki normálisan játszható állás. A negyedik partimat sötéttel korrekten elremiztem, és eljött a szabadnap. Végiggondoltam, hogy nem azért jöttem én Dortmundba, hogy csak remizzek. Meg kell jegyeznem, hogy ellenfeleim nem adtak igazi esélyt, hogy nyerésre játszhassak.

- Következett Vlagyimir Kramnyik elleni játszmád.
- Nagy nyomás alá vettem. Persze nem volt még időm a partival tüzetesen foglalkozni, gyanús nekem, hogy nyerés közeli lehetőséget szalasztottam el. A játszma után még fél órát a parti hatása alatt együtt is elemeztük az állást, mindketten éreztük, hogy higgadt, komoly elemzéssel valahol ki lehet mutatni világos esélyét. Másnap jött Gelfand, feketével sikerült "megnyúznom". Eltökélt voltam, s ezért hiába kínálta a remit a 20. lépés táján, úgy éreztem, hogy jól játszható állásom van. Pár lépéssel később ki is jött a különböző színű futós állás, ami egykapus volt, s a végén sikerült megnyerni. Szívósan védekezett, hosszú parti volt, egyáltalán nem volt könnyű áttörni. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon esélyes az állás, de meg kellett találni a nyeréshez vezető utat, ami korántsem volt egyszerű, s jött az utolsó játszma.

Forrás: [origo]

A első négy helyezett

- Mamedgyarov pihentebben ülhetett sakkasztalhoz, hiszen egy könnyű remivel "melegített" a partira. Ráadásul az utolsó partit két órával korábban kezdtétek.
- Lerövidült a pihenési idő, kevesebbet tudtam készülni. Az volt a stratégiám, hogy világossal megpróbálok előnyt kihozni, s akkor nyerésre játszom, ellenkező esetben nem akartam volna kockáztatni.

- Számodra ideális állás alakult ki, kedvező pozíciót játszhattál...
- Hétórás küzdelmet vívtunk. Utólag nyilvánvalóan bosszant, hogy eljutottam a győzelem kapujába, de nem tudtam előnyömet nyerésig fokozni. Időzavarban, a bástyavégjátékban konkrét nyerést hagytam ki.

Forrás: [origo]

A kritikus állásban 100.Kd3 lépést tettem meg és Mamedgyarov kiremizte a partit. Kimaradt a tanulságos nyerés: 100.Be7! Bxf4 101.e6 Be4 (Nem jobb 101...Bc4+ sem, mert 102.Kd2 Bc6 103.a7 Bd6+ 104.Ke3 Bd1 105.Kf4 Bf1+ 106.Kg5 Be1 107.Kf6 nyer.) 102.Kd3 és sötét lépéskényszerben! 102...Be1 103.Kd4 f4 104.Kd5 és világos nyer, illetve 102...Kb8-ra 103.Bb7+ és 104.e7 a megoldás. Sajnos elment az összes időm, s nem tudtam végigszámolni a lehetőségeket. Bevallom őszintén, hogy a 40. lépés után úgy éreztem, hogy könnyen nyerek, de rá kellett jönnöm, hogy csalódtam. Kívülről talán úgy tűnt, hogy csak lépkedtem az állásban, de ravaszkodtam. Mamedgyarov a legjobban védekezett, vigyáznia kellett, hogy mikor áll a bástyája a8-on, és mikor királya c7-en. Csűrtem-csavartam a dolgot, és amikor csak 5 percem maradt, ellenfelem akkor hibázott, Kc7 mellett királyommal d4-re értem, amire már két órával korábban törekedtem. Kellemetlen, hogy az időzavarban ki sem lehet menni a mellékhelyiségbe. Kis híján elnéztem a huszáromat.

- A szervezők újítottak, az interneten csak 15 perc késéssel adták a lépéseket, drukkereid elég nehezen viselték a megpróbáltatásokat.
- Az esetleges csalások miatt akarják bevezetni ezt a közvetítési formát, de szerintem sokkal jobb lenne, ha a versenyzőket egy üvegfal választaná el a nézőktől. Ebben a végjátékban nagyon zavaró volt a nézők jelenléte. Két és fél órán keresztül a zsúfolt nézőtér csak az én partimat figyelte. Számukra a partit Helmut Pfleger és Klaus Bischoff nagymesterek kommentálták, és elég nagy zaj volt a teremben. A publikum reagált az ötletekre, nem értették a hosszas manővereimet. Néha úgy tűnt, hogy már mindenki látja a fonalas nyerést, csak én nem. Többen kicsit hangosan hallgatták a közvetítést, s bizony hallatszott, hogy springer (huszár) ide meg oda. Arra gondoltam, hogy hagyják a huszáromat békén, hiszen az ragyogóan áll c5-ön.

- Alighanem Mamedgyarov a c5 huszárral álmodott volna, ha elveszti a játszmát.
- Láthatóan ő is nagyon elfáradt. A parti után mondtam neki, hogy "fiatalabb is vagy nálam, csak erre a versenyre koncentráltál, s ráadásul csak egy 20 lépéses remit játszottál tegnap, én meg Gelfanddal túlóráztam". A győzelemmel egyedül lettem volna második, de inkább az bosszant, hogy a top nagymesterek ellen olyan nehéz játszmát nyerni, s adott volt az esély, kidolgozva a lehetőség, s nem sikerül realizálni.

- Kramnyik szériája egészen káprázatos, Dortmundban nyolcadszor lett tornagyőztes.
- Kramnyik már egy éve nagyon jó formában van. Számára ideális volt a lebonyolítás, kedvező a sorsolása, a hét forduló során négyszer játszott világossal. Tökéletesen bejöttek a varijai, szinte kottából játszhatott. Nem tartom meglepetésnek Alekszejev helyezését, csak jó játékos nyerheti meg az orosz bajnokságot. Elméletileg nagyon jól képzett. A világranglista-vezető Anandtól talán többet vártunk.

- Hogyan tovább? Pihenés, vagy rögtön megkezded a felkészülést a mexikói vb-re?
- Pihenni kell, feltöltődni, felfrissülni. Augusztus elején kezdjük meg a felkészülést. Már alakul a további versenyprogramom is. Novemberben Moszkvában játszom a Tal-emlékversenyen, majd januárban Wijk aan Zee-ben. A fő feladat természetesen a nyolcfős világbajnokság, amely az új Élő-pontszámok alapján 21-es kategóriájú lesz, nagy csata várható.

Verőci Zsuzsa