Vágólapra másolva!
Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy női csapatunk Európa-bajnok lett, s bár utána egyesben korán búcsúzott, vegyes párosban Pázsy Ferenccel bronz-, női párosban pedig Tóth Krisztinával ezüstérmet szerzett a múlt heti belgrádi asztalitenisz Eb-n. Póta Georgina így komplett éremkollekcióval tért haza a szerb fővárosból, ahol az immár hatszoros Eb-győztes Tóthtal együtt a női mezőny legeredményesebb versenyzője lett.

- Az Eb előtt gondolta volna, hogy ilyen sikeres lesz? - kérdeztük Póta Georginát, a Statisztika 22 éves játékosát.
- Azt, hogy három érmet nyerek, közte egy aranyat is? Ugyan, dehogy gondoltam! Abban azért bíztam, hogy párosban Krisztivel felállhatunk a dobogóra, s tudtam, hogy a csapatunk is éremesélyes, de az aranyról nem is mertem álmodni.

- Pedig tavaly a világbajnokságon ugyanez a csapat - Tóth, Póta, Lovas Petra, Li Bin - hatodik volt.
- Ez igaz, ám ott szinte minden összejött. S bár európai csapattól nem is kaptunk ki, ebből még nem lehetett levonni azt a következtetést, hogy az Eb-t majd megnyerjük. Európában hat-hét csapat nagyjából azonos színvonalat képvisel, és közülük bármelyik nyerhet.

- Mikor érezte, hogy a magyar csapat lesz a győztes?
- Amikor a döntőben az első mérkőzésen 3-0-ra nyertem Ganyina ellen, átfutott az agyamon, hogy most már elég jó sanszunk van az aranyra. Láttam, hogy az oroszok megijedtek a lehetőségtől.

- Az arany után beszéljünk az ezüstről. A női páros döntője után nagyon szomorúak voltak?
- Igen, mert ez az ezüst is lehetett volna arany. Hajszálon múlt, hiszen a hatodik játszmában 9-9-nél két poén hiányzott hozzá, és ez nagyon dühítő tud lenni. Egy ilyen vereség után az első percekben az ember fejében törlődnek az addigi események, még a csapat aranya is.

- Azért az elődöntőhöz még lépjünk vissza, hiszen nem mindennapi bravúrral 0-3-ról fordítottak 4-3-ra a német Wosik, Wu Jiaduo páros ellen.
- Ez tényleg nagy meccs volt... A németek az első két szettben gyakorlatilag nem hibáztak, elsült a kezük. Akárhova ütöttük a labdát, mindenhonnan visszaadták. Mi pedig Krisztivel ekkor még nem pörögtünk fel igazán. A harmadik játszmában azonban 10-9-re vezettünk, és ezt már meg kellett volna nyernünk. Nem sikerült, utána viszont simán hoztunk három szettet, mert egyre jobban belejöttünk a játékba, a németek pedig "leültek". A döntő játszmában minden páros remeg, ilyenkor már nem a játék dönt, és fejben mi bírtuk jobban a végét. Az ellenfelünk persze kiborult, Wosik még sírva is fakadt.

- Vegyes párosban a Pázsy Ferenccel szerzett bronzérme az igazi meglepetés?
- Abszolút így van. Arra, hogy dobogósok leszünk, tényleg senki sem számított. És ezt a bronzot sem adták könnyen, öt meccset kellett nyernünk hozzá. S ebből három nehéz meccs volt.

- Ejtsünk szót az egyesről is, itt váratlanul, a verseny korai szakaszában kikapott egy spanyol lánytól.
- Nem akarok panaszkodni, de a csapatban nagyon kijátszottam magam, ráadásul a döntő után este kilenckor már vegyes párosban szerepeltem, és így másnap hulla fáradt voltam. Szinte azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Ráadásul pont kifogtam egy feltörekvő fiatalt, akit addig ugyan mindig megvertem, de most vérszemet kapott.

- Alig vagyunk túl az Eb-n, ám hamarosan itt a világbajnokság, májusban, Zágrábban. Ott mire számít?
- Szerintem jó játékkal és jó sorsolással Krisztivel bejuthatunk a nyolc közé, de ez szinte már csoda számba menne a sok ázsiai között. Nagyon nehéz dolguk lesz, s kétségkívül az is benne van a pakliban, hogy rögtön az első körben összekerülünk egy koreai párossal, és azonnal kiesünk. Persze remélem, hogy nem ez történik majd.

- Az Eb után bizonyára megnőtt az ázsiója. Ha külföldi bajnokságba hívnák játszani, elgondolkozna az ajánlatokon?
- Hallottam, hogy Németországból és Franciaországból is érdeklődnek irántam, de részletekig el se jutottunk, mert nagyon jól érzem magam a Statisztikában, és egyáltalán nincs szándékom eligazolni.

Fábik Tibor