Vágólapra másolva!
Keleti uralom a királykategóriában, De la Hoya visszatért, Hopkins elköszönt, Pacquiao hengerelt, Erdei még mindig a csúcson - számos súlycsoport megannyi kiválóságát láthattuk ringbe szállni 2006-ban is, a teljesség igénye nélkül most felidézünk néhányat az esztendő legemlékezetesebb bokszeseményei közül.

Az év első hónapjának legütősebb meccsét kétségtelenül az Erik Morales-Manny Pacquiao trilógia második felvonása hozta. A két nagypehelysúlyú klasszis már első ízben is felejthetetlen ütközetet produkált, akkor a mexikói "Rettenetes" valamivel jobbnak bizonyult. A visszavágó méltó folytatás volt, ám ezúttal nem ment végig a meccs, a filippinó a 10. menetre elfogyasztotta oralest, aki a kórházi ágyán szomorúan könyvelhette el sikerekben gazdag pályafutása első KO-vereségét. A várva várt harmadik, novemberi összecsapáson aztán végérvényesen eldőlt, ki a jobb, Pacquiao már a 3. menetben végzett a közép-európai legendával, aki azóta be is jelentette a visszavonulását.

A február sem telt el igazi csúcsmérkőzés nélkül, Amerika két szebb napokat is megélt korábbi bajnoka, Shane Mosley és Fernando Vargas ezúttal váltósúlyban mérte össze az erejét. A meccsnek plusz pikantériát adott egy fogadás, amelyet Vargas ajánlott: ha az összecsapásuk idő előtt ér véget, a kiütött fél 100 ezer dollárt fizet riválisának. Nos, a találkozó a tizedik menetben befejeződött, ám mivel ennek legfőbb oka Vargas szemsérülése volt, a leléptett fél nem fizetett, a párosítás pedig sokak szemében eldöntetlen maradt. A visszavágóra júliusban került sor, amikor is Mosley a hatodik menetben TKO-val lerendezte ellenfelét, és ezzel 35 évesen még egyszer visszakapaszkodott a legjobb áron eladható öklözők közé.

Március elején Joe Calzaghe tisztázta, hogy ki a nagyközépsúly uralkodója, Jeff Lacy pontozásos legyőzésével egyesítette WBO és az IBF világbajnoki címeit. Igaz, a másik két szervezet övei azóta szintén egy kézbe kerültek, a dán Mikkel Kessler hazai pályán, Markus Beyer októberi kiütésével gyűjtötte be a WBA aranya mellé a WBC-ét is, a találgatások pedig természetesen azonnal megindultak egy jövőbeli totális címegyesítésről. Erre azonban egy ideig még biztosan várni kell, hiszen a legutóbb Sakio Bikát leterítő, 42 profimeccsen veretlen walesi jelenleg Peter Manfredo ellen készül a huszadik címvédésére, s ha nyer, úgy nemcsak a vb-öveit tarhatja meg, hanem a trónját leghosszabb ideje őrző bokszvilágbajnoknak kijáró címet is.

Forrás: EPA

Kessler vs. Beyer




Az össznépi fanyalgás persze elsősorban nem a bajnokok nemzetisége miatt zajlik a tengerentúlon, inkább a jelenlegi nehézsúlyú élvonal színvonala az, ami miatt jobb híján hazafias érzésekre hatva próbáltak meg felvezetni egy-egy címmérkőzést. A megjelenésében inkább pankrátorra, semmint bokszolóra emlékeztető Nyikolaj Valujev - miután januárban lecsapott egy parkolóőrt, aki meg akarta büntetni a feleségét - júnisban Owen Becket, októberben pedig Monte Barrettet döngölte bele a ringbe, így a WBA 210 centis bajnoka őrzi imponáló mérlegét: eddigi 45 meccséből egyszer sem veszített, 35-ször KO-győzelmet aratott.

Forrás: EPA

Valujev vs. Barrett




Az év negyedik exszovjet világbajnoka a fehérorosz Szergej Ljahovics volt, aki áprilisban a korábban Vlagyimir Klicskót legyőző Lamon Brewstert taszította le a WBO trónjáról egyhangú pontozással, ám hiába tartották sokan a legképzettebb ilágbajnoknak, novemberben Shannon Briggs ellen kevésnek bizonyult, a kemény öklű amerikai az összecsapás utolsó másodperceiben törte meg a "Fehér Farkas" ellenállását, egyben a súlycsoport fehér uralmát.

Mielőtt lezárnánk a királykategóriára vonatkozó részt, említsük még meg annak egyetlen négyszeres világbajnokát, Evander olyfieldet, aki augusztusban 21 hónapos szünetet követően kiütéses győzelemmel tért vissza a ringbe, mindössze két menetet adva Jeremy Batesnek. Axel Schulznak ellenben koránt sem sikerült ilyen jól az újrakezdés, a hét év után novemberben kesztyűt húzó német Brian Minto elleni meccsének edzője vetett véget, amikor a hatodik menetben jobbnak látta bedobni a törölközőt.

Áprilisban lépett először szorítóba a több fórumon 2005 legjobb bunyósának választott Floyd Mayweather Jr., ellenfele a korábbi vitathatatlan váltósúlyú bajnok, Zab Judah volt, aki hiába kezdett meggyőzően, az idő múlásával egyre nyomasztóbb hátrányba került, amire egy mély- és tarkóütés "kombinációval" reagált a tizedik menetben. A sportszerűtlenség láttán gyors egymásutánban elárasztották a ringet a két fél segítői, és kisvártatva családi tömegverekéssé alakult át a mérkőzés. Az összecsapás félbeszakadt, a győzelmet Mayweathernek adták, Judah-t pedig egy évre elmeszelték, figyelembe véve, hogy vissazesőnek számított (korábban a Kosztya Tszyu elleni veresége után fojtogatta a vezetőbírót).

Mayweather novemberben WBC-bajnok Carlos Manuel Baldomir kihívójaként alkotta meg diadalmas pályafutása újabb fejezetét, gyhangú pontozással győzött az argentin ellen, a meccs utáni sajtótájékoztatóján aztán könnyeivel küszködve bejelentette: még egy összecsapást vállal, majd szögre akasztja a kesztyűt. Búcsúzni márpedig tudni kell, ennek jegyében nemrégiben nyélbe is ütötték a profiboksz-történelem rekordbevétellel kecsegtető párosítását: Mayweather ellenfele 2007 tavaszán egy másik élő legenda, a szintén utolsó fellépésre készülő Oscar de la Hoya lesz, aki májusban ült fel a WBC nagyváltósúlyú trónjára a nicaraguai Ricardo Mayorga legyőzésével úgy, hogy másfél év kihagyás után tért vissza a ringbe.

Egy hétre rá váltósúlyban is új bajnokot avattak, a kisváltóból a fél mezőny elporolása után egy meccs erejéig elkalandozó veretlen Ricky Hatton már első menetben padlóra küldte, végül egyhangú pontozással verte Luis Collazót a WBA címéért, megtéve az első lépést az Egyesült Államok meghódítása felé.

Míg a május elsősorban De la Hoya visszatéréséről szólt, júniusban egy másik idoltól (és az "Aranyfiú" üzlettársától), Bernard Hopkinstól elköszönt a bokszvilág. A 12 éven keresztül verhetetlen Hóhért tavaly Jermain Taylor képében érte utol a végzet, a 41 éves bunyós azonban nem kettős vereséggel akarta lezárni lenyűgöző pályafutását, és két kategóriát feljebb ugorva kihívta, és simán meg is verte a félnehézsúly legjobbjának tartott Antonio Tarvert. Méltó búcsú volt, Hopkinsnak azonban, úgy tűnik, nem ízlik a nyugdíjas élet, kijelentette, hogy nemsokára visszatér, mégpedig nehézsúlyban.

Forrás: EPA

Hopkins és Tarver




Június eleje könnyűsúlyban ígért igazi bokszcsemegét, ekkor adatott meg ugyanis a lehetőség Jose Luis Castillo számára, hogy visszavegye Diego Corralestől a WBC övét, a reváns és a cím azonban nem jelentett elég motivációt a mexikói kihívónak ahhoz, hogy - miután tavaly októberben nem jött össze neki - másodszorra már hozza a súlyhatárt (pedig a szervezők igencsak engedékenyek voltak, Castillo két óra alatt négyszer is ráállhatott a mérlegre, amely közel közel két kilóval mutatott többet a kelleténél).

A mérkőzést lefújták, ám az öldöklő csaták és a terepszín gatyás bunyós rajongói nemsokára azzal vigasztalódhattak, hogy október 7-re kitűzték a Joel Casamayor elleni korábbi két ragyogó mérkőzésének újabb felvonását. A mérlegelés aztán majdnem itt is közbeszólt, ezúttal a világbajnok volt két kilóval túlsúlyos, a trón így megüresedett, de a felek megállapodtak abban, hogy ha Casamayor nyer, megkapja az címet. A kubai végül megosztott pontozással diadalmaskodott úgy, hogy egyszer padlót fogott, vagyis hű maradt az indulatoktól sem mentes párharc előzményéhez (2004-es mérkőzésüket Corrales szintén padlózás után, 2:1-es pontozással nyerte.)

Júliusban Cory Spinks derekára csatolták az IBF nagyváltósúlyú övét, miután kiélezett csatában, megosztott pontozással bizonyult jobbnak Roman Karmazinnál, a korábban váltósúlyban, nagyváltósúlyban és félnehézsúlyban is vilgábajnok Javier Castillejo pedig ezúttal középsúlyban vette el a WBA-s ékszert Felix Sturmtól, aki a 10. menetben saját közönsége előtt szenvedte el a TKO-t. Sokáig aztán a 38 éves spanyol sem gyönyörködhetett a zsákmányban, miután decemberben Mariano Natalio Carrera az utolsó előtti menetben nem kis meglepetésre szintén technikait mért veterán ellenfelére.

Taylorról már szóltunk, szeptemberben pedig a súlycsoport negyedik fontos koronája is jelenlegi gazdájához került, Arthur Abraham ráadásul Rocky-filmbe illő mérkőzésen, törött törött állkapoccsal és szétszakadt szájjal nyert Edison Miranda ellen az IBF címméért.

Forrás: EPA

Miranda vs. Abraham




Októberben Thomasz Adamek - csakúgy, mint tavalyi első meccsükön - látványos összecsapáson védte meg félnehézsúlyú címét Paul Briggs ellen, a pehelysúlyú Scott Harrison viszont egy év alatt képtelen volt megtenni ugyanezt: először autólopás és hivatalos személy elleni erőszak miatt rács mögé került, majd ügyvédei hiába mozgattak meg minden követ a szabadulása érdekében, súlyproblémákra hivatkozva végül lemondta a Nicky Cook elleni meccset, amiért a WBO megfosztotta címétől.

Kicsit hosszabb raboskodás után, de szabadlábra került a korábbi könnyűsúlyú világbajnok Paul Spadafora is, aki barátnője lelövése miatt hagyott ki 32 hónapot - a ringben azonban nyoma sem volt ennek, visszatérő meccsén öt menet alatt szétverte Francisco Zepedát.

És ha már börtön, végezetül emlékezzünk meg Mike Tysonról is, aki ebben az évben ugyan már csak bemutató mérkőzéseken lépett szorítóba, ám így is időről időre gondoskodott róla, hogy feltűnjön különféle híradásokban. Legutóbb például azzal, hogy elszerződött prostituáltnak egy nők számára fenntartott hollywoodi bordélyházba...