Vágólapra másolva!
A francia Bernard Hinault egyike azoknak, akik ötször nyerték meg a Tour de France kerékpáros körversenyt; a másik négy Jacques Anquetil, Eddy Merckx, Miguel Indurain és Lance Armstrong. Utóbbi már nem sokáig: kedd óta rajta feszül a sárga trikó, s emberi számítás szerint ő lesz a Tour első hatszoros bajnoka. Nos, Hinault-val a Newsweek legutóbbi száma közölt izgalmas interjút, amelyet a 13. szakasz előtt készítettek a ma már 50 éves, bretagne-i farmján gazdálkodó kerékpáros-legendával.

Hinault utolsó Tourján 1986-ban indult, amikor hozzásegítette csapattársát, az amerikai Greg LeMondot élete első győzelméhez. Mellesleg Hinault a második helyen végzett, hajszállal lemaradva hatodik elsőségéről. Manapság, 50 évesen Hinault farmerkedik, de nyaranta mindig kivesz három hét szabadságot, s olyankor a Tour PR-csapatának tagjaként végigkíséri a mezőnyt csaknem négyezer kilométeres útján.

- Mit szól az eddigiekhez?
- Számomra a csúcs július 14. volt, a francia nemzeti ünnep, amikor egy honfitársam, Richard Virenque megnyerte a Tour leghosszabb szakaszát.

- Milyen kapcsolatban áll Lance Armstronggal?
- Semmilyenben, nem beszélgetünk. Lance-nek nincs szüksége a tanácsaimra, ő már nagyfiú, tudja, mit csinál, tudja, mi kell a győzelemhez.

- Mindenki arról beszél, hogy vajon sikerül-e megdöntenie a - többek között - ön által is tartott Tour-rekordot. Önnek mi a véleménye?
- Ugyanannyi esélye van a győzelemre, mint a többieknek. Az a baj, hogy hiányzik a vállalkozó szellem a mezőnyből, senki sem akarja támadni Armstrongot.

- Armstrongot folyton - kimondva, kimondatlanul - doppingolással vádolják. Azt mondják, olyasvalamit szed, amit még nem tudnak kimutatni. Iszonyú intenzív médiafigyelem alatt áll. Nem zavaró ez?
- Nem lehet könnyű az élete. Ám az ő dolga, hogy hol húzza meg a határvonalat, meddig engedi közel magához a sajtót.

- Emlékszem, nagyon kikelt azok ellen, akik azzal magyarázzák Armstrong sikereit, hogy a rák ellen szedett gyógyszerek pozitív hatással voltak rá.
- Hát hogyne! Ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak ezek a felelőtlen, ostoba kritikusok is élnék át azt, amin Lance keresztül ment. Higgyék el, hogy aki kigyógyul a rákból, abban akkora élni és győzni akarás van, hogy ez magyaráz mindent.

- Az ön egykori csapattársa, Greg LeMond azt nyilatkozta a Le Monde-ban, hogy Armstrong "mindent megtenne annak érdekében, hogy megőrizze titkát". Mármint hogy milyen doppingszert szed... Mit szól ehhez?
- Szerintem Greg egyszerűen féltékeny, irigy Lance sikereire. Tény, hogy Armstrong sohasem bukott meg, mindegyik doppingtesztje negatív volt. S mindaddig, amíg nincs valaki ellen bizonyíték, nem is értem, hogyan szabad vádolni az illetőt?!

- Lemond azt is mondta: ha Armstrongnak hat elsősége lesz, az nem fog annyit érni, mint az ön öt bajnoki címe.
- Ezek olyan dolgok, amelyeket nem lehet, és nem szabad összehasonlítani. Ha például Eddy Merckx csak a Touron versenyzett volna, és máshol nem, akkor 15 bajnoki címet szerezhetett volna. Manapság az a probléma a kerékpárosokkal, hogy nem azt teszik, amit szeretnének, hanem azt, amit mondanak nekik. Túl erős a média nyomása. Armstrong megengedheti magának azt a luxust, hogy egy évben csak két hónapot versenyez, a többit pihenéssel és felkészüléssel tölti. A többiek elaprózzák magukat.

- Mitől olyan nagy szám a Tour de France?
- Attól, hogy minden nagy bajnok részt vesz rajta, a nyár közepén rendezik, amikor mindenki nyaral és ráér, s persze a médiafigyelem is óriási. Ha a sajtó ott van, akkor szponzorok is vannak, s akkor dől a pénz.

- Miért öt Tourt nyert, és miért nem hatot?
- Mert úgy döntöttem 1986-ban, hogy elég volt. Már nem leltem örömömet a kerékpározásban. És azóta nem is ültem biciklire. A farm teljesen lefoglal. Talán, majd ha nyugdíjba megyek.

Ch. Gáll András