Fedett pályás vb-múltunk: csak három bronz

Az persze eléggé közismert, hogy atlétikában mindig a "szabadtéri számokban", főként a  kalapács- és diszkoszvetésben, valamint a gerelyhajításban voltunk jók; de a fedett pályás Európa-bajnokságokon már a távol- és hármasugrásban (Szalma László, Pálóczi Gyula, Bakosi Béla) is csurrant-cseppent a jóból. Viszont a vb-k túlságosan is kemény dióknak bizonyultak számunkra. Az eddigi kilencen versenyzőink csupán három érmet, három bronzot szereztek - mindezt csak tényként rögzítjük a hét végi budapesti vb előtt.

Akár az első, 1985-es fedett pályás csúcstalálkozó is lehetett volna az első világbajnokság, ám a 78 ország részvételével megrendezett párizsi verseny hivatalos elnevezése "fedett pályás világjátékok" lett. Amit mi különösen sajnálhatunk, hiszen a Bercy sportcsarnokban a női 60 méteres gátfutást Siska Xénia nyerte, éppen két francia lány előtt. S bár aranyérmet kapott, a statisztikákban ez nem vb-aranyként jelentkezik.

Távolugrásban Pálóczi Gyula ezüstérmes lett, Szalma László a negyedik helyen végzett, s ekkor bizony aligha gondolta volna bárki, hogy amikor majd 19 éve múlva immár kilenc fedett pályás vb jegyzőkönyveit összesítjük, egyetlen magyar arany-, sőt ezüstérmest sem találunk.

Mert bizony ez a helyzet; csupán három bronzunk van. Az elsőt a hivatalosan első fedett pályás világbajnokságon, 1987-ben Indianapolisban Forgács Judit szerezte 400 m-en (52,68 mp), a német Busch (51,66) és az amerikai Leatherwood (52,54) mögött. Távolugrásban Szalma, valamint az 5 km-es gyaloglásban Urbanik Sándor egyaránt a 6. helyen zárt.

Az 1989-es vb-t a Budapest Sportcsarnokban rendezték, s itt igazán pechesek voltunk. Főképpen a pályafutása során amúgy is jó néhányszor balszerencsés Szalma László, aki 810 cm-es eredményével sokáig érmes helyen állt, de a végén "leugrották" a dobogóról. A távolugrás végeredménye a következő lett: 1. Myricks (amerikai) 837, 2. Haaf (német) 817, 3. Conley (amerikai) 811, 4. Szalma 810. Egy centin múlt... A gyalogló Urbanik is a 4. helyen végzett, 3000 m női gyaloglásban Szebenszky Anikó 5., Alföldi Andrea 6., rúdugrásban Bagyula István szintén 6. lett.

S a következő világbajnokságokon még kevesebb babér termett a számunkra. 1991-ben Sevillában Urbanik 6. lett, 1993-ban Torontóban a hétpróbázó Szabó Dezső 5., viszont az 1995-ös barcelonai és az 1997-es párizsi vb-n már egyetlen versenyzőnk sem került az első hat közé. Ezek után az 1999-es vb, amelyre Japánban, Maebashiban került sor, maga volt a csoda.

A másodszor műsorra tűzött női rúdugrásban a német Ryshich (450 cm) és az izlandi Flosadottir (445) mögött Szabó Zsuzsa holtversenyben a német Humberttel (435-435) a harmadik helyen végzett. S bronzérmes lett férfi hármasugrásban Czingler Zsolt is, bár a dobogóra nem ő állt fel! A vb-n ugyanis még a következő volt a végeredmény: 1. Friedek (német) 17,18 m, 2. Dimitrov (bolgár) 17,05, 3. Carter (amerikai) 16,98, 4. Czingler 16,98, 5. Quesada (kubai) 16,92.

Ám már a helyszínen kitudódott, hogy Dimitrov megbukott a doppingvizsgálaton. S amikor ez hivatalos lett, a nemzetközi szövetség) postán küldte el Budapestre Czinglernek a bronzérmet. Az eredménysorból látszik, kevésen múlt, hogy nem az ezüstöt... A két medál mellett még két igen értékes helyezést is elkönyvelhettünk: Korányi Balázs 800 m-en 4., Vaszi Tünde távolugrásban 5. lett.

A 2001-es lisszaboni világbajnokságon magasugrásban Győrffy Dóra, a tavalyi birminghami vb-n férfi 60 m-en Dobos Gábor lett pontszerző, mindketten az 5. helyen végeztek. S a budapesti vb előtt is azt szögezhetjük le: minden apró pontot meg kell becsülnünk.

Fábik Tibor