Devers két és fél éve növeszti a körmeit

Gail Devers nemcsak a budapesti világbajnokságra érkezett atléták leghíresebbike, hanem vitán felül egyike napjaink legeredményesebb és legnagyszerűbb sportolóinak. Eredménylistája egy kisebb könyvet megtöltene: háromszoros olimpiai, ötszörös szabadtéri világbajnok, fedett pályán három vb-aranyérme van. Csütörtök délben találkoztunk vele a Körcsarnokban, akkreditáció közben.

- Kissé idegesnek tűnik...
- Igen, mert egy barátomat is szeretném akkreditálni, holott nem rendelkezik papírokkal...

- Önnek nyilván elintézik... Miért jött el a vb-re, miközben nem minden honfitársa érezte fontosnak a részvételt?
- Miért ne jöttem volna? A jóisten úgy irányította a lépteimet, hogy ide jöjjek.

- Olvastam, hogy édesapja baptista lelkipásztor.
- Igen, de az én Istenhez fűződő viszonyom ezzel a ténnyel nem függ össze.

- A fedett pályás idény önnek felkészülés az olimpiára?
- Hová rohan? Még el sem döntöttem, hogy indulok-e Athénban.

- Mióta növeszti a gyönyörű, ezüstszínű körmeit?
- Két és fél éve, de a színük nem ezüst, hanem platina.

- Ha nem sértem meg, olyan, akár a jó bor...
- Ne is folytassa, de köszönöm. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom, talán a jó élet, a kiegyensúlyozottság és az a körülmény, hogy békében vagyok Istennel.

- Az ön kivételes akaraterejét nyilván fiatalkori betegsége is megacélozta.
- A Graves-szindrómára gondol? Majdnem amputálták a lábaimat 1989-ben... Igen, bizonyára ez is benne van. Tudja, a csodálatos felgyógyulásom óta más ember vagyok.

- Járt már Budapesten?
- Még sohasem, de amennyit eddig láttam belőle, az nagyon szép.

Ch. Gáll András