Vágólapra másolva!

<B> <P>Negyedszerre már sikerült Ivanisevicnek </P></B>

1900. január 01. 00:00

Az első horvát Grand Slam-győztes, a négy nagy verseny történetében az első, aki szabadkártyával ért a csúcsra, aki három döntőt bukott el "a" füvön, aki a világranglista 125. helyéről futott neki, s aki vállsérülése miatt már visszavonulását fontolgatta. Goran Ivanisevic alaposan meglepte a világot, s negyedik kísérletre elhódította az áhított wimbledoni trófeát.

Az ötszettes, hárómórás döntőben 27 ászt szórt, összesen meg 200 fölött, saját, 1992-es rekordját megöntve. És hiszi: a sors akarta, hogy nyerjen. A Rafter elleni végső csatában a horvát klasszis kezdett nyugodtabban, s már a második játékban, harmadik esélyét kihasználva elvette ellenfele adogatását. Ezzel gyakorlatilag eldöntötte az első játszma sorsát. Szinte csak a saját szerváira figyelt, s 29 perc alatt jutott lépéselőnyhöz. A második játszma (31 perc) forgatókönyve kis híján megegyezett az első "felvonáséval", azzal a nagy különbséggel, hogy ezúttal Rafter breakelt 1:0-nál, s őrizte meg végig előnyét.

A harmadik játszmában ismét Ivanisevic volt a pontosabb, adogatásfogadásai egyre jobbak lettek, és 3:2-nél elnyerte a bizonytalanná váló ausztrál szerváját. A horvát 28 perc alatt hozta meg a harmadik szettet. Rafter a negyedik játszmában (32 perc) 3:2-nél elvette a vonalbírók döntéseit rendkívül vehemensen vitató Ivanisevic adogatását, majd 5:2-nél megismételte a bravúrt, így egyenlített ki.

A hihetetlenül izgalmas döntő játszmában (60 perc) végig az ausztrál vezetett, 4:4-nél, majd 5:5-nél egyaránt bravúros megoldásokkal mentette meg adogatójátékát. Ivanisevic azonban elbírta, hogy riválisa kétszer is a győzelemért fogadott szervát, mindkétszer kiegyenlített. Sőt, a 15. játékban a horvát parádés megoldásokkal elnyerte Rafter adogatását, s életében először a wimbledoni győzelemért szerválhatott. A balkezes sztár meccslabdái során kétszer kettőshibával szolgált, majd a harmadiknál Rafter átemeléssel hárított. De a negyedik lehetőséget már nem hagyta ki Ivanisevic, adogatását ellenfele a hálóba ütötte. A 29 éves spliti bajnok a győztes pont után a fűre hanyatlott, majd néhány pillanattal később elsírta magát örömében.

Győzelméért Ivanisevic 500 ezer fontot (210 millió forint) kasszírozott, Rafter ennek felét kapta. A horvát korábban azon gondolkodott, hogy abbahagyja, a torna előtt mindössze kilenc meccset nyert, de a rendezők szabadkártyával kedveskedtek neki, nem veszett kárba a korábbi három finálé... "A torna elején még senki sem beszélt rólam. Most viszont én tartom a magasba a győzelmi trófeát. Lehet, hogy ez csak álom, valaki felráz, s azt mondja: ismét nem nyertem meg a döntőt... Győzelmemet egykori barátomnak, a kiváló kosárlabdázó Drazen Petrovicnak ajánlom, aki 1993-ban elhunyt egy autóbalesetben. Remélem, hogy a mennyországban ő is örül a sikeremnek. Nyugodj békében Drazen!"

Ami a vesztest illeti: könnyen lehet, ez volt Rafter utolsó Wimbledonja. Az auszit tavaly ugye Sampras, most meg Ivanisevic állította meg a döntőben. "Másképpen is alakulhatott volna a mérkőzés. Valakinek veszítenie kellett, s akárcsak tavaly, újra én lettem a második. Fantasztikus volt a döntő hangulata. Gratulálok Gorannak, aki nagyszerű játékkal tért vissza a legjobbak közé"

Egy-két szokásos angol statisztika: 34 tonna eper (a tavalyi 27-tel szemben), 14 000 üveg pezsgő és 250 000 üveg víz fogyott, és azt se felejtsük el, hogy 476 711 néző tekintette meg a meccseket (tavaly 446 593-an váltottak belépőt), rekord.

A 2001-es angol nyílt teniszbajnokság győztesei:

férfi egyes
Ivanisevic (horvát) - Rafter (ausztrál, 3.) 6-3 3-6 6-3 2-6 9-7