Vágólapra másolva!
Kisebb meglepetést okozott tavaly nyáron, amikor a Crvena zvezda nőiröplabda-csapata szerződtette Milovits Júliát, a Vasas Óbuda válogatott feladóját, aki egy amerikai egyetem helyett inkább a szerb ajánlatot fogadta el. A röplabdát játékként fogja fel, szerinte Szerbiában sportosabbak az emberek, és személyes tapasztalatát felhasználva szociológiai tanulmányt tudna írni egy Zvezda-Partizan futballmérkőzésről, amelyre a helyiek turizmust építenek.

A neve alapján akár délszláv származásúnak is gondolhatnánk.

Persze, hiszen a Milovits valószínűleg nem német vagy viking név. Ezt a kérdést szeretik, kint is megkérdezték tőlem. Távoli lehet a kapcsolat, a nagyapám nagyapjának idejéről, de a szerbek Montenegró környékére eredeztetik a nevemet.

Olyan időszakban kezdett el röplabdázni, amikor a sportág Magyarországon már nem volt a csúcson. Miért ezt a sportágat választotta?

Teljesen véletlenül. A szüleim azt szerették volna, hogy a kislányuk az iskola után ne a játszótéren lófráljon. Így aztán jártam zeneiskolába és nyelvórára, úsztam, illetve röplabdáztam. Vékony, magas lányként a testnevelő tanárom javasolta a röplabdát, azt mondtam, alkatilag ez illik hozzám, szép sport, ráadásul testi kontaktus sincs benne.

Felmerült az első néhány év során, hogy ezzel akár komolyabban is szeretne foglalkozni?

Egy 14 éves gyereknek felötlik ilyen az agyában? Dehogy. A barátnőimmel elkezdtünk játszani, de nem a karrier volt a cél. Ez egy játék, ami nálam még most is ezen a szinten van. Játszom egész nap. Van ennél jobb dolog a világon? Szerintem minden játék élvezetes. És ha magas szinten űzi az ember, örömet okoz, sőt még azoknak is, akik csak nézik, akkor már megéri.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Hogyan figyeltek fel önre Belgrádban?

Iszonyú váratlanul ért a szerbek ajánlata. Az iskola mindig is fontos volt számomra, de én már külföldre vágytam. Amerikába akartam menni tanulni és röplabdázni, már indultam volna a vízumért. Aztán tavaly nyáron a válogatottal Euroliga-mérkőzéseket játszottam, és a budapesti forduló után jött egy üzenet, hogy érdeklődnek utánam, beszéljek a Zvezda vezetőivel. Megkaptam a szerződéstervezetet és két napom volt, hogy döntsek. Akkor azt mondtam, minden addigi tervet sutba dobok.

Mi szólt Szerbia mellett?

Nem volt egyszerű döntés. Azt kellett eldöntenem, tanulni akarok vagy sportolni, hiszen az életem következő nyolc-tíz évét meghatározza, melyiket választom. Ha pro és kontra listát írok, akkor mindegyik oldalon ugyanannyi érv állt volna. Nem volt egyik sem jobb a másiknál: ha tanulni szeretnék, akkor az amerikai ajánlat a jobb, ha sportolni, akkor a szerb lehetőség. Az volt a kérdés, melyiket akarom. Igazából nem észérvek alapján döntöttem, hanem megérzésre hagyatkoztam. Azt választottam, amelyiktől jobban féltem.

Az elmúlt fél év alapján hogy látja, jók voltak a megérzések?

Jobbnál jobbak. Eddig bejött ez a lépés. Ezt az utat választottam, a másik már nem is érdekel.

Tényleg nem kérte ki senkinek a tanácsát, inkább saját maga akart dönteni.

Az én életemet én irányítom, és nem más. Ez a saját felelősségem volt.

Akkor menedzsere sincs?

Nincs. Most nem kellett, majd később kiderül, hogy szükség lesz-e rá. Egy plusz egyéves szerződésem van, valószínűleg jövőre még itt maradok.

Forrás: Mojacrvenazvezda.net

A Crvena zvezda története 16. kupagyőzelmét szerezte idén

Budapesten az ELTE-re járt. Mi a helyzet most az egyetemi tanulmányokkal?

Nem tudtam, mi vár rám Belgrádban. Az egyetem plusz teher lett volna, a kettőt nem tudtam volna együtt menedzselni. Ezért erre az évre halasztást kértem, szeptembertől folytatom majd.

Mennyire tud ingázni Szerbia és Magyarország között?

Eddig kétszer volt szabadságunk: szilveszterkor kaptunk négy napot, és most hármat. Augusztus óta ennyiszer voltam itthon, és legközelebb majd áprilisban jövök megint, amikor vége a szezonnak.

Hogy lesz így iskola szeptembertől?

Beszéltem már az egyetemmel, a professzorokat és tanszékeket meg lehet keresni egyéni tanrenddel. Ilyen különleges esetekben partnerek szoktak lenni ebben, a kapcsolatot pedig interneten és skype-on fenn lehet tartani.

Nyáron azt mondta, szeretne szerb kupát és bajnokságot nyerni. Előbbi megvan, a bajnokság alapszakaszát pedig megnyerte a csapat, és ZOK Kolubara ellen hozta a negyeddöntő első mérkőzését is. Milyen volt az eddigi szezon? Valami hasonlóra számított?

A játéklehetőség miatt nem panaszkodom, hiszen az idei szezonban csak egy bajnokin ültem a padon fél szettet. És egy meccset hagytam ki csupán ujjsérülés miatt, amúgy az összeset csere nélkül végigjátszottam. Hogy mire számítottam? Arra, hogy jó lesz és nehéz. De nem annyira nehéz, és sokkal jobb, mint amit vártam.

Forrás: Mojacrvenazvezda.net

Milovits Júlia és Maja Simic

Egyszer különdíjat is kapott.

Novemberben engem választottak a hónap legjobb játékosának. De abban a pillanatban, amikor megnyersz egy ilyen trófeát, már mehetsz is tovább, hiszen az a múlt. Jó érzés volt, de ettől én még másnap ugyanúgy mentem az edzésre és ugyanúgy dolgoztam tovább. Egyfajta visszaigazolásnak vettem, hogy jól csináltam a munkámat, azaz csinálhatom tovább.

Milyen közeg veszi körül a röplabdát?

A szerb viszonyokat a kőkemény profizmussal és a játékosgyártással tudnám jellemezni. Egy üzemnek mondanám, amelyben végig határterhelés van. A röplabda nagyon népszerű, olyan, mint Magyarországon a kézilabda. Ugyanabban az évben a női és a férfiválogatott Európa-bajnok lett, baromi jó játékosok játszanak mindenhol a világban, presztízse van a sportágnak. Sokkal nagyobb hangsúlyt kap a médiában, mint itthon. Az emberek pedig kíváncsiak. Mindenki ismer mindenkit, ha mész az utcán, akkor téged is megismernek. Ha a hátizsákod beviszed a kávézóba, akkor előfordul, hogy jön is ingyen kávé, mert a tulajdonos szurkolója a klubnak.

Tényleg előfordult már, hogy felismerték?

Persze. De Magyarországon is megismerik, ha jön szembe az egyik győri kézis, nem? A Crvena zvezdában játszom, ez az egyik legősibb, legnagyobb szurkolótáborral rendelkező klub. A múltkor beültem egy taxiba, és a sofőr megkérdezte, tényleg jobban szeretem a gulyáslevest, mint a pljeskavicát? És csak faggatott, én meg gondoltam magamban, érjünk már oda, ahová indultam.

A januári, spanyolországi férfikézilabda-vb után azt mondták a magyar szakemberek, elképzelni sem tudják, honnan bukkan elő évről évre ennyi tehetséges szerb és horvát játékos. Látva a Zvezda játékoskeretét ez elmondható a röplabdáról is?

Abszolút. 23 évesen én vagyok a legidősebb a keretben. Rajtam kívül még van három egy évvel fiatalabb, a többiek 18 évesek. Sőt, néha 16 évesekkel is együtt edzünk. A klub utánpótlása hatalmas, foci után a röplabda a legnépszerűbb sportág. A gyerekek is ezt játsszák. De szerintem az ország eleve sportosabb. a férfiak és a nők sportosabban néznek ki, a közterületen lévő pályák folyamatosan tele vannak. Az oktatást az iskolában kezdik el, és kiváló minőségű munka folyik. Egy alkarérintést tizennégy különböző gyerek ugyanúgy végez el, ugyanazt a mozgásfolyamatot kivitelezik a labdaérintés során.

A Barcelonáról mesélik mindig, hogy a klub olyan, mint egy nagy család, a kézilabdázók, a kosarasok, a futballisták összejárnak, elmennek egymás meccseire. A Zvezdánál ez hogy van?

Mi is járunk egymás mérkőzéseire. Én már voltam foci- és kosármeccsen, meg vízilabdán. Persze vannak évzáró ünnepségek és marketingrendezvények, de mindenkit nem lehet megismerni, mert nagyon kiterjedt a klub.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Viszont fociban és kosárlabdában állandóak a botrányok. Hogyan látja a szurkolói kultúrát?

Miután szociológiát tanulok, erről szakdolgozatot tudnék írni. Arról, hogyan szerveződik a szurkolói brigád. Belgrádban a Partizan és a Zvezda a két ősellenség, mint otthon az Újpest és a Fradi. De még annál is sokkal erőteljesebb, olyan ez, mint a Pál utcai fiúk. Van Áts Feri és Boka, ott a két grund, mindenkinek megvan a maga szerepe. Vannak vezetők, kiscsoportok, a kiscsoportok vezetői, szép hierarchikusan épül fel az egész. Kint voltunk a Partizan ellen focirangadón a B középben a legkeményebb hardcore helyszínen, ahol teljesen a részévé válhattunk annak, hogy negyvenezer embert hogyan irányítanak ezek a csoportvezetők. És ez a tömeg egyszerre, 90 percen keresztül ugyanazt a dalt énekli, egyszerre ugyanabban a ritmusban tapsol, megvan a koreográfia, hogy mikor kell kilőni a petárdát, mikor kell elővenni a sálat. Nagyon érdekes és szép, van szociológiai működése az egésznek. Vannak például zászlórablások, mert az fontos, hogy hányat tudtál zsákmányolni a partizanosoktól. Ez persze ez mind verekedéssel párosul, és közbelépnek a rendőrök. Eszméletlen a hangulat, nem hiszed el, amíg nem vagy ott. A foci színvonala nem Barcelona-Real Madrid meccs, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy a stadionban az emberek mit művelnek, hogyan ünneplik saját csapatukat. Erre turizmus épül, emberek azért jönnek Európából, hogy ezt lássák.

És a röplabdameccseken?

Ott ilyen nincs, ez egy lágyabb sport, nem ott összpontosul a szurkolói hálózat.

Nem fél, hogy egyszer zvezdás mezben vagy hátizsákkal találkozik egy Partizan-szurkolóval?

Ilyenre nem volt még példa. De ha tudják az edzők, hogy Zvezda-Partizan mérkőzés van, akkor szólnak, hogy most ne a klubszerelésben menjünk, és másik táskát vigyünk. Játékosokat sohasem bántanak, a szurkolók egymás között ezt lerendezik. A sportolók érinthetetlenek, őket külön szinten kezelik.

Hogy megy a szerb nyelv?

Járok órákra és barátkozom vele. Ha beszélnek hozzám, részben megértem, újságot el tudok olvasni és ki tudom szedni az értelmét a cikknek. Azaz ha a makaróniról írnak, akkor nem hiszem, hogy egy szavannán élő elefánt a téma. A röplabdás kifejezésekkel semmi baj, az instrukciókat már megértem szerbül. A lányokkal angolul beszélgetek, mert egyszerűbb és gyorsabb. De gyakran van olyan, hogy szerbül szólnak hozzám, és angolul válaszolok.

Magyarországon gyakran játsszák el a légiósokkal, hogy káromkodni tanítják őket, mert ezt viccesnek tartják.

Mint a Bazi nagy görög lagziban, ahol direkt rossz mondatot tanítanak meg a főhőssel? Nem, velem kedvesek. És én nem káromkodom.

Hogyan látja a magyar röplabda helyzetét? Tavaly még a csőd és a megszűnés fenyegette a sportági szövetséget, idén elvileg kap 66 millió forint állami támogatást.

Szerintem jó magyar játékosok játszanak külföldön, itthon is akarnak jó játékosok. Őket kellene összefogni és motiválni, akkor lehetne eredményt elérni válogatott szinten.

Forrás: MRSZ

Mennyire fontos a magyar válogatott?

Megtiszteltetés ott játszani.

Azért kérdezem, mert az utóbbi években voltak olyan sportolók, akik elvágyódtak innen vagy nem akartak a válogatottban szerepelni.

A sportoló a testéből él. Ha egy klubcsapatban jól megy neki, jól és eredményesen játszik, és a világ elitjébe tartozik, akkor minden bizonnyal elég magas fizetést kap. Ezért a fizetésért komoly teljesítményt várnak el tőle. Ha a válogatott esetében mondjuk sem a szervezettség, sem a körülmények nem olyanok, mint amit a klubban megszokott, vagy a minimumként elvárt, akkor igen nagy esélye lehet egy sérülésnek. Ezt a kockázatot pedig nehéz vállalni. Ilyenkor sok mindent végig kell gondolni. Hogy igen, az országomért, a válogatottért játszom, de közben ott van másik harminc ember, aki arra számít, hogy a következő szezonban a klubban teljesítek maximálisan. Szerintem ezek nem érzelmi, hanem logikai alapon történő döntések arról, hogyan tudom vállalni a felelősséget. Néha nincs is jó döntés, de valamit lépni kell.

Milovits Júlia

Születési idő, hely: 1990. március 1., Budapest
Magasság, testsúly: 186 cm, 70 kg
Poszt: feladó
Csapatai: Vasas (2008-2012), Crvena zvezda (2012-)