Az elteniszesedés veszélye fenyegeti a focitornákat

A BL-ben már hosszú évek óta ugyanazok a csapatok uralják a végjátékot, és hiába indult meglepetésekkel, az Eb is a nagyok játszóterévé szűkült. A hat évvel ezelőtti vb-t leszámítva mindig volt legalább egy meglepetéscsapat a legutóbbi nagy tornákon, tartós hiányuk a tenisz sorsára juttathatja a futballt.

A csoportmérkőzések első fordulóját követően úgy tűnt, hogy a 2012-es Európa-bajnokság a meglepetések tornája lehet. Dánia legyőzte a végső győzelemre is esélyesnek tartott Hollandiát, a házigazda Ukrajna nyerni tudott Svédország ellen. Még a második kör után is szokatlanul kusza volt a helyzet a csoportokban, aztán a csoportkör végére csökkent a meglepetések száma. Az egyik négyesben így is váratlan volt a továbbjutók kiléte, az A csoportban kevesen gondolták volna, hogy a görögök és a csehek mennek tovább.

Ezzel azonban véget is ért ez a tendencia, a folytatásban egyetlen válogatott sem tudott meglepetést hozni, a négy közé jutó spanyol, német, olasz és portugál csapatot sokan az elődöntőbe várták az Eb előtt. A döntőben várható spanyol-német csata még ennyire sem lenne meglepő, ugyanez a két válogatott játszotta a döntőt négy évvel ezelőtt, a 2010-es vébén az elődöntőben találkoztak, és a jelenlegi FIFA-világranglistán ez a két legjobban rangsorolt európai csapat. Nem mintha a másik két elődöntős, Portugália és Olaszország sokkal rosszabb lenne, a portugálok a világranglistán a 10. (Európában 7.), az olaszok pedig 12. (Európában 8.) helyen állnak.

Az Európa-bajnokságról tehát hiányzik a meglepetésfaktor, amire a korábbi tornákon szinte mindig volt példa. A 2010-es világbajnokságon Uruguay verekedte be magát a legjobb négy közé, annak ellenére, hogy a vébére csak pótselejtezőn jutott ki, és a viadal előtti utolsó FIFA-ranglistán csak a 16. helyen állt. A 2008-as Európa-bajnokságon a törökök és az oroszok elődöntője volt meglepetés, négy évvel korábban pedig Görögország okozott hatalmas szenzációt végső győzelmével. Korábban is majdnem mindegyik vébén vagy Eb-n akadt olyan csapat, amely messze felülmúlta a várakozásokat, és legalább az elődöntőig jutott. Az egyetlen kivételt csak a 2006-os világbajnokság jelenti, ahol a négy legjobb mindegyike első tízben volt a torna előtti FIFA-világranglistán.

Még korai komolyabb következtetéseket levonni, de a férfi tenisz világában valami hasonló folyamat zajlott le az elmúlt években. A három kiválóság, Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic már hét éve uralkodnak a Grand Slam-tornákon; 2005 óta mindössze egyetlen alkalommal nyert más Grand Slam-viadalt: az argentin Juan Martín del Potro 2009-ben győzött az amerikai nyílt teniszbajnokságon.

2010-ben az uruguayiak meglepték a világot

Intő jel lehet ugyanakkor, hogy a klubfutballban is egyre jobban koncentrálódik a siker, a Bajnokok Ligája végső fázisába rendre ugyanazok a csapatok jutnak el. Az elmúlt hat évben a BL-ben a legjobb négy helyén mindössze 11 klub osztozott, mindegyikük az öt legrangosabb európai bajnokságból (angol, francia, német, olasz, spanyol). Utoljára 2005-ben volt példa arra, hogy más nemzet képviselője elődöntőt játsszon, akkor a PSV Eindhoven jutott el ilyen messzire, de a fináléba már nem tudott bekerülni.

Klubszinten elsősorban a pénzzel magyarázható, hogy egyre kevesebb csapatnak van reális esélye nemzetközi szinten kiugró eredményre, a válogatottaknál azonban ugyanez az érv nem állja meg a helyét. Az viszont igaz, hogy manapság már mindenkinek minden információ rendelkezésére áll, nincsenek olyan játékosok, akik szinte a semmiből robbannak be nemzetközi futballba, és ennek megfelelően meglepetést is sokkal nehezebb okozni.

www.globalsoccerapp.com