A futballvilág legváratlanabb gólszerzői

Vágólapra másolva!
A Bayern München védője, Philipp Lahm volt a Németország-Törökország Eb-elődöntő főszereplője, hiszen a balhátvéd bizonytalanságai nyomán a török csapat gólt szerzett, ugyanakkor a bekk előbb gólpasszt adott, majd ő lőtte a győztes találatot. Mindez azt jelenti, hogy Lahm a válogatottban szerzett három gólja közül kettőt nagy nemzetközi tornán (vébén vagy Eb-n) ért el, de nem ő az egyetlen futballista a sportág történetében, aki ilyen alkalmakra tartogatta a gólokat a címeres mezben.
Vágólapra másolva!

A pályafutását eredetileg középpályásként kezdett Lahm soha nem számított különösebben gólerős labdarúgónak, hiszen eddigi karrierje során a német élvonalban 129 alkalommal lépett pályára, de mindössze három alkalommal volt eredményes. A címeres mezben ugyanennyi gólhoz mindössze 46 találkozóra volt szüksége, ráadásul ezen gólok nagy részét rendkívül fontos találkozón érte el.

Első válogatottbeli találatát ugyan egy barátságos meccsen szerezte, ráadásul a gólnak túl sok jelentősége nem volt, hiszen a németek 2004 áprilisában 5-1-re kaptak ki Románia ellen, ám Lahm második gólja a címeres mezben annál emlékezetesebbre sikerült. Ez ugyanis a 2006-os világbajnokság nyitómérkőzésen született, Costa Rica ellen a balhátvéd a hatodik percben a tizenhatoson kívülről, rendkívül látványos módon tekert a hosszú felső sarokba.

Ezt több mint kétéves gólszünet követte, amely mostanáig tartott: az Európa-bajnokságon aztán a törökök elleni elődöntő utolsó percében Lahm megtörte a jeget, és megszerezte pályafutása harmadik gólját a válogatottban - ami egyben döntőt ért a Nationalelf számára.

Szintén Eb-döntőre tartogatta a nagy produkciót a francia hátvéd, Jean-Francois Domergue is, aki közvetlenül az 1984-es kontinensviadal előtt került be Franciaország nemzeti tizenegyébe - a Toulouse FC védője a torna előtt csak egyszer húzta fel a címeres mezt. Az Európa-bajnokságon viszont rendre ott volt a kezdő tizenegyben, és a Portugália elleni elődöntőben teljesen váratlanul nem hogy egy, de két alkalommal is eredményes volt.

Nagy szüksége volt erre a franciáknak, elvégre csak hosszabbításban tudták 3-2-re legyőzni ellenfelüket, Domergue tehát alaposan hozzájárult a diadalhoz. Jutalmaként az Eb után legközelebb csak két év múlva játszhatott a válogatottban, és ezt követően már csak kétszer hívták meg a nemzeti csapatba. Összesen tehát kilenc válogatottsággal büszkélkedhet, amelyeken két gólt ért el - ám mindkettőt az Eb elődöntőjében!

Ennél valamivel több alkalommal volt válogatott a szintén francia védő, Lilian Thuram - a bekk még az idei Európa-bajnokságon is szerepelt, eddig 142 mérkőzésen játszott a Les Bleus mezében, ami francia rekordnak számít.

Forrás: Getty Images

Thuram szintén nem a gólerősségéről volt nevezetes, klubszinten 1996 óta csupán két találatot ért el (pedig ez idő alatt egy híján 350 bajnokin szerepelt), és a válogatottban is mindössze kétszer volt eredményes. Ezt a két gólt azonban egy meccsen érte el, és ez a találkozó nem is akármelyik volt: az 1998-as világbajnokság elődöntője. A horvátok elleni meccsen már az is kisebbfajta szenzációt okozott, hogy Thuram egyenlített ki, ám hogy ezt követően ő érte el a győztes találatot is, az valóban hihetetlennek tűnt. Pedig így volt: a francia csapat az ő két góljával jutott be a döntőbe. Thuram azóta még csak a gólszerzés közelébe sem került a válogatottban, és már nem is fog, hiszen az Eb után lemondta a válogatottságot.

Persze nem csak a kontinensviadalokon történt már meg, hogy egy addig egyáltalán nem eredményes futballista váratlanul megtalálja góllövő cipőjét. Vegyük például az argentin hátvéd, José Luis Brown esetét: a Tata becenévre hallgató futballista összesen 36-szor szerepelt hazája válogatottjában, és érthető módon elsősorban nem a gólszerzés volt a feladata, nem meglepő tehát, hogy mindössze egyszer volt eredményes a címeres mezben. Az viszont elképesztően fontos találat volt: Brown az 1986-os világbajnokság fináléjában az NSZK ellen fejelt a hálóba Harald Schumacher nagy hibáját követően.

Még elképesztőbb azonban a tény, hogy a legutóbbi öt világbajnokság gólkirályai közül kettő is csak az adott vébén villogott. Az 1990-es torna előtt még az olasz drukkerek többsége is csak keveset várt Salvatore Schillacitól, akinek a kerettagsága is váratlan volt, és csak amolyan kiegészítő embernek tartották.

Forrás: Getty Images

Miután azonban Toto az első csoportmeccsen Ausztria ellen csereként beállva győztes gólt fejelt, elkapta a fonalat, és egyszerűen nem tudott hibázni: eredményes volt a Cseh és Szlovák SZK, Uruguay, Írország, Argentína és Anglia ellen is, végül pedig hat találattal, gólkirályként fejezte be a világbajnokságot. Ennek a teljesítménynek később még csak a közelébe sem ért: pályafutása hátralévő részében mindössze egy gólt ért el a címeres mezben (1991 júniusában Norvégia ellen).

A négy évvel későbbi világbajnokság egyik társgólkirálya azonban ennél is tovább ment, hiszen ő a vébén kívül sohasem volt eredményes a válogatottban. Sokak szerint Oleg Szalenko eleve már csak azért kerülhetett be az orosz keretbe, mert a szakvezetővel, Pavel Szadirinnal való konfliktusa miatt több sztárjátékos is lemondta a tornán való szereplést.

Forrás: Getty Images

Ezt az is alátámasztja, hogy a világbajnokság után soha többet nem játszott a nemzeti csapatban, azonban egyetlen torna, sőt, egyetlen meccs elég volt neki ahhoz, hogy beírja magát a sportág aranykönyvébe. Miután a svédek elleni csoportmérkőzésen gólt szerzett, Kamerun ellen mesterötöst ért el, amire rajta kívül senki sem volt képes a vébéken. Szalenko így hat találattal, gólkirályként (Hriszto Sztoicskovval közösen) fejezte be az 1994-es világbajnokságot.

Küldje a #FUTBALLMMS kódszót sms-ben a 777-re, és fotókkal kiegészített információkhoz juthat mindössze havi 499 forintért! A regisztrációs sms díja 72 forint.
A szolgáltatást T-Mobile-ügyfelek vehetik igénybe. (x)