Vágólapra másolva!
 
Vágólapra másolva!

Déli szomszédunk számára nem a legideálisabban kezdődött a kvalifikációs sorozat, hiszen a világbajnokság után kinevezett szakvezetőnek, Slaven Bilcnek rögtön az első fordulóban rangadóra kellett felkészítenie csapatát, a horvátok ugyanis Oroszországban léptek pályára.

Ráadásul a mester nem vitte el Moszkvába Bosko Balabant, Ivica Olicot és Dario Srnát, mivel még Zágrábban engedély nélkül elhagyták az edzőtábort, rajtuk kívül sérülés, illetve eltiltás miatt hiányzott Igor Tudor, Dario Simic és Josip Simunic is.

Hogy Moszkvában nem az ideális kezdő tizenegy lépett pályára, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a védelemben szerepelt Goran Sablic és Anthony Seric később egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára.

A folytatásra ugyanis Simic és Simunic is felépült, akik innentől kezdve kihagyhatatlannak bizonyultak, igaz, a következő játéknapon a védelemnek nem volt sok dolga, elvégre az ellenfél Andorra volt, és Bilic gárdája alaposan megszórta a miniállamot. Ebben a főszerepet az FC Basel támadója, Mladen Petric vállalta, aki egymaga négyszer volt eredményes, a 7-0-s diadal pedig új rekordot jelentett a horvát válogatott történetében.

Az andorraiak elleni gólzáport az Anglia elleni, hazai csoportrangadó követte, és a horvátokat e mérkőzés után már komolyan kellett venni, hiszen a háromoroszlánosok ellen 2-0-ra nyert a gárda. A második találat ugyan meglehetősen komikus volt (Gary Neville hazaadása egy göröngyön megpattant, és Paul Robinson luftot rúgott, a labda pedig begurult a hálóba), az elsőt viszont a brazil származású Eduardo da Silva egy remek fejessel érte el, és a csatár innentől kezdve ellenállhatatlanul futballozott.

Az akkor még a Dinamo Zagrebben szereplő Eduardo egy hónappal később Izraelben mesterhármast ért el, és a folytatásban is ontotta a gólokat, így aztán a horvátok nem érezték meg a sérült Ivan Klasnic hiányát. A macedónok ugyan a hazai meccsen alaposan ráijesztettek a Maksimir stadion közönségére, hiszen Gocse Szedloszki góljával a szünetben még náluk volt az előny, de a gólszerzőt a második félidőben kiállították, és a horvátok a csereként beküldött Srna vezérletével fordítani tudtak - a győztes találatot persze Eduardo szerezte, aki az észtek ellen is három pontot hozott a csapatnak.

Forrás: EPA

Macedóniában már Eb-résztvevőként lépett fel a horvát válogatott

Az oroszok ellen ugyan megint csak egy gól nélküli döntetlen jött össze, Észtország ellen pedig Srna rögtön a meccs elején tizenegyest rontott, ám Eduardo duplájával a horvátok begyűjtötték a három pontot, akárcsak Izrael ellen - az időközben az Arsenal FC-be igazolt csatár az előrehúzódó védő, Vedran Corluka beadását lőtte a kapuba.

Ekkor már szinte biztosnak tűnt, hogy a horvát válogatott kijut az Európa-bajnokságra, és ez matematikailag az izraeliek Oroszország elleni hazai győzelmével bizonyosodott be. Macedóniában Horvátország már azzal a tudattal léphetett pályára pár perccel később, hogy biztosan ott van az Eb-n, és ez meg is látszott a kroátok teljesítményén, akik érthető módon nem tudtak maximálisan koncentrálni, és ki is kaptak a lelkes macedónoktól.

Ez volt Bilic első veresége a válogatott kispadján, de a mesternek maximálisan sikerült jóvátennie a dolgot pár nappal később azzal, hogy a csapat számára már tét nélküli találkozón idegenben 3-2-re legyőzte Angliát, amivel egyben kiverte a háromoroszlánosokat, és Oroszországot juttatta ki a kontinensviadalra.

A kiváló szereplésben Bilicnek elévülhetetlen érdemei vannak, hiszen a szakember végrehajtotta azt a fiatalítást, amit sokak szerint már elődjének, Zlatko Kranjcarnak meg kellett volna tennie - ő azonban még csak a fiával, Nikóval tett kivételt. Bilicnél már Corluka, Luka Modric, Petric és Eduardo is alapembernek számít (utóbbi három már korábban is bemutatkozott a válogatottban, de csak kevés lehetőséget kapott), miközben a nagy öregek közül a Kovac testvérek, Simic és Srna maradt meg hírmondónak - ők képviselik a rutint az együttesben.