Társoldalunk:

Az Európa-bajnokság álomcsapata

A mostani kontinensviadal után különösen nehéz bármilyen All Star-csapatot összeállítani, hiszen ez az Eb igazából nem a sztárokról szólt. Akiket eddig klasszisnak tartottunk, kevés kivételtől eltekintve nem remekeltek, és a "szürke eminenciások" léptek főszerepbe. A valódi álomcsapat leírásakor igazából 11 görög nevet kellene leírni, hiszen a hellének valóban csapatként működtek, de azért az alábbi gárda összeállítása sem rossz.

Edwin van der Sar (Hollandia): Igazából kiemelkedő kapusteljesítményt nem láthattunk a tornán, de leginkább talán Van der Sar volt az, aki a megbízható védések mellett bravúrokat is bemutatott az Eb során. A csehek elleni vesztes meccsen is volt néhány nagy védése, a svédek elleni tizenegyes-párbajban is remekelt, de még a portugálok elleni összecsapáson is akadt bravúrja, a bekapott gólokról pedig nem tehetett.
Gurkasz Szeitaridisz (Görögország): A hellén jobbhátvéd a nyitómérkőzésen nyújtotta a legjobb teljesítményt, de az egész torna során kiválóan futballozott, és posztján kétségtelenül ő volt az Európa-bajnokság legjobbja. Nem csak védekező feladatát látta el szinte tökéletesen, hanem igyekezett a támadásokhoz is felzárkózni, a portugálok ellen az első találkozón tizenegyest harcolt ki. Trajanosz Dellasz (Görögország): Az AS Roma bekkje az egyik fő alapja volt a görögök kiváló szereplésének. Az oroszok elleni találkozó kivételével szinte hibátlanul futballozott, és olyan támadók maradtak gólképtelenek vele szemben, mint Henry, Trézéguet vagy Baros. Arról nem is beszélve, hogy az elődöntőben ő fejelte a továbbjutást érő ezüstgólt. Ricardo Carvalho (Portugália): A nyitómérkőzésen még nem ő, hanem Fernando Couto kezdett a házigazdák védelmében, de Scolari mester hamar belátta, hogy Carvalho jobb teljesítményre képes. A többi találkozón már a Porto védője szerepelt a luzitánok tengelyében, és rendkívül letisztult, elegáns védőjátékot mutatott, nem csoda, hogy a Real Madrid érdeklődik iránta. Marek Jankulovski (Csehország): Az Udinese focistája csak a nemzeti tizenegyben szerepel balhátvédként, klubjában egy sorral feljebb szokott szerepelni, de ez egyáltalán nem zavarta abban, hogy posztja legjobbja legyen az Eb-n. Amikor csak lehetett, fellépett a támadásokkal, a görögök elleni elődöntőben két veszélyes lövése is volt, amelyek közül, ha csak egy bemegy...
Karel Poborsky (Csehország): A torna előtt elsősorban nem tőle várták, hogy a cseh gárda vezéregyénisége legyen, de a veterán középpályás fantasztikusan futballozott, talán csak az elődöntőben volt kicsit haloványabb a megszokottnál. Teljesítményéről mindent elárul, hogy öt gólpasszt is adott, amelyek közül a hollandok elleni assziszt, illetve a dánok elleni második átadás volt egészen káprázatos. Teodorosz Zagorakisz (Görögország): A görög gárda csapatkapitánya tulajdonképpen semmi különöset nem csinált a torna során, csak azt tette, ami a feladata volt: rengeteget ütközött a középpályán, csírájában elfojtva az ellenfél támadásait, és a megszerzett labdákat jól játszotta meg. Aki pedig kételkedett abban, hogy nem tud trükközni, annak figyelmébe ajánljuk a döntőn végrehajtott löbbölt átadását. Fölösleges cselekre nem volt szüksége, azt meghagyta a portugáloknak... Maniche (Portugália): Ahhoz képest, hogy elsősorban védekező feladata volt a portugál csapatban, meglehetősen fontos gólokat szerzett: az oroszok elleni csoportmeccsen, majd a hollandok elleni negyeddöntőben is betalált. Utóbbi gól különösen látványos volt, de a találatok mellett a védekezésből is alaposan kivette a részét. Cristiano Ronaldo (Portugália): Még egy portugál futballista, aki a torna elején még nem volt alapember csapatában, de beverekedte magát a kezdők közé, sőt, nyerő emberré lépett elő. Már a nyitómérkőzésen csereként gólt fejelt, a következő találkozón gólpasszt adott, majd az elődöntőben ismét betalált. Kétségtelenül a torna egyik legnagyobb sztárjává nőtte ki magát.
Milan Baros (Csehország): Az Európa-bajnokság gólkirálya öt mérkőzésen öt gólt ért el, csak az elődöntőben nem tudott betalálni - a csehek el is veszítették a találkozót. Góljai többsége ráadásul szépségdíjas volt: a hollandok elleni kapáslövés, vagy a dánok elleni emelés megmutatta, hogy nem csak remekül érzi a kaput, hanem technikai tudása is kiemelkedő. Wayne Rooney (Anglia): Fontosságát kiválóan mutatta, hogy miután sérülés miatt le kellett cserélni a portugálok elleni negyeddöntőben, az angolok támadójátéka sokkal szegényesebb lett. A csoportmeccsek során viszont villogott: már a franciák ellen is tizenegyest harcolt ki, majd a következő két összecsapáson egyaránt duplázott. Tizenéves kora ellenére rutinos rókákat megszégyenítő higgadtsággal értékesítette helyzeteit.


Az egeret a figurák fölé helyezve olvashat a hét legjobbjairól.

KAPCSOLÓDÓ CIKK