Társoldalunk:

Az Eb-csoportkör álomcsapata

Az első fázis végeztével érdemes valamiféle mérleget vonni, éppen ezért összeállítottuk a Eb-csoportmérkőzések álomcsapatát. A tizenegy játékos közé mindössze egy olyan futballista tudott bekerülni, aki nincsen ott a legjobb nyolc között, viszont a negyeddöntők résztvevői közül mindegyik gárda képviselteti magát legalább egy labdarúgóval.

Thomas Sörensen (Dánia): A dánok hálóőre főleg az első, olaszok elleni meccsen remekelt, ott a mezőny legjobbjának is megválasztották, de a későbbi találkozókon sem védett rosszul. Csak a svédek második találatánál bizonytalankodott, amit az olasz drukkerek aligha fognak neki megbocsátani.
Gurkasz Szeitaridisz (Görögország): A hellén együttes a kontinensviadal legnagyobb meglepetését okozta továbbjutásával, és a görögöktől elsősorban a jobbhátvéd Szeitaridisz emelkedett ki. A bekk a portugálok elleni nyitó meccsen, majd a spanyolok ellen is remekül hatástalanította az ellenfél életveszélyes szélsőit, és még a felfutásokra is jutott ereje. Olof Mellberg (Svédország): A háromkoronásoknál leginkább Ibrahimovicot és Larssont szokás kiemelni kulcsemberként, de a skandinávoknál a betonbiztos védelemnek legalább ilyen fontos szerepe van, és ennek Mellberg az egyik alapja. A bekk ugyan nem futballozik valami látványosan, de rendkívül megbízhatóan játszik. Sol Campbell (Anglia): A háromoroszlánosoknál a fő probléma a torna előtt az volt, hogy ki játszik a védelem tengelyében Campbell partnereként - az Eb-n azonban kiderült, hogy ez nem is olyan lényeges, hiszen az Arsenal védője kimagaslóan futballozik. Különösen a franciák ellen remekelt, az már a sors furcsa fintora, hogy csapata éppen ott szenvedte el egyetlen vereségét. Gianluca Zambrotta (Olaszország): A talján csapatban kevés olyan játékos akadt, akit meg lehet dicsérni, de Zambrotta mindenképpen közéjük tartozik. A balhátvéd nem csak védő feladatát látta el remekül (az olaszoknál egyetlen csapat sem kapott kevesebb gólt), de a támadásokhoz is rendszeresen csatlakozott, és sokat ment előre.
Karel Poborsky (Csehország): A csehekkel kapcsolatban az Eb előtt mindenki Nedvedet, Kollert vagy éppen Barost emlegette, de a mérkőzéseken aztán kiderült, hogy Poborskynak legalább olyan fontos szerepe van a csapat szereplése szempontjából. Mind a lettek, mind a hollandok ellen kitűnően futballozott, és mindkét találkozón sorsdöntő pillanatban adott gólpasszt. Thomas Gravesen (Dánia): A dánok az első, olaszok elleni meccsen eltiltás miatt nem számíthattak Gravesenre, és bár a csapat nélküle is jól futballozott, a szakvezetőben, Morten Olsenben fel sem merült, hogy kihagyhatja. A középpályás a másik két meccsen azt is megmutatta, hogy miért: elképesztő futómennyiség és rengeteg megszerzett labda jellemezte a játékát. Zinédine Zidane (Franciaország): Ő az a játékos, akire akkor is oda kell figyelni, hogy ha az egész meccsen nem csinál semmit - és az angolok nagy árat fizettek azért, hogy ezt megtudják. Az első meccsen szerzett duplája győzelmet ért, és a későbbiekben is csapata vezéregyénisége volt, esetenként egy-egy látványos trükköt is bedobva. Cristiano Ronaldo (Portugália): Az első két mérkőzésen még csak csereként lépett pályára a Manchester United fiatal szélsője, de Scolari mesternek be kellett látnia, hogy a tinédzser helye a kezdők között van. Látványos játékstílusának köszönhetően nagy közönségkedvenc, de a csapat is sokat profitál szerepléséből, hiszen már egy gól és egy gólpassz áll a neve mellett.
Wayne Rooney (Anglia): Az Everton támadója a torna előtt még csak Angliában számított sztárnak, de most már világszerte mindenki ismeri a nevét. Ehhez mindössze annyira volt szüksége, hogy a három csoportmérkőzésen négy gólt érjen el: a horvátok és a svájciak ellen is duplázott. Ruud van Nistelrooy (Hollandia): Dick Advocaat mestert sokat kritizálják, hogy miért csak egy középcsatárral játszatja együttesét, de amíg ezt az egy centert Ruud van Nistelrooynak hívják, addig nincs probléma. A támadó három mérkőzésen négy találatot szerzett, amelyek közül kétségtelenül az első, németek elleni dugó volt a leglátványosabb, és egyben a legfontosabb is.


Az egeret a figurák fölé helyezve olvashat a hét legjobbjairól.

KAPCSOLÓDÓ CIKK