Vágólapra másolva!
A Soproni Postás nőikosárlabda-csapata valami olyasmit vitt véghez ezen az őszön, amire 1997 óta a Pécsi VSK és a GYSEV-Ringa, majd Orsi együttesén kívül egyetlen más gárda sem volt képes: aranyérmes helyen fordult, méghozzá veretlenül!

Meszlényi Róbert, az alakulat 34 éves szakvezetője a 2002/2003-as bajnoki idény előtt fejébe vette: ideje lenne kitörni a "városi kistestvér" felettébb hálátlan szerepköréből. Közérthetőbben: a Soproni Postás csapata, amely eddig még bajnoki döntőbe sem tudott kerülni, a nyári erősítéseknek köszönhetően talán már most megfelelő játékerővel rendelkezik ahhoz, hogy egyenrangú vetélytársa legyen a "nagy" Sopronnak, a bajnoki címet védő GYSEV-Orsi együttesének.

Persze merésznek tűnt a célkitűzés - és amikor ezek a sorok papírra kerülnek, még semmi sem garantálja a Postás-álmok valóra válását -, még úgy is, hogy az Ambrus Erzsébet, Englert Orsolya, Csákány Emőke, Fodor Csilla alkotta törzsgárda kiegészült két válogatott kosarassal, a városi riválistól érkezett Eördögh Edittel és a BSE egykori centerével, Papp Krisztinával.

A győzelmek azonban menetrendszerűen követték egymást, a két nagy közül előbb a MiZo-Pécsi VSK kapitulált Sopronban (53-46), majd múlt szombaton a GYSEV-Orsi játékosai is lógó orral távoztak a soproni sportcentrumból, 72-62-es vereségüket követően. S mivel a pécsieknek az volt a második vereségük, a GYSEV legyőzése egyszersmind azt is jelentette, hogy a Posta fennállása során első ízben az élről fordul, aranyérmes helyen zárja az őszi szezont - az már csak ráadás volt, hogy vasárnap a Szekszárd is kapitulált a soproni sportcentrum parkettján.

A nőikosárlabda-NB I állása/sport/csapat/kosarlabda/20021216anoikosarlabdanb.html

Mindezt úgy érte el a Postás, hogy például a GYSEV-et gyakorlatilag kizárólag magyar kosarasokkal verte, hiszen a bolgár Najdenova két nappal a városi derbi előtt - ügynöke utasítására - szerződését felrúgva távozott a csapattól, s a bosnyák center, Nura Imamovic szerződése is lejárt december 22-én, azaz vasárnap. A 195 centis kosaras egyébként is mindössze három percet töltött a parketten a vasutasok elleni összecsapáson. Meszlényit nem véletlenül tartják a szakmában a legtehetségesebb fiatal magyar kosárlabda-edzőnek. Sőt, talán már több is tehetségnél. Pedig az ő pályafutása sem indult zökkenőmentesen.

- Ebben az életkorban még javában kosaraznak, nem pedig a kispadról hirdetik az igét.
- Igen, és talán még én is javában pattogtatnám a labdát, ha első éves testnevelési egyetemista koromban nem szakadnak szanaszét a térdemet tartó inak. De szétszakadtak

- Természetesen erősen túllépni a morbiditás határát, ha azt mondanám: szerencsére. Nem is mondom, de tény, hogy álruhába bújtatott áldás volt egy esetleg közepes játékoskarrier idő előtti befejezése. Ugyanis ezzel indult útjára egy sikeres edzői pályafutás.
- Pedig kezdetben minden volt az, csak nem sikeres. Amikor 1996-ban a Soproni Ászok férfi csapatához kerültem vezetőedzőnek, fél év elteltével visszaminősítettek segédedzőnek. Hogy miért, azt nem tudom, de ezt a csapást a mai napig nem tudtam feldolgozni. Utána három évig a Soproni postás női gárdáját dirigáltam, majd egy év Dombóvár következett (megint a férfiaknál), s most újból a Postát irányítom, második éve.

- Melyek voltak edzői karrierje legfényesebb sikerei?
- Kétszer bajnoki bronzérem a Postával, tavaly elődöntő a Ronchetti Kupában, 3 éve Magyar Kupa-döntő, 2000-ben pedig hetedik hely a női junior válogatottal az Európa-bajnokságon.

- Említene néhány nevet abból a gárdából? Hiszen egy korosztályos siker mércéje mindig az, hogy hányan lesznek jó felnőtt játékosok az adott csapatból.
- Akkor a mi csapatunk nagyon jó volt, hiszen Englert Orsi, a GYSEV-es Török Szilvi, a Harvard egyetemen tanuló és játszó Cserny Réka és az ugyancsak "amerikás" Ujhelyi Petra már a nagyválogatottban is bizonyította kivételes tudását.

- Mi az edzői hitvallása?
- Ezt még így nem fogalmaztam meg, de szerintem a jugoszláv és az amerikai iskola elegyét próbálom elfogadtatni játékosaimmal. Magyarra fordítva: alapvetően fegyelmezett, biztonságos kosárlabdát játszunk, de ha módunk nyílik rá, akkor rohanunk, mint a tengerentúliak. Ezzel vertük meg a GYSEV-et is a városi rangadón, amit edzői pályafutásom egyik nagy sikereként értékelek. Ettől függetlenül pedig a tökéletes fizikai felkészítésben hiszek.

- Ebben egy délvidéki erőnléti edző is a segítségére volt.
- Kamaszi Ferenc barátom Újvidékről, akit Stojan Ivkovic, a Kaposvár centere ajánlott. Mostani eredményeinkben neki is óriási szerepe van.

- Ki az edzői példaképe?
- A hazai legendás trénerek közül néhai Szabó Dönci bácsi és Killik László, a fiatalabbak közül pedig Patonay Imre és természetesen Rátgéber László, akit szakmai mentoromnak is tekintek.

- Áruljon el egy titkot, ami nem annyira a szakma, mint inkább a lélektan szférájába tartozik: ősszel sokáig nem tudták időben fizetni a játékosokat, mégsem omlott össze a csapat, ellenkezőleg: egyre jobban játszott. Ez hogyan volt lehetséges?
- Úgy, hogy évek óta együtt dolgozunk, és bíznak bennem. A nyáron, amikor a Magyar Posta megszüntette támogatásunkat, azt mondtam a lányoknak: aki akar, az elmehet, hiszen mindenki a pénzből él. De ha bárki is a maradás mellett dönt, attól semmilyen kifogást nem fogadok el a későbbiekben. Ha játszunk, akkor játszunk - nincs kibúvó. S örömmel mondhatom, hogy tartják is magukat a megbeszéltekhez. Ennyi a titkunk.

Ch. Gáll András