Társoldalunk:

Inkább zsíros kenyéren élt, de sosem ajánlgatta magát

2020.04.08. 09:41

2020. április 8-án ünnepli hatvanötödik születésnapját Kovács Péter; de ünnep ez a nap kézilabdázásunk egésze számára, hiszen a huszadik század legjobb magyar játékosát köszöntjük. A vb-második, BEK-győztes, három olimpián és öt világbajnokságon szerepelt klasszis ragyogó pályafutását villantjuk fel, több ezer góllal és két törésponttal. Az egyik az 1984-es Los Angeles-i bojkott, a másik pedig az 1995-ös izlandi vb, amelyen negyven évesen vállalta a játékot, és bár a legkevesebb múlott rajta, a legtöbbet mégis ő veszítette. Az előzetesen neki ígért szövetségi kapitányi pozíciót, amelyet később sem kapott meg. Ez a sportág örök, most már leróhatatlan adóssága felé.

Először 1974-ben, innen a húszon, ötödször, egyben utoljára 1995-ben, túl a negyvenen játszott világbajnokságon. Az első három alkalommal elképesztően erős és balszerencsés csapat tagjaként nyújtott kimagasló teljesítményt, és ért el sorozatban 7., 9., majd újra kilencedik helyezést. 1978-ban, Dániában együttesünk egy csoportba került az előző vb első két helyezettjével, Romániával és az NDK-val, valamint Franciaországgal.

A keletnémetek feletti 12-10-es győzelem után hatvan percen át a románokkal is tartotta a döntetlent – e mérkőzésen Kovács Péter hét gólt lőtt -, ám egy időn túl esett találattal végül kikapott, és összgólkülönbsége miatt a legjobb nyolcba sem jutott be. Négy évvel később, az NSZK-ban, kísérteties módon a svédekkel, a spanyolokkal és a jugoszlávokkal egyaránt 20-20-as döntetlent játszott válogatottunk – e három találkozón Kovács Péter hétszer, tizennégyszer, nyolcszor volt eredményes -, ezúttal így maradt ki a nyolcas elitből.

„Azt gondoltam, már soha nem érünk el komoly sikert, elátkozott generáció a miénk" – idézte fel akkori érzéseit az ünnepelt, ám a cáfolat szerencsére még azon a tavaszon és látványosan érkezett. A Budapesti Honvéd első – és máig egyetlen – magyar férfi csapatként 1982 májusában megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját! Az előcsatározások során francia, svéd és dán ellenfelét is felülmúló gárda a döntőben kettős győzelmet aratott a svájci St. Gallen együttese ellen.

Kovács Péter (sötét felsőben, 3-as) a román védők között a bronzéremért vívott Románia-Magyarország férfi kézilabda mérkőzésen a moszkvai olimpiánForrás: MTI/Németh Ferenc

Az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja azért különösen fájdalmas, mert Kovács Péter állítja, akkor volt a legerősebb csapatunk. Az 1986-os svájci világbajnokság ezüstérme erre némi kárpótlást és bravúros bizonyítékot szolgáltatott, valószínűleg örökre elérhetetlen csúcs is marad a hazai férfi kézilabdázásban. Péternek azért is emlékezetes e viadal, mert Algéria ellen kéztörést szenvedett, de fel sem vetődött benne, hogy ezzel bárminek vége szakadna, a hátralévő négy mérkőzésen huszonnégy gólt vágott!

„A kórházból kijőve este levettük a gipszet, természetes volt, hogy összeszorított fogakkal, beinjekciózva, de játszom. Svájcban végre minden összejött, harmonikusan dolgozott együtt a játékoskeret és a szakmai stáb." – szögezi le a sokszoros gólkirály, és felvillantja a vb-hez fűződő, különleges családi sikert is, amely édesapja leleményességét dicséri:

„Miután megvertük a koreaiakat, felhívtam őt telefonon, de a magyar tévében még ment a meccs, mert csúsztatással adták, bár itthon azt hitték az emberek, hogy élőben. Apám kérdezte is, hogy hogy mérkőzés közben hívom, de amikor megtudta tőlem, hogy már vége, és nyolc góllal győztünk, átment a szomszédba, és lefogadta öt liter borba, hogy simán nyerünk."

Kovács Péter kapura dob a bronzéremért vívott Magyarország-Jugoszlávia kézilabda-mérkőzésen a szöuli nyári olimpiai játékokon, jobbra Szabó László (9). A magyar csapat 26-23-ra kikapottForrás: MTI/Németh Ferenc

Az 1988-as szöuli olimpia negyedik helyezése, a német légiós évek, a négyszeres világválogatottság teljessé és lezárttá tették e különleges pályafutást, az 1995-ös esztendő azonban újranyitotta azt. Kovács Péter a hivatalos búcsúmérkőzésének szánt találkozón úgy védekezett, hogy Kaló Sándor szövetségi kapitány arra kérte, vállalja a válogatottságot az izlandi vb-re, negyven évesen is – és ő nem tudott nemet mondani. Különösen, hogy előre megígérték neki, Kaló utódja lesz.

Alkotó ereje teljében tökéletes választásnak tűnt, ám a 17. hely, a vb-kudarc, a már a torna közben elemeire esett csapat miatt a döntéshozók túlságosan kockázatosnak látták érintettként az azonnali kinevezését. Hibáztak, és e hibát soha senki nem tette később sem jóvá. Kovács Péter nem titkolja, ez máig bántja: „Nem volt jó döntés vállalni az izlandi vb-t. De úgy gondoltam, ha már kapitány leszek, miért ne ismerhetném meg közelebbről a játékosokat. Aztán nem engem választottak, és ezt a 17. hellyel indokolták. Nem először és nem is utoljára ígérték oda a kapitányi posztot, de ez volt a legfájóbb."

Edzői pályája így is számos színt és sikert tartogatott. A 2001-es, hazai junior világbajnoki ezüstérmes női válogatott vezéreként többek között Görbicz Anitát, Vérten Orsolyát vezette a dobogóra. A Szeged férfi együttesének mestereként a Magyar Kupa 2006-os megnyerésével megtörte a veszprémi egyeduralmat. Ekkor fogalmazta meg a nyilvánosság számára ars poeticáját, amely így szólt:

Kovács Péter lendíti a labdát a Bp. Honvéd - USM GAGNY (francia) férfi kézilabda BEK mérkőzésen, a lőrinci sportcsarnokban. A magyar kézilabdázó tizennégy évet játszott a Budapest Honvéd csapatábanForrás: MTI Fotó: Németh Ferenc

„A sportban nem érvényesülhet a demokrácia. Ha nem az edző akarata érvényesül, abból káosz lesz." Lett is, a román sztárcsapat Ramnicu Valceánál, ahol Cristina Neagu gyakorlatilag maradása feltételéül szabta a kivételt az ő kedvéért sem tévő Kovács Péter menesztését. Gavrilescu klubelnök engedni kényszerült a nyomásnak, de később elismerte, hogy Kovács volt az együttes történetének legjobb edzője, és élete végéig szégyellni fogja, amiért eltávolította.

Napjaink sokismeretlenes sportélete, az önmegvalósító, önjáró vezetők és sportolók kora egyébként sem kedvez túlságosan a Kovács-féle szakembereknek, ezt ő is így gondolja: „Bennem is van hiba, makacs vagyok, mindig megmondom a véleményemet. De inkább zsíros kenyéren élek, mint hogy elkezdjem magamat ajánlgatni. Nem vagyok az a típus."

A kézilabdával viszont nem is tud, nem is akar szakítani. A koronavírus utánpótlásedzőként az ő munkáját is félbeszakította, születésnapja előestéjén pedig a rá jellemző öniróniával és belső, a külvilág számára nem mindig nyilvánvaló derűjével mondta:

Kovács Péter a Valcea edzőjekéntForrás: PROSPORT.RO

„Mostantól jelentősen megváltozik az életem, mert délelőtt kilenctől tizenkettőig mehetek vásárolni. De remélem, hogy ki fognak küldeni az üzletből, mert ránézésre nem hiszik el, hogy elmúltam hatvanöt. A kézilabdához fűződő viszonyom egyelőre kimerül abban, hogy nézem a televízióban a mérkőzések ismétléseit, illetve elméleti feladványokat küldök a játékosaimnak. Legutóbb a magyar válogatottak olimpiai szereplései volt a téma. Persze tudom, kimásolták a válaszokat, de nem baj, mert legalább foglalkoztak vele, és rögzült az agyukban. Az igazi majd az lesz, ha újra mérkőzésekre járhatunk, és az a legnehezebb az egészben, hogy nem tudhatjuk, ennek mikor jön el az ideje."

Ez valóban megjósolhatatlan. Annyi azonban bizonyos, hogy Kovács Péter kész lesz a visszatérésre. Addig is, Isten éltesse, hatvanötödik születésnapján, és azon túl!

KOVÁCS PÉTER

Született: 1955. április 8.
Posztja: balátlövő
Válogatottságainak száma: 323 (magyar csúcs)
Válogatottbeli góljainak száma: 1797 (magyar csúcs)
Klubjai játékosként: Bp. Honvéd SE (1969-1984), OSC Dortmund (NSZK, 1984-1988), TV Grosswallstadt (NSZK, 1988-1990), TuS Essen (NSZK 1990-1991), VfL Hameln (NSZK, 1991-1992), Bad Salzuflen (NSZK, 1992-1993), Klagenfurt (1993-1994), Bp. Honvéd SE (1994-1995), Tököl KSK (1995-1996)
Edzői: Simon Csaba, Sipos Dénes, Fazekas László, Faludi Mihály, Dékán Rezső, Kovács László, Mocsai Lajos
Első válogatottsága: 1973. szeptember 19., (Budapest, Svájc 24–14)
Utolsó válogatottsága: 1995. május 14., (Reykjavik, Tunézia 24–25, Vb)
Eredményei játékosként: 2-szeres olimpiai 4. (1980, 1988), olimpiai 6. (1976), vb-ezüstérmes, (1986), vb-7. (1974), 2-szeres vb-9. (1978, 1982), vb-17. (1995), BEK-1. (1982), vb-gólkirály (1978), 4-szeres világválogatott (1978, 1980 [2-szer], 1988), 6-szoros magyar bajnok (1976, 1977, 1980, 1981, 1982, 1983), 5-szörös NB I-es gólkirály (1977, 1980, 1981, 1982, 1983), MNK-1. (1983), német bajnok (1990), 2-szer Német Kupa-1. (1989, 1991), 5-ször az év kézilabdázója (1977, 1980, 1981, 1982, 1983), a XX. század magyar kézilabdázója

Edzői karrierjének állomásai: VfL Hameln (1991-1992), Bad Salzuflen (1992-1993), Klagenfurt (1993-1994), Százhalombatta (1994-1995), MKSZ szakmai igazgató (1995-2003), IHF edzőbizottság tagja (1996-2005), női junior válogatott (1998-2003), Pick Szeged (2003-2006), Dunaferr NK női (2006-2007), Óbudai Goldberger SE női (2007), Török szövetség általános szakmai igazgatója, török női válogatott szövetségi kapitány (2007-2010), Oltchim Rm. Valcea női (román, 2010-2011), Békéscsabai ENKSE női (2011-2012), férfi ifjúsági válogatott (2012-2013), NEKA (2012-2013), Kisvárda (2016), Vasas (2017-18), Szent István SE (2018-)

Eredményei edzőként: női Mediterrán Játékok-2. (2009), 3-szoros NB I-2. (2004, 2005, 2006), MK -1. (2006), női junior vb-2. (2001), női junior vb-4. (1999), női junior Eb-2. (2002), női junior Eb-8. (2000), férfi ifjúsági vb-10. (2013)