Budapest, 2020. január 26.
Vogel Soma kapus (b) és Märcz Tamás szövetségi kapitány ünnepli a magyar válogatott győzelmét a budapesti vízilabda Európa-bajnokság férfi tornájának döntőjében játszott Magyarország - Spanyolország mérkőzés után a Duna Arénában 2020. január 26-án. A magyar csapat a döntőben 9-9-es rendes játékidő után az ötméterespárbajban 5-4-re legyőzte Spanyolországot. A magyarok összességében 13. alkalommal és 21 év szünet után lettek újra a kontinens legjobbjai.
MTI/Czagány Balázs
Vágólapra másolva!
A magyar férfi vízilabda-válogatott január végén aranyérmes lett a Duna Arénában rendezett Európa-bajnokságon. Varga Dénesék a döntőben drámai csatában, ötméteresek után 14-13-ra győzték le a világbajnoki ezüstérmes spanyol csapatot. A siker pedig nagy lökést adhat a válogatottnak a 2020-as tokiói olimpia előtt. A magyar csapat szövetségi kapitánya, Märcz Tamás kulisszatitkokat árult el a hatalmas sikerről az Origónak, de a játékosként és edzőként is Eb-győztes kapitány az ötkarikás játékokra is kitért.
Több mint egy hete ért véget az Európa-bajnokság, így talán már könnyebb higgadtan gondolni a 21 éve várt sikerre. Hová teszi az Eb-győzelmet az edzői pályafutásában? Egyértelműen az eddigi legmagasabb polcra került ez a siker. Borzasztó fontos volt ez a győzelem több szempontból is.
A játékosok nagyon szerettek volna már hazai környezetben nyerni egy fontos és rangos tornán,
ráadásul már nagyon régóta nem tudott Európa-bajnokságot nyerni a magyar férfi pólóválogatott. Még a topjátékosaink – akik már olimpiai bajnoki címet is szereztek –, mint például Varga Dénes, vagy Hosnyánszky Norbert sem nyertek még Eb-t, ez a cím még hiányzott a kollekciójukból. Az olimpiai kvalifikáció miatt is nagyon fontos volt a torna. Mindent egybevéve, kiemelt fontosságú kontinensviadalon vagyunk túl, joggal lehetünk boldogok. Voltak már
korábban is kisebb-nagyobb győzelmek, döntők az eddigi edzői pályafutásom során,
de ez most valamiért különlegesebb. Egyébként mindig az a legfontosabb feladat, ami éppen a magyar vízilabda-válogatott előtt van, de ez most tényleg nagyon fontos volt. Még egy felkészülési tornát sem lehet félvállról venni, mert egy ezüstérem esetén azonnal megjelennek a kritikusok, hogy miért csak a második helyet sikerült megszerezni. Az Eb-győzelem az egész csapatnak nyugalmat adhat az előttünk álló időszakhoz.
Märcz Tamás szerint nagyon fontos volt, hogy 21 év után újra Eb-t tudott nyerni a magyar férfi pólóválogatott Forrás: Polyák Attila
Ivády Sándor, Gyarmati Dezső és Faragó Tamás után a negyedik vízilabdázó lett, aki játékosként, majd edzőként is Európa-bajnoki sikert ért el. Mit jelent ez önnek? Nem szeretnék ennek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, inkább ez csak egy érdekesség. Ettől függetlenül ahhoz a szűk társasághoz, amelynek mostantól én is a tagja vagyok, megtiszteltetés tartozni. Persze, nem azért lettem edző, hogy ilyen statisztikákban szerepeljek. Mindenféle szám előkerült a siker óta, például, hogy 21 éves átkot törtünk meg azzal, hogy újra Európa-bajnokságot nyertünk, ráadásul ezt megelőzően 1958-ban nyertünk hazai környezetben. Ezekkel azonban nem sokáig fogok sem én, sem a csapat foglalkozni, mivel jönnek a fontos feladatok. Mondjuk, ha már statisztika, akkor azért jó lenne az egyébként páratlan ötkarikás eredményeinket is javítani. Az az igazság, hogy
már egy nappal az Európa-bajnokság után a következő feladat járt az eszemben, hogy miként fogjuk felépíteni az olimpiáig tartó időszakot. Lehet jobban ki kellene élvezni a sikert,
de nem vagyok az a különösebben ünneplős típus, ez inkább a fiúk dolga. Én inkább az odáig vezető utat szeretem és élvezem. Most, hogy zsebünkben van az olimpiai kvalifikáció, már inkább azzal foglalkozom, mi lenne a legjobb folytatás a jövőt illetően.
Mi volt az Európa-bajnoki aranyérem kulcsa? Jól sikerült a felkészülésünk, jól volt felépítve az Eb-t megelőző időszak. Rövid idő állt rendelkezésre, de azt hasznosan, hatékonyan tudtuk tölteni. Volt egy elképzelt út, amin haladni szerettünk volna, ennek az egyik fontos pontja volt, hogy a csoportunkban győzni akartunk a spanyolok ellen, arra a meccsre volt kihegyezve a csapat. Ez ugyan nem jött össze, hiszen döntetlent játszottunk, de végül megszereztük a csoportelsőséget.
Elég sok betegséggel küzdöttünk az Európa-bajnokság alatt, amiket nem tártunk a nyilvánosság elé.
Ha a középszakaszban még egy találkozót le kellett volna játszanunk, még jobban kivette volna a játékosok erejét. Lehet, hogy a másik út is járható lett volna, ezt már soha nem tudjuk meg, de most már ez nem is fontos. Nem mindig sikerülhet a terveink szerint haladni, nem biztos, hogy minden így lesz majd a jövőben, most is nüanszokon múlt, hogy az első helyen végeztünk a csoportban. Nagyon kiegyenlített volt az Eb. Hat-hét olyan ellenfél volt, amelyikből bármelyik nyerhetett volna, viszont bíztam a csapatban, hogy a legjobbak ellen is nyerhet. Tényleg egy-egy gólon múlik egy siker, vagy éppen vereség. Vannak fontos és fontosabb játékosok a csapatban, de
bármelyik láncszem kiesik a gépezetből, vagy csak gyengébb teljesítményt nyújt, az nagyban befolyásolja a végeredményt.
Märcz Tamás nem ünnepelt sokáig, máris az új feladatokra koncentrál Fotó: Koncz Márton - Origo
Végig érezte az Európa-bajnokság alatt, hogy a válogatott képes lehet felérni a csúcsra? Folyamatosan hittel dolgoztam, és bíztam benne, hogy szépen lassan majd összeáll a csapat.
Éreztem azt is, hogy valószínűleg az Európa-bajnokság közben kerül minden a helyére,
már csak azért is, mert Hosnyánszkyt a felkészülési tornán egyáltalán nem tudtuk játszatni. Az ő érkezése átalakította szerkezetileg a csapatot, mást kellett játszanunk, de erősebbek lettünk vele. Tudtam, hogy nem a torna elején, de még csak nem is az oroszok elleni negyeddöntőben leszünk a legjobbak, és tervezett is volt, hogy fokozódjon a forma a torna alatt, és ne visszaessen. A játékosoknak is elmondtam a mérkőzés előtt, hogy nem most vagyunk a legjobbak, de így kell legyőzni az oroszokat. Viszont azt is tudtam, hogy ha haladunk előre, akkor lépésenként minden össze fog állni. Az egyik szünnapon például
felkértek minket kétkapuzni a szerbek, de nemet mondtam. Nem akartam élesre húzni a csapatot, inkább az oroszok elleni meccset használtam fel erre.
Az sem volt baj, hogy így nem voltunk elég jók, és ez is arra ösztönözte a játékosokat, hogy az elődöntőben még jobbak legyenek. Így utólag visszanézve ezek jó döntések voltak, a csapat későbbi eredményességét segítették.
A magyar válogatott az Eb-győzelem után az olimpián is az aranyéremért száll harcba Forrás: Polyák Attila
Említette a betegséget, sérüléseket. A külvilág ebből szinte semmit nem érzett. Mennyire volt nehéz feladat, hogy ez a lehető legkevesebb gondot okozza? Próbáltuk házon belül tartani. Volt olyan, amikor a szünnapokon
az edzéshez szándékosan olyan medencét választottunk, hogy el tudjuk rejteni magunkat. Nemcsak a nyugodtabb felkészülés miatt, hanem, hogy az ellenfelek ne lássák a hiányzó játékosainkat. Általában felváltva hiányoztak a pólósok,
mindig egy ember. Így szerencsére mindig tudtunk gyakorolni, az épp hiányzó mezőnyjátékos helyére beraktuk a kapusainkat. Fontos volt, hogy házon belül, és azon kívül se csináljunk nagy ügyet belőle. Az orvosi stáb mindent, vagy szinte mindent megoldott. Nem szerettük volna, ha esetleg a játékosok tragédiaként élik meg ezeket az eseteket, vagy túl dramatizálják. Voltak nagyobb betegségek is a meccsek előtt egy-két nappal, amely miatt sokáig úgy nézett ki, hogy kénytelenek leszünk kevesebben vízbe szállni. Végül az utolsó pillanatban szerencsére mindig felépült az épp betegséggel küzdő játékos. Varga Dénes például a Montenegró elleni elődöntő előtt két napig ki sem tudott jönni a szobájából, a találkozón pedig klasszis teljesítményt nyújtott. Vagy éppen
Jansik Szilárd, aki az első héten öt-hat kilót vesztett a normál súlyából, és úgy kellett összekaparni az Eb második felére.
Voltak tehát gondok, de mindenen túl tudott lépni a csapat.
Märcz Tamás játékosként és edzőként is felért a csúcsra az Eb-n Fotó: Polyák Attila - Origo
Mit jelenthet a jövőre nézve, hogy a magyar válogatott az olimpiai kvótát is megszerezte Budapesten? A kvalifikációs torna mentálisan és fizikálisan is megterhelő, így ettől mentesült a csapat.
Az Eb végétől számítva nagyjából másfél hónap múlva újra a csúcsra kellett volna járatni úgy az együttest,
hogy egy héten belül hét mérkőzést kellett volna játszani. Az utolsó három összecsapásból pedig legalább kettőt meg kellett volna nyerni. Vagy döntőbe kellett volna kerülni, vagy a bronzmeccset hozni. Egyik sem lett volna könnyű feladat, mivel olyan nemzeti válogatottak lesznek ott, mint a horvát, montenegrói, görög vagy éppen az orosz. A házigazda hollandok is sokat fejlődtek, a németek is jobbak lesznek, mint Budapesten. Nem kell a tornára formát időzíteni, nem sérülhetnek meg a játékosok, ez mind pozitívum. Ráadásul az erőltetett bajnoki és nemzetközi klubszezon alatt mentesülnek a játékosok az alól, hogy még erre a tornára plusz energiákat mozgósítsanak. Az Eb után azonnal folytatódott a magyar bajnokság, a Bajnokok Ligája. A válogatott ugyancsak erőltetett menetben utazik Franciaországba világliga-mérkőzésre.
Olyan szinten tele van a naptár, hogy nem hiányzik egy ilyen évközi csúcsterhelés.
Nem mindegy, hogy a játékosok milyen kimerültségi állapotban tudják elkezdeni az olimpiai felkészülést.
Marcz Tamás és a stábja minden problémát leküzdött az Eb-n Fotó: Koncz Márton - Origo
A magyar emberek számára egyértelműen mindig az olimpiai a legfontosabb, az ötkarikás játékokat még olyanok is nyomon követik, akik nem annyira szeretik a sportot, így az elvárások is nagyobbak. De mit vár ön Tokiótól? A közvélemény és a szakma elvárását nagyjából tudjuk. Szerencsére ez párosul a játékosok elvárásával is. A vízilabda-válogatottól mindig az aranyérmet várják. Ebben meg tudunk egyezni, hogy mindannyian ezt szeretnék, de ez a vágy. A nehézségi fok egyre inkább hatványozódik. Van realitása annak, hogy éremért játsszunk.
Ha minden összeáll, még sikerül fejlődni, és előre tudunk lépni egy-két poszton, akkor akár aranyéremért is medencébe ugorhatunk.
Azt viszont látni kell, hogy ott lesznek a világbajnok olaszok, az olimpiai címvédő szerbek, a három tornából három döntőt játszó spanyolok, a feltörekvő montenegróiak, akik legyőzték a minden tornán csúcsesélyes horvátokat. Megjósolhatatlan, melyik válogatott nyerheti az olimpiát.
Azért dolgoztunk az elmúlt négy évben is, hogy győzzünk az olimpián, ezt fogjuk kitűzni a zászlónkra.
Embert próbáló feladat lesz, mindennek a helyén kell majd lennie ahhoz, hogy ez sikerüljön.
Märcz Tamás az olimpián is bizonyítaná, hogy a magyar válogatott bárkivel fel tudja venni a versenyt Fotó: Polyák Attila - Origo
Mennyire érdemes az Eb-ből kiindulni az olimpiai erőviszonyokat illetően? Az Eb-n mindenki itt volt, aki számított, és mindenki a legerősebb csapatával szerepelt. Az európai elit pedig meghatározza a világelitet is. Nem nagyon kerül be az olimpián sem a négybe tengerentúli csapat. Annak van realitása Tokióban is, hogy
az érmekért európai válogatottak fognak harcolni. Nagyon komoly a mezőny, ráadásul az olimpiát mindenki kiemeltként kezeli,
teljesen mindegy, hogy milyen eredményei voltak előtte. Több lesz az olyan játékos, beszéljünk bármelyik csapatról, akik még nem nyertek olimpiát, mint akik már igen, így mindenki nagyon motivált lesz. Ügyes jósnak kell lenni, ha meg akarjuk tippelni, mely együttesek érhetnek oda a dobogóra. Az a lényeg, hogy mi majd ott legyünk!
