Tudásával többek között a Budakalász élvonalbeli együttesét és a serdülőválogatottat segíti, de kezelés közben akár jó tanácsokat is adhat a játékosoknak.
„Sosem vonzott az edzői pálya,
gyerekként is úgy éreztem, nem motivál, hogy a kispadra üljek
– mesélte a Blikknek Bendó Csaba. – Már fiatalon tudtam, hogy nekem más kell. Amikor Szegeden kézilabdáztam, elvégeztem az iskolát, gondoltam arra, mit szeretnék csinálni, ha befejezem a játékot."
„Igazából a gyúrói pályafutása nem ekkor, sokkal korábban elkezdődött. Eleinte családtagokat, barátokat masszírozott, majd szintet lépett, amikor 2011-ben a Fradi-PLER együtteséhez került, egyre többször fordulhattak hozzá csapattársai is. Rá két évre a másodosztályú Szentendréhez már úgy igazolt, hogy az edzések előtt ő masszírozta a keret tagjait. 42 évesen döntött úgy, hogy befejezi a kézilabdát, négy éve már „csak" kezeli a játékosokat.
„Már tizenegy-tizenkét éve csinálom ezt, ennyi idő alatt több tízezer alkalommal fordulhattak meg a kezeim között, hiszen a Budakalász játékosain kívül a serdülőválogatott tagjait és más korosztályos kéziseket is ellátok – mondta.
– Élvezem, amit csinálok, remek érzés, hogy ha a befejezem a munkámat, úgy távozik tőlem valaki, hogy jót tettem vele."
Persze ez a szakma komoly igénybevétellel jár, ám Bendó játékosként is kitűnt kiváló fizikai adottságaival. Ráadásul, ha valamelyik kezét mondjuk sérülés miatt nem tudná használni, speciális technikákkal folytatni tudná a kezelést – például a könyökével. Ha valaki kézilabdával kapcsolatban a tanácsát kéri, szívesen elmondja, ez gyakran elő is fordul. De arra gondosan vigyáz, hogy a szakmai munkába véletlenül se szóljon bele, hiszen az az edzőkre tartozik. Egyébként is, már rég eldöntötte: neki nem a trénerkedés, hanem a masszőri munka való.