Szenegál ellen ránthatja ki magát a gödörből a női kézilabda-válogatott

Szerdán, magyar idő szerint 11.00-kor Szenegál ellen lép pályára a magyar női kézilabda-válogatott Japánban, az olimpiai kvalifikációs női kézilabda-világbajnokságon. A Jacusíróban megrendezett mérkőzés alkalmat kínál arra, hogy a csapat saját magát rántsa ki a gödörből. Más ugyanis ezt nem fogja megtenni.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Kumamotóból, Japánból.

Sok mindent el lehet mondani a magyar női kézilabda-válogatott tagjairól, de azt nem, hogy ne állnának bele a vereségek utáni nyilatkozatokba.

Még akkor is, ha pár perccel a meccsek után magvas, mélyenszántó gondolatokat nem várhat az ember a mix-zónában.

Ugyanakkor a magyar (és a nemzetközi sportéletre) is egyaránt jellemző, hogy egy-egy csapat, egy-egy vereség után egyszerűen átvonul az interjúzónán (ahol egyébként senkinek sem kötelező megállnia), magasról téve arra, hogy a rács túloldalán újságírók vannak.

Amikor kedden délután Montenegró 25-24-re legyőzte Magyarországot, egy pillanatra felsejlett, hogy a sokszor megszokott forgatókönyv következik. A magyar csapat médiafelelőse, Liszkay Gábor azt mondta, hogy Kim Rasmussen szövetségi kapitány előbb levezetést rendelt el, majd utána jönnek a játékosok. Aztán nem így történt, megjött mindenki, és akit szerettünk volna, az meg is állt. A szövetségi kapitány is ott tipródott a zónában, nem ment el.

Olyan érzése volt az embernek, hogy a dán ember szívesen öntené ki a lelkét nekünk.

Nem mondta, de a tekintetével szinte biztatott bennünket, hogy kérdezzünk.

Kérdezni pedig lenne mit, de egy világverseny első harmadában, pláne akkor, amikor még semmi sem dőlt el az olimpiai selejtező elérését illetően, az ember óvatosabb.

Ilyen képeket szeretnénk látni szerdán a Szenegál elleni meccsen Forrás: MKSZ - Kovács Anikó

Én legalábbis az vagyok. Tudom, hogy egyesek máris eltemették odahaza a csapatot, mások arról fantáziálnak, ki lehet az új szövetségi kapitány, de ennyire kár előremenni. Az olimpiai selejtezőre való csatlakozás lehetősége adott, a vágány még nem vak, a vonatot sem állították félre.

De az kétségtelen, hogy innentől nem nagyon lehet hibázni.

Ugyancsak mellőzném az odahaza oly divatos és heves számolgatást, hogy mit érhet a tavalyi Európa-bajnokság 7. helyezése, hogy mi van akkor, ha Dél-Korea a legjobb 8 között végez, de Franciaország nem. Ezeknek sincs itt még az ideje. Ugyanakkor a számokat mégsem dobnám teljesen félre, mert a statisztika (amit amúgy én szintén nem kedvelek, de azt elismerem, hogy a sportélet megkerülhetetlen velejárója) sok mindent megmutat.

Azt például egészen biztosan, hogy a magyar válogatott szélsőjátéka teljesen rendben van, csakhogy

ezzel akkor lehet meccset nyerni, ha a középső játék is rendben van.

Márpedig ez utóbbi nagyon nincsen rendben. A Montenegró elleni mérkőzésen a 14 onnan, vagyis a középről elengedett kísérletből összesen 4 gól született.

Már a 14 próbálkozás sem sok, de a 4 gól egyenesen a rémálommal egyenlő.

Ha ezen a területen nem javul fel a magyar válogatott játéka, akkor nekünk tényleg hamar kicsengetnek majd ezen a világbajnokságon.

Hosszan lehetne morfondírozni azon, mi lehet ennek az oka. A világbajnokság előtt láttuk már, hogy a csapat kulcsjátékosai közül - finoman fogalmazva - nincs mindenki topformában. A két éve a válogatottba berobbant és a tavalyi Eb-n is remekül játszó Háfra Noémi egyenesen árnyéka korábbi önmagának, a csapatkapitány, Kovacsics Anikó is hiába megy összeszorított foggal előre, ha sok minden nem sikerül neki. A (részben a közönség által) reaktivált Kovács Anna Montenegró ellen 54 másodpercet kapott.

Azok a fiatalok, akik korábban junior vb-t, meg Európa-bajnokságot nyertek, csak akkor tudnak egy felnőtt világbajnokságon felnőni a feladathoz, ha a rutinos játékosoktól megkapják a kellő segítséget.

Háfra Noémi formajavulása kulcskérdés lenne ezen a világbajnokságon Forrás: MKSZ - Kovács Anikó

Erre azonban - eddig - hiába vártak. Márpedig így nekik is nagyon nehéz megoldani egy olyan feladatot, amit egy felnőtt világbajnokság jelent. Hiába szajkózták odahaza unalomig a szakemberek, hogy

egy junior vb, de az ott elért aranyérem sem jelent semmit a felnőtt mezőnyben,

ezt kevesen hallották meg, fogták fel. A kumamotói szembesülés nem esik jól senkinek, de ideje lenne tényleg belátni, hogy egyetlen junior válogatott sem nyert még világbajnokságot a felnőttek között.

Semmilyen sportágban.

Most az a helyzet, hogy Szenegál ellen kell kihúzni magunkat a gödörből. Ebből a szempontból szerencsésebb, hogy szerdán velük kell játszani, aztán a csütörtöki szünnapot követően jöhet pénteken a Románia elleni záró találkozó a csoportban, amely - nagyon reméljük - belökheti a magyar válogatottat a legjobb 12 közé, a középdöntős folytatásra.

Ám óva intenék mindenkit attól, hogy Szenegált lebecsülje. Papíron a magyar válogatott természetesen sokkal jobb csapat, mint az afrikai ellenfél.

Korábban soha nem játszottunk ellenük világbajnokságon.

A szenegáli válogatott ugyanakkor eddig mindhárom meccsén nagyon megnehezítette a vele szemben állók dolgát. Montenegró ellen az első meccsen, a második félidő közepén még vezettek az afrikaiak, a végén 29-25-re kikaptak, de 2 perccel a vége előtt még az egyenlítésért támadtak. Románia ellen 5, a spanyolokkal szemben 9 góllal kaptak ki.

Tehát egyetlen együttes sem söpörte le őket a pályáról.

Ezt váratóan a magyar válogatott sem fogja megtenni. Bár tényleg boldog lennék, ha nem lenne igazam. Ha pedig megvan a második magyar siker, akkor - de csakis akkor érdemes elkezdeni foglalkozni a románok elleni, pénteki összecsapással.

A 11.00-kor kezdődő Magyarország-Szenegál női kézilabda vb-mérkőzést az Origo élőben közvetíti.