Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Belgrádból.
Női kosárlabdában elég veretes országlista ez. Na most,
a felsorolt hét nemzet női válogatottja már egészen biztosan nem indulhat az olimpiai selejtezőn.
A magyar válogatottnak erre még két esélye van. Az elsőt csütörtökön már be kellene húzni, hogy megkíméljük magunkat a további izgalmaktól.
Ha a 12.30-kor kezdődő összecsapáson megverjük Nagy-Britanniát, nincs több kérdés, ott vagyunk az olimpiai kvalifikációs mezőnyben.
Ha nem, akkor kapunk még egy lehetőséget. Ez esetben szombaton a belga-francia negyeddöntő vesztesével kellene ki-ki meccset vívni az 5-6. helyért. Mondanom sem kell, melyik feladat lenne a nehezebb.
Még a szerbiai elutazás előtt beszéltem Székely Norbert szövetségi kapitánnyal. A párbeszédet idézem: "Kapitány úr, azért egy meccset jó lenne megnyerni Szerbiában". "Igen, az talán meglesz..." (majd sóhaj, hallgatás). Mindez azok után, hogy a felkészülés alatt a hét edzőmeccsből hatot elvesztettünk.
Legyőztek bennünket a törökök (már kiestek), a lettek (már kiestek), a fehéroroszok (már kiestek), a csehek (már kiestek) - mindenki, aki szembejött és megvert minket.
Egyedül Bosznia ellen nyertünk egy árva mérkőzést. De azt mindenki tudta, hogy nem oda kell a csúcsforma. A törökök edzőmeccses játékát látva a szaksajtó csak hüledezett -
ez a török együttes biztos érmes lesz,
szóltak a vélemények. Tudjuk, nem lesz az.
Két Eb-mérkőzés alatt született meg az új magyar női kosárlabda-válogatott.
Szlovénia ellen mínusz 14 pontról visszajőve nyertünk, az olaszokat meg ennél is magabiztosabban vertük meg. A törökök elleni tét nélküli összecsapást azok a játékosok hozták, akik addig keveset, vagy alig játszottak. Az egypontos vereség után senki sem tört össze, nem is volt miért. A három mérkőzés alatt az amerikai Yvonne Turner egyre jobban illeszkedett a csapatba, a center, Határ Bernadett és a 2 éves gyermekét otthon hagyó, a válogatottból 2015-ben éppen Stefan Svitek által kitett Horti Dóra egymást múlta felül, a csapatkapitány, Raksányi Krisztina levette a pályáról a világ egyik legjobbját, az olasz Zandalasinit, Zele Dorina olyan erényeket csillogtatott, mint talán még sohasem, Studer Ágnes vajkézzel szórta a triplákat, a felkészülés alatt picit gyengébben muzsikáló Dubei Debóra meccsről-meccsre javult és építette fel magát. A sort még lehetne folytatni, aki itt van, megtette a magáét.
Csapat született.
Székely Norbert szövetségi kapitány 2009-ben robbant be a köztudatba, amikor a Sopron csapatával az Euroliga salamancai négyes döntőjébe jutott.
Az edző akkor 36 éves volt. Sopronban Natalia Hejkova mellett tanulta meg a szakmát,
majd átvette a sokszoros bajnokcsapat vezetését. Ő volt az, aki megtörte a Pécs akkori hegemóniáját, bajnoki címeket és kupaaranyakat hozott Sopronba. Szövetségi kapitánynak szinte "véletlenül" nevezték ki.
Az MKOSZ 2017-ben szeretett volna az akkori mesterrel, Stefan Svitekkel hosszabbítani, de Svitek már elkötelezte magát a cseh együtteshez. (A csehek Svitek vezetésével buktak orra a mostani Eb-n.) Az illetékesek
ekkor csaptak a homlokukra és nevezték ki Székelyt kapitánynak.
Érdemes felidézni 2017 novemberét, amikor a magyar női válogatott Litvániában nyert, és ezzel megtette az első lépést a szerbiai Eb felé. Az akkori győztes csapatból Medgyessy Dóra és Cyesha Goree már a 3x3-as válogatottat erősíti (és készül az olimpiai selejtezőre), Simon Zsófia, Katona Szidónia és Krivacsevics Tijana pedig kikerült a válogatottból.
Két év alatt ment végbe egy olyan váltás, amelybe sok nemzet belerokkanna.
Mivel 2017 ősze óta szinte valamennyi női válogatott meccsen ott lehettem, a szemem előtt zajlott le a közösségépítés, amely Székely Norbert védjegye, amelyet három munkatársával, Iványi Dalmával, Kovács Andreával és Cziczás Lászlóval együtt csinált meg a kapitány. Iványi Dalma jelenléte amúgy is olyan plusz erőt ad a stábnak, amelyet nehéz lenne elképzelni, ha a Pécs egykori világklasszis irányítója, halhatatlanja, csapatkapitánya nem lenne itt.
Magyar klubban Iványi csak a Pécsben játszott
(1994-2011 között), számos alkalommal tört nagyon erős borsot Székely Norbert orra alá, a kapitány mégis a kinevezése utáni pillanatban hívta oda a válogatotthoz Iványi Dalmát. Mondanunk sem kell, hogy a csapat mellett ez az edzői stáb is roppant mód vágyik a sikerre.
Igen, napok óta benne van a levegőben ez a félmondat, elvégre a negyeddöntőben a 7 lehetséges ellenfélből papíron tényleg a leggyengébbet kaptuk.
Odahaza talán sokan azt sem tudják, hogy létezik brit női kosárlabda,
pedig itt vannak, és az eddigi három győzelmük (Lettország, Ukrajna és Montenegró ellen) olyan névjegy, amelyet hiba lenne azonnal a szemétbe hajítani.
A britek centere, Temi Fagbenle 4 meccsen a következő pontmennyiséggel rukkolt elő: 13, 20, 22, 29. A 20 pontot a végső győzelemre is esélyes spanyoloknak, a 29-et Montenegrónak dobta. Johannah Leedham mutatói: 24, 9, 10, 13. Karlie Samuelsoné 15, 9, 10, 28.
Ők hárman egy egész meccset képesek eldönteni.
Persze, tegyük hozzá, hogy a britek eddigi négy találkozójukon összesen egyszer, Spanyolországtól kaptak komoly védekezést.
A magyar csapat képes arra, hogy a három brit dobógépből kettőt kikapcsoljon.
Mindazonáltal tényleg óva intenék mindenkit, hogy legyintsen a britekre, mert ez nekik is életük mérkőzése lesz.
Akárcsak nekünk.
Egy labdajáték Európa-bajnokságán a lehető legritkább esetben történik meg az, hogy egy csapat három teljes szünnapot kapjon. (A labdarúgó-világbajnokságon igen, de az más történet.) Három napja folyamatosan merül fel a kérdés, hogy
jó-e mindez nekünk?
A britek hétfőn még nyolcaddöntőt játszottak (mi átutaztunk Nisből Belgrádba), a britek kedden Rigából Belgrádba repültek (mi edzettünk), a britek szerdán edzettek (a magyarok is). Ember legyen a talpán, aki megmondja, ebből hogy lehet kijönni.
Egy biztos,
Yyonne Turner esetében a 3 nap pihenő felért egy ajándékkal.
A honosított amerikai játékos ez idő alatt tovább csiszolhatta az edzéseken a csapatba illeszkedés nehéz mesterségét, amely az ő esetében egyáltalán nem baj. Turner hat nappal az Eb kezdete előtt csatlakozott a válogatotthoz, de ennek hátrányát eddig nem éreztük, mert egy világklasszisról beszélünk.
Az ő honosítása tényleg telitalálat volt.
Az olimpiai selejtező lebonyolításáról, a kijutási esélyekről nem akarok egy sort sem írni, majd akkor, ha okunk lesz rá. Megírtuk, hogy 27 éve nem játszott a magyar női kosárlabda-válogatott ilyen fontos meccset.
Egy-egy nemzet olimpiai szereplését alapvetően az határozza meg, hogy hány csapatot tud delegálni az ötkarikás játékokra.
1988 óta 8 nyári olimpiát rendeztek. A 8 olimpián csak a vízilabda és a kézilabda képviseltette magát Magyarországról - és akadt egy kivétel, az 1996-os atlantai játékokon ott voltak a magyar labdarúgók is.
Magyar kosárlabdacsapat 1980 óta nem járt olimpián.
(A nők világbajnokságon 1998-ban mutatták meg magukat legutóbb, akkor a csapat a 10. helyen zárt.) Egy esetleges négy közé jutás Szerbiában a magyar kosárlabdázáson hatalmasat lökne, a játékosok azonnal a reflektorfénybe kerülnének, a februári olimpiai selejtezőig folyamatosan tematizálnák a magyar sportot.
Nagyon ráférne már erre a sportágra ez a siker.
A magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya, Sztojan Ivkovics eljött Nisbe az olaszok elleni meccsre. Amikor nyertünk, ő volt az első, aki odament Székely Norberthez, és azt mondta neki:
Bármi is történik innentől fogva, te már legenda vagy. Bevittél egy olyan csapatot Európa legjobb nyolc együttese közé, amelyet senki sem várt ide."
Ivkovicsnak senki sem mondta, hogy ezt kell mondania.
A szerb születésű szakembernek akár az is eszébe juthatott volna, hogy ezt a férfiválogatottal aligha lehet megismételni. Akik ismerik Ivkovicsot, azok tudják a legjobban, hogy ő lenne az utolsó ember, aki így gondolkodna.
Tényleg mindent.
Most már jöhet a meccs, csütörtökön 12.30-kor
a belgrádi Kombank Arénában. Legkésőbb délután negyed háromra tudni fogjuk, hogy sikerült-e az, amiben egy hete még szinte senki sem reménykedett. Amúgy pedig azért a sport a legjobb dolog a világon, mert egyszer ad, másszor meg elvesz. Reméljük, hogy csütörtök délután fél egytől csak adni fog. Olyat, amire 27 év óta várunk.