A finn rendszer legyőzte a szupersztárokat, tőlük tanulhat a világ

Vasárnap este Finnország válogatottja 3-1-re legyőzte Kanadát a jégkorong-világbajnokság döntőjében, és története harmadik vb-címét ünnepelhette. Mondhatnánk, nincs ebben semmi furcsa, mégiscsak a hoki a legnépszerűbb sport a finneknél, de ha megnézzük, papíron mennyire „gyenge" csapattal sikerült ezt véghezvinni, máris más megvilágításba kerül a bravúr. A finn rendszer és a szervezettség legyőzte a szupercsapatokat és a sztárválogatottakat.

A jégkorong-világbajnokságokat alapvetően befolyásolja az észak-amerikai profiliga (NHL), mivel annak legfontosabb szakasza, a rájátszás éppen egy időben zajlik a vb-vel. Ezért aztán a csapatok sokszor nélkülözik legjobbjaikat, hiszen ők még a tengerentúlon érdekeltek, és nem ritka az sem, hogy valakinek a csapata ugyan már kiesett, ő viszont vagy pihen, vagy sérülésből lábadozik. Ennek ellenére igencsak veretes kereteket tudnak összerakni a nagyhatalmak, All-Star névsorban idén sem volt hiány. Az orosz játékosoknál létező jelenség, hogy ha a szupersztároknak idő előtt véget ér az NHL-menetelés, a vb-re mennek vigasztalódni.

Nyikita Kucserov például több évtizedes rekorddal lett az NHL-alapszakaszának pontkirálya, klubja, a Tampa Bay Lightning pedig a Stanley-kupa elsőszámú várományosa volt, aztán történelmi bukás lett a vége.

Egyértelmű volt, hogy ott lesz a világbajnokságon, akárcsak csapattársa, a kapus Andrej Vaszilevszkij. De beszélhetünk Alekszandr Ovecskinről, aki címvédőként szintén az első körben kiesett a rájátszásban a Washingtonnal, rögtön elfogadta a behívót, ugyanúgy, mint csapattársai, Jevgenyij Kuznyecov, vagy Dimitrij Orlov. A hokiszeretőknek Jevgenyij Malkint és Ilja Kovalcsukot sem kell bemutatni, plusz a KHL-sztárok is ott voltak a keretben.

Az orosz válogatott bronzérmet szerzett a vb-n Forrás: Sputnik/Grigory Sysoev

A kétszeres címvédő Svédország szintén bivalyerős névsorral érkezett Szlovákiába, amely egy „rendes" olimpián a dobogóra is esélyes lett volna. Kanadának van a legnagyobb merítési lehetősége, szinte lehetetlen olyan csapatot összerakni, hogy ne számítsanak legalább top 3 favoritnak – ez idén is így volt.
A világbajnokság nyitómeccsén azonnal borult a papírforma, a lesajnált finnek 3-1-re verték Kanadát. Ekkor még senki sem gondolta volna, hogy ugyanez lesz a két csapat következő meccsének a végeredménye, ráadásul a döntőben.

És hogy miért sajnálták le a finneket? Ők is hozhattak volna egy sztárcsapatot, de miután legjobbjaik még a Stanley-kupáért harcoltak a keret kihirdetésekor, vagy lemondták a sebek nyalogatása miatt a szereplést, végül a fiatalokra, valamint zömmel a finn ligában játszó hokisokra építette fel a csapatot Jukka Jalonen szövetségi kapitány.
Két aktív NHL-es került be a csapatba: a 19 éves védő, Henri Jokiharju, aki 38 meccsen szerepelt a Chicago Blackhawksban, valamint Juho Lammikko, aki 40 mérkőzést kapott a Florida Panthersben. Mindkettőjüknek ez volt az első idénye.

A vb legjobb négy csapata közé jutott játékosainak összes gólja idén az NHL-ben. Igen, a világbajnok finn csapatban nem volt olyan játékos, aki eredményes lett volna Forrás: TSN

És ott volt a 18 éves Kaapo Kakko, aki még nem került be a legjobbak közé, de ez őszre meg fog változni, ugyanis várhatóan az első, vagy a második helyen fog elkelni az NHL idei újoncbörzéjén. A vb után egyébként a 23 éves Oliwer Kaskit leigazolta a Detroit Red Wings, a kapus Kevin Lankinen, valamint Niko Mikkola pedig az NHL „tarcsiban", az AHL-ben játszott idén.

Jóval erősebb válogatott is összejöhetett volna ennél, amelybe lehet, hogy a végül vb-győztes csapatból alig került volna be 1-2 játékos.

A tornát jól kezdte a Leijonat, Kanadát és Szlovákiát 3-1-re, illetve 4-2-re győzte le, a hét gólból ötöt a fiatal Kakko vállalt magára. Ezek után jött egy hosszabbításos vereség az amerikaiak ellen, a csoportkör végén pedig meglepetésre Németországtól is kikaptak.

A továbbjutás nem forgott veszélyben, viszont nehéz ágra kerültek, a negyeddöntőben jöhetett a svéd együttes. A vb egyik legjobb meccsén, egyszer kétgólos hátrányból felállva, egyszer másfél perccel a rendes játékidő vége előtt egyenlítve végül 5-4-re nyertek hosszabbításban, az elődöntőben pedig az addig megállíthatatlannak tűnő orosz csapat várt rájuk.

A félelmetes tűzerővel rendelkező Ovecskinék viszont még gólt sem tudtak lőni, a csapatkapitány Marko Anttila találatával (aki a svédek ellen a legvégén mentett egálra) 1-0-ra győztek, Kevin Lankinen 32 védéssel zárt. A döntőben megint Kanada volt az ellenfél, amely a nyitómeccsen elszenvedett vereséget követően zsinórban nyolc meccset nyert.

Hiába vezetett az első harmad után Kanada, hiába lőtt kétszer annyit kapura (44-22), és hiába tudhatta soraiban a torna MVP-jének megválasztott Mark Stone-t, a finneket ezúttal sem lehetett megállítani.

Anttila ismét villant, először egyenlített, majd fordított a góljával a válogatott (a csoportkörben 7 meccsen 0 pontot szerzett, az egyenes kieséses szakaszban három találkozón négy gólt), végül Harri Pesonen remek egyéni megmozdulása lezárta a finálét.

Finnország már háromszoros világbajnok Forrás: MTI/AP/Petr David Josek

A finn válogatott tehát 1995 és 2011 után ismét megnyerte a világbajnokságot, Jukka Jalonen pedig nyolc év után másodszor is csúcsra ért, ráadásul megint éppen Pozsonyban. Nagyon fontos őt kiemelni, hiszen egy iszonyatosan hatékony rendszert és stratégiát dolgozott ki a stábjával, és ez hozta meg a sikert a csapatnak. Sztárok nélkül győztek le sztárcsapatokat, mindenki hozzátette a magáét. Nem volt kiemelkedő egyéni teljesítmény, Kakko hat találattal lett házi gólkirály, a kanadai táblázaton Sakari Manninen végzett az élen 11 ponttal, ami az egész mezőnyben a 13. legjobb volt.

Persze meg kell említeni Lankinent, 94,2%-os védési hatékonyságánál csak Vaszilevszkij jegyzett jobbat.

A rendkívül fegyelmezett védekezésre, rengeteg korcsolyázásra és fizikális hokira épített szisztéma meghozta a sikert. És nem ez az első olyan alkalom, amikor a finnek egy vékonyabbnak tűnő csapattal szereznek érmet. Minden torna előtt elhangzik, hogy őket nem szabad leírni, az embernek az az érzése, hogy a finn harmadosztályból is össze tudnának szedni egy éremesélyes válogatottat. Jalonen is pontosan tudta, milyen rendszert szeretne játszatni, és az erre alkalmas embereket hívta meg.

Ilyenkor némi bizakodásra adhat okot, hogy a magyar válogatott három meghatározó játékosa, Sebők Balázs, Hári János és Galló Vilmos is a finn bajnokságban fog játszani jövőre.

Emellett van egy szövetségi kapitányunk Jarmo Tolvanen személyében, akinek hasonló a rendszerszemlélete. Tavaly 16 másodpercre voltunk attól, hogy az ő vezetésével feljussunk az elitbe, idén pedig nagyon érződött a hiánya, mert sok mindent lehetett látni Kazahsztánban a válogatottól, de rendszert egyáltalán nem.

Bennük lehet bízni, mert a finn hoki végérvényesen bekerült a legszűkebb elitbe. Sőt. Abban az országban most egy kicsit talán előrébb járnak, mint bárhol máshol a világon. Idén megnyerték az U20-as, tavaly az U18-as világbajnokságot is, miközben özönlenek ki a leendő világsztárok az utánpótlásból. Értenek hozzá, az biztos, mi pedig bátran tanulhatunk a legjobbaktól.