A királynő, aki sosem hagyta cserben Magyarországot

Fegyverneky Zsófia
Királyvárad, 2017. június 17. Fegyverneky Zsófia (b) és a cseh Karolina Elhotova a női kosárlabda Európa-bajnokság Magyarország-Csehország mérkőzésén a csehországi Királyváradon (Hradec Kralove) 2017. június 17-én. (MTI/EPA/Milan Kammermayer)
Vágólapra másolva!
Van, aki egy évig szünetelteti a válogatottságát, mert pihennie kell, aztán lehet, hogy majd visszatér. Van, aki a tengerentúlról leveleket ír, kéreti magát, feltételeket szab. De olyan is van, aki egyszer már visszavonult a válogatottságtól, ám amikor a szövetségi kapitány egy nehéz helyzetben megkeresi, azonnal igent mond arra a meccsre, amely után szinte biztos, hogy a csapat Európa-bajnoki résztvevő. Utóbbi a példakép. Fegyverneky Zsófia.

Ez a történet egy sztárról, egy édesanyáról, egy kiváló sportolóról szól. Fegyverneky Zsófiáról, aki a válogatottságtól a 2017-es Európa-bajnokság után egyszer már visszavonult.

Fegyverneky Zsófia szombati, tiranai cselekedetéről a magyar női kosárlabda-válogatottban csak emelkedett hangon lehet beszélni.

Félreértés ne essék: a magyar női válogatott Fegyverneky nélkül is simán megnyerte volna a tiranai meccset. Akkor meg miért kellett őt behívni? - tették fel az okosok a kérdést, néhányan a szövetségi kapitányon gúnyolódtak, mondván: Székely Norbert már Albániától is fél, hogy Fegyverneky nélkül nem mer elmenni Tiranába?

Akik ismerik és értik a sportot, tudják, hogy közel sem erről volt szó. Fegyverneky Zsófia jelenléte olyan erőt és tartást adott a csapatnak, amelyre nagy szükség volt abban a kiélezett helyzetben, amikor minden egyes dobott pont, minden egyes kosár közelebb és közelebb hozta a hőn áhított célt. Jelképes, hogy a meccs végén Fegyverneky Zsófia (és a szintén nagy alázattal játszó Határ Bernadett) 21-21 ponttal lett a gólkirálynő, mint ahogyan jelképes a meccs végi szituáció, amikor a csapat egyemberként ment oda a Sopron csapatkapitányához megköszönni a jelenlétét.

99,99%, hogy a magyar női kosárlabda-válogatott ott lesz a 2019-es női Európa-bajnokságon, ezáltal pedig versenyben van a 2020-as tokiói olimpiai szereplésért. Fegyverneky Zsófia azonban - jelen állás szerint - már nem tart oda a csapattal. Nagy kár ezért, mert kiváló formában van, mert tudása és tapasztalata hatalmas, mert példakép, mert erőt ad és tekintélyt.

Fegyverneky Zsófia szombaton végleg elköszönt a magyar válogatott-tól. Végleg? Forrás: Origo

Sztár ő és édesanya.

Ott van neki a család, amely mindennél fontosabb az életében.

Egy Európa-bajnokság előtti hat héten át tartó felkészülést már nem szívesen csinálna végig egy olyan idény után, amikor a Sopronnal a magyar bajnokságban és kupában, valamint a nemzetközi színtéren is harcban van a végsőkig. Idén tavasszal, amikor a Sopron befejezte az idényt (és Fegyverneky Euroliga ezütsérmet, valamint magyar bajnoki címet nyert) saját bevallása szerint egy hétig mozdulni sem tudott a fáradságtól. 2019 tavaszán nem lesz ez másképpen. Az pedig, hogy a közös felkészülést kihagyva beessen az Európa-bajnokságra, számára lehetetlen elképzelés - még akkor is, ha sokak számára ez nem annyira fikció.

Ő azonban így, ilyen áron sem akar már válogatott lenni –

még akkor sem, ha a magyar sport egy másik csapatjátékában volt arra példa, hogy egy-egy világversenyen egy-egy korosabb klasszis csak a kulcsmeccsekre szállt be. Fegyverneky Zsófia ezt nem fogja megtenni.

Roberto Iniguez, a Sopron baszk edzője rendszeresen elmondja, mennyire nagyra tartja Fegyvernekyt, egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy ilyen értéke a sportágnak (és az egész magyar sportnak) kevés van. „Becsüljük meg őt, hallgassunk rá, mert amit tesz, az példaértékű” – így Iniguez.

Édesanya, példakép, élsportoló.

Soha nem fordított hátat a nemzeti csapatnak,

nem szüneteltette a válogatottságát, nem mérlegelt, hogy egy Eb-n nem, de ha onnan eljut a csapat az olimpiai selejtezőre, akkor talán, amikor befejezte, korrekt módon köszönt el, egyértelművé tette, hogy vége, amikor pedig nagy szükség volt rá, akkor első szóra jött, feladva azt az pár napos szünetet, amelyet akkor kaphatott volna, ha épp nem játszik Albániában. Soha nem írt levelet, hogy mindenféle átlátszó indokkal kibújjon a válogatott szereplés alól.

Levelet most mi írhatunk neki. Nem kell hosszan fogalmazni. Elég csak annyit papírra vetni:

Zsófia, köszönjük.