Vári Attila: Szent dolog legyen a magyar férfi vízilabda-válogatottban szerepelni

Kemény Dénes lemondása után szeptember 30-án tartja tisztújító közgyűlését a Magyar Vízilabda Szövetség. Sydney és Athén olimpiai bajnoka, a 42 éves Vári Attila benyújtotta pályázatát az elnöki posztra. Az elnökjelölt a szövetség kommunikációját alapjaiban formálná át, szerinte a mindenkori magyar válogatottakban szent dolog a szereplés, és felesleges a legeredményesebb magyar csapatsportág halálát vizionálni.

Mikor érezte először, hogy érdemes elindulnia a Magyar Vízilabda Szövetség elnöki posztjáért?
Kemény Dénes a nyáron a sajtóban jelentette be, hogy lemond. Ez akkor vált hivatalossá, amikor az elnökségnek is elmondta ugyanezt. Én a nem hivatalos bejelentést követően gondolkodtam el először azon, hogy indulhatnék.

Az azóta eltelt időben kiderült, hogy sokan támogatnak, többen meg is kerestek, hogy alkalmasnak vélnek az elnöki poszt betöltésére.

Ez sok erőt adott és ad. Így lettem elnökjelölt. Hiszen akkor érdemes egy ilyenbe belevágni, ha megvan a megfelelő támogatottság. Úgy érzem, hogy jelen esetben megvan.

Ellenfele, más elnökaspiráns van-e önön kívül?
Egyelőre nem tudok arról, hogy lenne, de a tisztújító közgyűlés szeptember 30-án lesz, addig pedig még ez a helyzet is megváltozhat.

Mi ma a magyar vízilabdasport legnagyobb problémája?
Nagy baj nincsen.

Azt tudomásul kell venni, hogy a közvélemény ebben a sportágban a férfiválogatottól mindig aranyérmet vár,

ezt kellene a játékosoknak feldolgozni, a szövetségnek pedig úgy kommunikálni, hogy az emberek azt is elfogadják, ha nem minden világversenyen nyerünk aranyérmet. Az ugyanis nem igaz, hogy a férfi szakág nem hoz semmilyen eredményt.

A kétszeres olimpiai bajnok Vári Attila pályázik az Magyar Vízilabda Szövetség elnökének Fotó: Csudai Sándor - Origo

Jó, a barcelonai Európa-bajnokság nyolcadik helyezése nem éppen fényes siker, azt is megértem, hogy mindenki erről beszél, de az augusztusi junior világbajnokságon harmadik lett a magyar férficsapat.

Ebbe kell kapaszkodni, ezt kell kommunikálni.

A felnőtt férficsapatnak idén kellett átesni a fiatalításon, hiszen a 2017-es budapesti vébén nem lehetett ezt megtenni. 2019 már az olimpiai kvalifikáció éve lesz, nekünk erre kell most odafigyelni.

El tudja azt képzelni, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott nem jut ki a 2020-as nyári olimpiára?
Nem tudom elképzelni.

Pedig az eredménykényszer 2019-ben még erősebb lesz, mint amilyen idén volt. Hogy lehet úgy kísérletezni, fiatalítani, ha közben ez az állandó elvárás ott van a csapaton?
Ördögi kör ez. A játékosoknak, a mindenkori szövetségi kapitánynak ezt a terhet el kell viselniük.

2018-ban hiba lett volna csodaeredményeket várni, a gépezetnek 2019-ben kell tökéletesen működnie.

Egy új elnök általában új csapatot is épít. Ha szeptember 30-án önt választják meg a szövetség első emberének, akkor a két szövetségi kapitány, Märcz Tamás és Bíró Attila folytathatja a munkáját?
A szövetségi kapitányok személye nem elnöki, hanem elnökségi hatáskör. Az elnökség mind a két mesterben maximálisan megbízik, velük erre az olimpiai ciklusra terveztünk. Nem gondolom, hogy bármilyen változtatás kellene, de még egyszer mondom,

ez elnökségi hatáskör, tehát a teljes testületnek kell együttesen döntenie erről, nem pedig egy egyszemélyi, elnöki döntésről van szó ez esetben.

Két olimpiát nyert, 2000-ben és 2004-ben. Nem nagyon lehet emlékezni arra, hogy abból a csapatból bárki azzal állt volna elő, hogy fáradt és ezért szüneteltetni szeretné a válogatottságát. Márpedig ezzel a jelenséggel 2018 nyarán találkozhattunk.
Akkor jóval kevesebb meccset kellett játszanunk, mint egy mai játékosnak.

Ezzel együtt, aki erre a sportágra adja a fejét, annak a válogatottság legyen szent dolog.

A nap 24 órájában, az év 365 napján álljon a nemzeti csapat rendelkezésére.

„Aki erre a sportágra adja a fejét, annak a válogatottság legyen szent dolog.” Fotó: Csudai Sándor - Origo

A lemondások, a pihenéskérések morális kérdéseket is felvetnek.

Egy fiatal játékos hogyan érzi magát, ha végigedzette a nyarat, ha ott volt egy világversenyen, majd egyszer csak jön egy olyan, aki szüneteltette magát.

Azt kell megnézni, hogy mindezt hogyan lehet morálisan kezelni.

Hogyan lehet?
Szerintem sehogy. Aki végigdolgozza a nyarat, az legyen válogatott. Speciális, nehezítő körülmények, nem várt sérülések persze mindig akadnak, de ez egy másik kérdés.

Ha elnök lesz, akkor leül a magukat szüneteltetőkkel?
Ez az elnökválasztás után esedékes, ráadásul sportszakmai kérdés, nem mennék ebbe most bele. Annyit azonban elmondok, hogy jó lenne, ha mind az elnökség, mind a szakmai stáb egységes álláspontot alakítana ki ebben az ügyben.

Mekkora sebet ejtett a sportágon az idei barcelonai Európa-bajnokság 8. helyezése?
Nem ejtett akkorát, mint amekkorát a közvélemény gondol, csak az egész nagyon rosszul volt kommunikálva.

Az újságírók részéről, vagy a vízilabda oldaláról?
Sajnos, a mi részünkről is.

Én nem tudok egyetlen újságírót sem hibáztatni azért, mert azt szeretné, hogy a férficsapat a hagyományaihoz híven szerepeljen.

Mi is ezt szeretnénk. Idén nyáron az volt a legfontosabb kommunikációs panel, hogy csak valahogy legyünk benne a négyben.

Märcz Tamás szövetségi kapitány a barcelonai vízilabda Európa-bajnokság férfi tornáján, az 5-8. helyért játszott Magyarország - Montenegró mérkőzés végén 2018. július 26-án. Forrás: MTI/Illyés Tibor

Ez a rész túl lett dimenzionálva.

Na, jó, de ha azt mondják az Eb előtt, hogy ezt a versenyt most engedjük el, csapatépítés folyik, nézzük így a dolgokat, az hasznosabb lett volna?
Igen, de ez nem azt jelenti, hogy ne nyerjük meg. Tegyünk meg mindent ezért. Csak el kellett volna azt is mondani, hogy a pakliban az alsóházas meccsek lehetősége is benne van.

Amúgy az, hogy az alsóházban ötödikek vagyunk, vagy nyolcadik helyen végzünk, az mindegy?
Egyáltalán nem az. Ráadásul egyre több ország jön fel a férfivonalon. Szó sincs arról, hogy a férfi vízilabda három ország belügye lenne. Ennek fényében egyáltalán nem mindegy az alsóházi helyezés.

A nőkről méltatlanul kevés szó esik, pedig az elmúlt két olimpián ők voltak bent a legjobb négy között. Ebben a szakágban Amerika jelenleg verhetetlennek tűnik. Valóban az?
Bíró Attila remek munkát végez, két éve Magyarország nyerte az Európa-bajnokságot, Barcelonában negyedik lett a csapat. Az olimpián az éremszerzés lehetősége simán benne van a magyar lányokban.

Keszthelyi Rita gólöröme Rio de Janeiró-i nyári olimpia női vízilabdatornájának negyeddöntőjében játszott Magyarország - Ausztrália mérkőzésen Forrás: MTI/Illyés Tibor

Amerika amúgy nem verhetetlen, csak megelőzte a korát és az egész világot. Senkinek nincs olyan komoly stábja, mint nekik.

Ott az orvos, a dietetikus, a terapeuták mind-mind a csapatuk sikeréért dolgoznak. Ez a segítség 20-30 százalékos előnyt jelent nekik a többiekkel szemben.

Ha már ennyit beszéltünk a kommunikációról, a nyáron éppen a Facebookon indult el az a hógolyó, amely pillanatok alatt lavinává dagadt. Egy belgrádi emléktornán a 15 évesekből álló magyar válogatott a 9. helyért zajló mérkőzésen kikapott Máltától. Száz és száz komment született, amely azt vizionálta, hogy itt a vég. Itt van?
Nincs. Nagyon sajnálom a csapat edzőjét, Varga Tamást, mert rajta csattant minden. Pedig ő nem tett mást, mint tudatosan elkezdett felépíteni valamit a fiatalokkal. Eleve olyan nemzetközi tornákra mentek, ahol a mieinknél idősebb játékosok szálltak vízbe.

Ezzel együtt a magyar férfi vízilabda-válogatott – legyen az felnőtt, vagy utánpótlás – ne kapjon ki Máltától. Ez tényleg rosszul néz ki.

Máltán amúgy a világ egyik legjobb nyári bajnoksága zajlik, ez persze nem ment fel bennünket. A szövetségnek a jövőben erre is oda kell figyelnie.

Vári Attila szerint egyetlen magyar vízilabdacsapat se kapjon ki Máltától Fotó: Csudai Sándor - Origo

Egy ilyen emléktornát is úgy kell kommunikálni, hogy ne ezekről a 15 éves srácokról szedje le mindenki a keresztvizet. A mai világban két pillanat alatt hír keletkezik mindenből – ezt nekünk is figyelembe kell venni.

Az olvasó csak annyit lát, hogy Málta elvert bennünket.

Ezt tényleg nehéz megmagyarázni és nem is ezt kell védeni, hanem azt, hogy ez a csapat milyen szakmai körülmények közepette készült, vagy ment el erre az emléktornára.

Van itt még más is, amely a huhogók táborának kedvenc témája. Nem csak a vízilabdában nagy kérdés, hogy jó-e az, ha a Magyarországon játszó légiósok elveszik a magyar tehetségek elől a játéklehetőséget?
Nem valós a probléma. Rátgéber László kosárlabdaedző a minap hívta fel a figyelmemet, hogy mi zajlik a spanyol kosárlabda utánpótlásban. Ott rengeteg tehetséges külföldi kapcsolódik be a munkába, akik aztán húzzák magukkal a spanyol fiatalokat.

A 2003-as barcelonai világbajnokságon Vári Attila gólöröme Forrás: AFP/Lluis Gene

Ha nálunk is magas szintű lesz a képzés, a tehetséges fiatalok meg fogják találni az utat a csapatokhoz.

Nem látok jelenleg arra példát, hogy egy nagy magyar talentum azért nem játszik, mert a helyét egy idegenlégiós elveszi.

Kevés az a minőségi magyar fiatal, aki meghatározó játékos lenne a magyar élcsapatokban. Ez az igazi probléma.

Kemény Dénes sokszor beszélt arról, hogy a zsenik kiválasztása helyett tömegtermelés folyik a sportágban. A vízfelület kevés, a vízilabdázni vágyó gyerekek száma sok, ebből elég nehezen lehet kikecmeregni. Osztja ezt a véleményt?
2011 óta a sportág elképesztő lehetőségeket kapott a TAO-nak köszönhetően befolyt pénzbeli támogatások miatt. Valóban, rengeteg a gyerek, majdnem megdupláztuk a sportolói létszámot. Az uszodafejlesztések révén a vízfelület is egyre nő, tehát hamarosan ez a probléma is megszűnik. Eger, Szombathely, két olyan város, ahol nemrég új uszodát kapott a sportág.

Nagyobb gond az edzőképzés, mert ott valóban van egy kis deficit. A mai fiatal edzőknek is be kell érniük, és ha ez megtörténik, akkor a képzések által a megfelelő edzők ki fogják tudni választani az igazi tehetségeket.

Az elnöki pályázatának mik a legfontosabb üzenetei?
A hagyományt, a vízilabdacsaládot megtartva, a 21. század tudásalapú képzésének megfelelően folytatjuk tovább a feladatainkat. Ezt a legkisebbek képzésétől kezdve kell felépíteni. A szövetségben meg kell erősíteni a kommunikációt, ez a testület egyik legfontosabb feladata lesz.

Annak idején több csapattársa is azt mondta, hogy 1997 és 2000 között nyomasztó volt látni a sok magyar olimpiai bajnok nevét a Hajós Alfréd uszoda falán. 1976 és 2000 között 24 év telt el, ennyi ideig nem nyert a magyar férfiválogatott olimpiát. A mostaniaknak vajon nem nyomasztó az önök nevét olvasni?
Ne legyen az. Legyen ez inspiráló.

Kis srácként boldog voltam, hogy Faragó Tamás vagy Gerendás György ott volt velünk az uszodában. Az ő eredményeik, az ő jelenlétük segítettek bennünket át a mindennapi edzések okozta monotónián, a holtpontokon.

Ma már történelem. Sydney, 2000, olimpia. Balra a jelenlegi szövetségi kapitány, Marcz Tamás, középen Biros Péter, jobbra az elnöknek pályázó Vári Attila Forrás: AFP/Greg Wood

Biztos, hogy a mai játékosokon van egy kis nyomás, de ez egy ilyen sportág. Szerintem örülni kell annak, hogy a mi egykori háromszoros olimpiai győztes csapatunkból egyre többen kapcsolódnak be a szakmába, a gyerekek képzésébe.

Mi volt az önök generációjának a titka? Tényleg csak annyi, hogy jó időben, jó helyen és egyszerre született meg egy tucat zseni?
Ez is egy része volt. Nagyon jó edzőink voltak, de a legfontosabb az, hogy

bennünket a barátság és a közös célok összetartottak. Mi az életünk minden egyes pillanatát annak rendeltük alá, hogy nyerjünk.

Ezt vissza lehet 2018-ban hozni?
Vissza.