A Dunaújváros 21 játékosa a válogatott egyik legmosolygósabb játékosa, habár összességében az egész csapatról elmondható, hogy mindig jókedvűek. Készségesen válaszolnak az újságírói kérdésekre, és a medencén kívüli életükről is szívesen beszélnek. Szilágyi Dorka például arról, hogy a hollandokkal szemben elveszített elődöntő után sem csüggednek.
Szép csapatmunkával rontottuk el az elődöntőt,
nem voltunk igazán szomorúak, talán azért, mert nincs még vége az Eb-nek, még mindig nyerhetünk egy érmet. Tényleg nagyon jó a hangulat a csapatban, ez nem csak látszat, egyszerűen mindenki örül, hogy itt lehet. Sokan együtt játszottunk az utánpótlásban is, mindenki ismer, és mindenki szeret mindenkit.
Rengeteget nevetünk, van is egy-két ember, akik iszonyatosan hangosan, akármilyen messze vannak, halljuk, tudjuk, hogy na, a Dodóék azok.
Nagyon erősnek érzem a csapatot, és ez még csak az első évünk együtt.”
Gerincsérve miatt Szilágyi Dorottya külön programmal készült az Eb-re, de a fájdalmai mostanra teljesen elmúltak. „Egész nyáron a kondiedzőnkkel erősítettem, nagyon sokat köszönhetek neki, mert egyáltalán nem érzem már a problémát. Nem gondoltam volna, mert voltak fájdalmaim, és úgy voltam vele, elkezdem a gyógytornát, de ha rosszabb lesz, abbahagyom. Hiába egy Eb, de 21 éves vagyok, szeretnék sétálni majd harminc évesen is. Fontos volt, hogy rendben legyen, rendbe is jött.”
A bronzmeccs előtt családjával tölthetett egy kis időt, miután Ausztráliában élő édesanyja meglepte Barcelonában. „Az olasz meccs előtti este szólt a kedvesem, hogy menjek le a szálloda halljába, és ott volt anyukám is, hatalmas meglepetés volt. Vele együtt vagy húsz ember kijött, hogy drukkoljon nekem.
Az se zavar, hogy a spanyolok elleni meccsen majd több ezren szurkolnak ellenünk, még motivál is, jó lenne ennyi embert szomorúnak látni.
Anyukám nagyon aggódik értem a meccsek alatt, neki teljesen mindegy, hogy játszom, ha én vagyok a legrosszabb játékos, ő akkor is engem lát a legügyesebbnek.”
A meccsek előtti pillanatokról megtudtuk, az utolsó pillanatokat is kihasználják arra, hogy közösen hangolódjanak a játékra.
Az öltözőben, még mielőtt kimennénk melegíteni, mindenkinek – a sapkaszám sorrendjében – mondania kell három mondatot, ami a legfontosabb a meccsel kapcsolatban.
Ez lehet annyi, hogy csapjunk oda, gyerünk lányok, hajrá, de lehet egy-egy játékossal kapcsolatos információi is, hova szeret lőni, stb. Utána a csapatkapitány, Keszthelyi Rita beszél még, a végére már általában kiabálni szokott, hogy minél jobban felpörögjünk.”
A magyar női vízilabda-válogatott pénteken Spanyolországgal küzd a bronzéremért.