Vágólapra másolva!
Ami néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, az mára valósággá vált. A férfi kosárlabda-Eb-t négy ország négy városa rendezi, a 2020-as labdarúgó-Eb-nek 13 európai város ad otthont. Az egyre jobban hízó és gigantikusra növekedő labdajátéksportok világversenyeit egyre kevesebb ország (lesz) képes egyedül megrendezni. A pénz és a kényszer mozgatja tehát ezeket a rendezői házasságokat, amelyekkel olykor mi, magyarok is jól járunk. Elemzés.

Ceferin máris kihátrál Platini ötlete mögül

"Nincs jövője annak a modellnek, amelyet 2020-ban először ismer meg a világ" - mondta Aleksander Ceferin, az UEFA szlovén elnöke. Elődje, Michel Platini arról álmodozott, legyen olyan futball-Európa-bajnokság, amely összeköti az egész kontinenst, amelyet tizenhárom ország tizenhárom városában rendeznek.

Az elsőre hagymázasnak tűnő gondolatot végül sikerült keresztülvinnie az UEFA-n, ennek pedig mi, magyarok is örülhetünk, hiszen Budapest így rendezhet majd meg három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntőt.

"A logisztikát meg megoldjuk" - legyintett Platini, amikor arról kérdezték, mennyire lesz nehéz a csapatoknak, újságíróknak, vagy éppen a szurkolóknak az Eb közben megoldani az egyik városból a másikba utazást. Ahogy mondani szoktuk, ez már nem az UEFA problémája.

Aleksander Ceferin szerint nincs jövője Platini páneurópai rendezési álmainak Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Valóban, ha belegondolunk, ma is létezik olyan, egy országban lebonyolított sportesemény, amelyen két rendező város egymástól több ezer kilométerre van. Ebben a tekintetben tehát igaza volt Platininek, hiszen

egy Budapest-London távolság semmiképpen nem több, mint a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon a Manaus-Rio közötti kilométerszám.

Ceferinnek sem ezzel van a baja, az európai szövetség korifeusai voltaképpen magasról tesznek arra, hogy egy-egy csapatnak mennyit kell utaznia ahhoz, hogy célba érjen, azaz a versenyek végén dobogóra állhasson. A "gyűjtsd a kilométereket" mozgalom (amely persze nem létező, viszont épp a rendező országok találják ki és kreálják meg) ma már szervesen hozzátartozik egy-egy sporteseményhez.

Michel Platini álma az egész Európát átszövő labdarúgó-Eb-ről nem volt ördögtől való elképzelés Forrás: AFP

Azt is tudomásul kell venni, hogy az olyan volumenű rendezvények vendégül látása, mint egy 32, később 48 csapattal lebonyolított labdarúgó-világbajnokság, vagy egy 24 csapatos foci-Eb egyre inkább a legnagyobb és legerősebb gazdasági háttérrel rendelkező országok kiváltsága lesz.

Ez alól az egyetlen kivétel az olimpia, amelyet még mindig egyetlen város rendez. Kérdés, meddig lesz ez így, meddig tartható ez a tradíció.

Nem véletlen, hogy az elmúlt években egyre többször vetődött fel az, hogy egy-egy nyári olimpiára akár több ország városa is pályázhasson, ám ebben az ügyben még várni kell az áttörésre. Mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pár nap múlva a 2024-es és a 2028-as nyári játékokat is "kiosztja" (Párizsnak és Los Angelesnek), 2032-ig egészen biztosan nem lesz olyan nyári olimpia, amelyet több ország több városa rendezhet meg.

Hány az óra, vekker úr?

Pedig az ötlet nem ördögtől való. Hogy mennyire nem, arra van jó néhány példa.

A legfrissebb az éppen most zajló férfi kosárlabda-Európa-bajnokság, amelyet - szinte példátlan módon - négy ország, Románia, Törökország, Izrael és Finnország rendez meg.

Apróság, de legalább azt sikerült elérni, hogy az eseménynek otthont adó négy város, Helsinki, Tel-Aviv, Kolozsvár és Isztambul azonos időzónában legyen.

Helsinki, a 2017-es férfi kosárlabda-Eb egyik rendező városa Forrás: robertharding/Ken Gillham/Ken Gillham

Természetesen nem ez volt az első számú célpont, amikor a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség áldását adta erre a négyes házasságra. Már csak azért sem, mert a 2015-ös női kosárlabda-Eb-t Magyarország és Románia rendezte meg közösen. Akkor az sem volt probléma, hogy a két házigazda országban nem ugyanaz az időzóna szerint jártak az órák.

Így jut el hazánkba a női röplabda-Eb

A 24 csapattal megrendezett férfi kosárlabda-Eb ma már szintén azok közé az események közé emelkedett, amelyet egy olyan kis ország, mint például hazánk aligha bírna megrendezni.

A labdasportokban észlelhető eszement létszámduzzasztás azt eredményezi, hogy ezeket a versenyeket több ország pályázza meg.

Erre a legfrissebb példa a 2019-es női röplabda-Európa-bajnokság lesz, amelyet szintén 24 csapattal rendeznek majd meg. Az eseményre Csehország, Lengyelország és Magyarország is pályázott - sikerrel. Így jut el hazánkba a női röplabda-Eb, erre korábban soha nem volt példa. De abban is biztosak lehetünk, hogy a három ország közül egyedül egyik sem óhajtotta volna felvállalni a 24 csapatos női röplabda-Európa-bajnokság vendégül látását.

Gyenge csapatok is részt vehetnek egy-egy világversenyen

A nemzetközi szövetségek azért is mennek bele abba, hogy egy-egy versenyt több ország rendezzen meg, mert ezzel az eseménynek is jót tesznek. Maradjunk a most zajló férfi kosárlabda-Eb-nél.

Azzal, hogy négy ország négy városa a házigazda, négy "hazai" csapata van a tornának.

Azaz garantálható, hogy legalább húsz csoportmérkőzésen telt ház előtt játszanak a csapatok. Mert azt mindenki tudja, hogy egy-egy semleges mérkőzés mennyire hozza, illetve nem hozza lázba a nézőket. Azzal, hogy a magyar válogatott Kolozsváron szerepel, a román szövetség jót tett magának, illetve az eseménynek, mert az erdélyi városba sok magyar szurkoló utazott el.

Magyar szurkolóktól volt hangos a kolozsvári Polyvalent Hall a férfi kosárlabda-Eb nyitómeccsén Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Nemcsak Magyarországról, hanem Erdélyből is. A magyarok kiváló atmoszférát teremtettek a horvátok elleni nyitómeccsen, de a rá következő spanyol-montenegrói összecsapáson már rendesen "ült" a hangulat,

Minél több a rendező ország, minél több a hazai csapat, annál jobb a hangulat, és annál több a bevétel.

Egyszerű ez, mint a pofon. Sportszakmailag persze ennek is vannak megkérdőjelezhető elemei. A román férfi kosárlabda-válogatott ez idő tájt annyira gyenge, hogy alanyi jogon szinte biztosan nem juthatott volna el még a 24 csapatot felvonultató Európa-bajnokságra sem. Azzal, hogy a román szövetség és Kolozsvár bevállalta a rendezést, lehetőséget teremtett arra, hogy a nem túl acélos román csapat rendezőként biztosan tagja legyen a versenynek. Az, hogy a román együttes nagy valószínűséggel már a csoportmeccsek során kiesik, rajtuk kívül valószínűleg senkit nem zavar.

Amikor szükség lenne a szétválasztásra

A rendezés megosztása, vagy a sportágak szétválasztása tehát nem ördögtől való dolog, mégis van olyan példa, amikor - bár szükség lenne rá - nem teszik meg. Ilyen a vizes világbajnokság, amely öt sportágat - úszás, vízilabda, műugrás, műúszás és hosszútávúszás - vonultat fel.

A kakukktojás itt a vízilabda, amely - sajnos - sokkal kevesebb országban honos és népszerű, mint az úszás.

Éppen a nemrég befejeződött budapesti FINA vb mutatta meg, mennyit jelent a pólónak, ha egy olyan országban rendezik meg, ahol szeretik és értik ezt a játékot. Az Európai Úszóliga (LEN) már korábban felismerte azt, hogy az úszás és a vízilabda szétválasztásával nemhogy rosszat tenne, de jót csinál. Utoljára 1997-ben fordult elő, hogy ugyanaz a város rendezze meg az úszó-Eb-t, amelyik a vízilabda-Eb-t is lebonyolította. Ez a spanyolországi Sevilla volt.

Radovan Karadžić képével ünneplő szerb szurkolók a 2003-as szlovéniai vízilabda-Eb-n. A kranji döntőben a szerbek hosszabbítás után megverték a horvátokat Forrás: AFP/Stringer

A szétválasztás után először 1999-ben fordult elő, hogy más városban volt az egyik, és más városban a másik verseny. (1999-ben éppen a magyarok győzelmével zárult az firenzei póló-Eb, miközben az úszó-Európa-bajnokságot Isztambul rendezhette meg.)

1999 óta mindössze egy olyan ország akadt, amely úgy vállalta be a vízilabda-Eb megrendezését, hogy a sportág beágyazottsága nem volt erős náluk.

A szlovéniai Kranj 2003-ban látta vendégül a kontinens legjobb pólócsapatait, de ezzel sem vállaltak nagy kockázatot. Kranjba ugyanis özönlöttek a magyar, a szerb, a horvát és az olasz szurkolók (ez mindenkinek közel volt), azaz az esemény hangulata és bevétele is garantált volt. Arra persze nem gondolt senki, hogy az ottani szerb-horvát férfi vízilabdadöntő milyen pokoli hangulatban és milyen politikai felhangok mentén zajlik majd.

A FINA a vízilabda legnagyobb ellensége?

2019-ben a dél-koreai Kvangdzsu ad otthont a FINA világbajnokságnak. Már az is jogos kérdés lenne, miért kell egy olyan országba vinni ezt a vb-t, amely a legutóbbi három FINA-világbajnokságon egyetlen érmet sem nyert. De továbbmegyünk.

Hallottak már önök a dél-koreai férfi vagy éppen női vízilabdáról?

Nem? A hiba nem az önök készülékében van. Az már most garantálható, hogy a koreai vízilabda-vb-nek (de az utána következő 2021-es Fukuokában rendezettnek is) szépen "megágyaztak", pontosabban megásták a sírját. Botorság lenne ugyanis azt várni, hogy ezen a két póló vb-n olyan hangulat legyen, mint amilyen Budapesten volt. Egyrészt a már említett sportszakmai okok miatt, másrészt azért, mert ezekbe az országokba nem fognak annyian elutazni, amennyien akár a budapesti vb-re érkeztek.

2019-ben a dél-koreai Kvangdzsu rendezi meg a vízilabda-világbajnokságot. Garantálható, hogy ott nem lesz ilyen a hangulat Forrás: Origo

Ha Kvangdzsuban és Fukuokában lesz 100-100 magyar vízilabda-szurkoló, már összeteheti a FINA a kezét. Amelyet - vélhetően - nem nagyon érdekel az, mi van a vizes vb mostohagyerekének tekintett vízilabdával. Pedig a dolog itt sem lenne bonyolult.

Egyszerűen csak le kellene választani a vizes vb-ről a vízilabdát, és más helyszíneken külön vízilabda-világbajnokságokat rendezni.

Ezekre az eseményekre egészen biztosan olyan országok pályáznának, amelyeknek fontos a póló, és ahol népszerű ez a sportág.

Kényszer is szüli a rendezői házasságokat

Talán ebből az elemzésből is kiderült, hogy ezeket a rendezői sportházasságokat sokszor a kényszer és a gazdasági megfontolás szüli.

A sportszakmai érdekek ezekben az esetekben nem állnak az első helyen.

Az már most világos, hogy a jövő útja ez lesz. Más kérdés, hogy ezek a frigyek mennyire boldogítják azokat a csapatokat, amelyek résztvevői, olykor elszenvedői ezeknek a sportházasságoknak.