Norvégiában talált otthonra a válogatott balszélső

Juhász Gabriella Magyarországon a legjobb klubcsapatokban kézilabdázott, volt bajnok, kupagyőztes és nemzetközi kupadöntős a Győri ETO-val, nyert érmet a Ferencvárossal és a Debrecennel, három éve pedig Norvégiában játszik. Megvalósult az álma, szereti a nyugalmat és a kiegyensúlyozott légkört. Nem tervezi, hogy magyar klubhoz igazoljon, a válogatottságot pedig nem érzi életszerűnek.

• Itthon a legjobb klubokban – Győr, FTC, Debrecen – játszhatott
• 2012 nyarán igazolt Norvégiába, azóta már a harmadik klubjában kézilabdázik
• Szerepelt a 2009-es vébén, 2011-ben játszott utoljára a válogatottban
• Nehezen viseli a hideget, főleg a mínusz 30 fokot

"Kicsit más az életem itt Norvégiában, hiszen a csapatban mindenkinek van munkája is a sport mellett. Egy nap egy edzés szokott lenni, ha kettőt tartanak, akkor azt kedden vagy csütörtökön iktatják be" – mesélte az Origónak Juhász Gabriella, a Storhamar női kézilabdacsapatának magyar balszélsője, aki hétköznap délelőtt értünk utol norvégiai otthonában.

Korábban az északon játszó magyarok arra panaszkodtak, hogy mivel nincs annyi edzés, mint itthon, aki nem ehhez a ritmushoz szokott hozzá, elkényelmesedhet.

Abszolút egyetértek ezzel, ha valaki nincs észnél, akkor könnyen baj történhet. Nagyon sok egyéni edzéstervet kapunk futáshoz és erőnlétjavításhoz, ezt mindenki becsületesen elvégzi. Egy fiatal magyar játékost azonban ösztönözni kell, ha egy ilyen szemléletű kézilabdázó kerülne ki Skandináviába, akkor könnyen elcsúszhatna. Egy rutinos játékosnak azonban nem okozhat gondot.

Juhász egy 2007-es, Viborg elleni kupameccsen, még a Ferencváros mezében Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

A Győr és a Fradi után Romániába szerződött, de a brassói Rulmentul csapata megszűnt, majd két debreceni év után – amikor ugyancsak pénzügyi problémákat emlegettek a klubnál – a Veszprémben folytatta, mely szintén megszűnt. Ezt az időszakot lelkileg hogyan tudta átvészelni?

Most is hálás vagyok a Győrnek, hogy ott edzhettem. Végül két ajánlatom volt Magyarországról 2011. augusztus végén, már akkor úgy éreztem és terveztem, hogy az utolsó évem lesz Magyarországon.

Mindig is nagy álmom volt, hogy skandináv csapatban játszhassak,

és miután a veszprémi szezon után francia, német, dán és norvég ajánlat közül választhattam, utóbbi kettőn kezdtem el gondolkodni. Elmentem próbajátékra mindkét országba, és nagyon nehéz helyzetbe kerültem, mert nem tudtam, melyik mellett döntsek. Még anyukámat is felhívtam, hogy segítsen.

Mi döntött végül?

Amikor megérkeztem Levangerbe, úgy éreztem magam, mintha otthon lennék. Nyugalom és kiegyensúlyozott légkör vett körül. Erre volt szükségem.

Ebben a közegben történt a négy évvel ezelőtti, Anders Behring Breivik által elkövetett vérengzés.

Breivik neve még most is sokkol mindenkit Norvégiában, de bolondok mindenhol vannak. Azért itt se úgy kell elképzelni az életet, hogy mindenki vidám, és kis kosárkával a karján mosolyogva szökdécsel a virágos réten.

De sokkal stabilabb ország, mint Magyarország.

Juhász Gabriella Forrás: Topphandball.no

Hogyan kell elképzelni Levangert?

Csendes, 18 ezres kisváros, nagyon messze északon. Repülővel kétszer kellett átszállni és még vonatozni. Az első évben nagyon tetszett a családias hangulat, de aztán ráébredtem egy idő után, hogy nagyon kicsi lesz.

Ha elmentem a helyi boltba, szinte csak saját magammal találkoztam.

Szerencsére volt a közelben egy nagyváros, Trondheim, ahol lettek ismerőseim, így ha unatkoztam, csak vonatra szálltam.

Tavaly mégis váltott. Éppen a kisvárosi lét miatt?

Fredrikstad valóban kicsit nagyobb város volt, és sokkal közelebb Oslóhoz, csak buszoznom kellett. Sajnos ez a szezon már nem volt olyan sikeres, ugyan jól kezdtünk, de végül sajnos a csapat kiesett az élvonalból. Ennek anyagi és szakmai oka is volt. Nagyon szerettem volna az élvonalban maradni, és amikor elkezdtem tárgyalni a Storhamarral, akkor láttam, ott teljesen más szakmai munka folyik, így elfogadtam az ajánlatot.

De a Storhamar most másodosztályú, nem?

De igen. A csapat ugyan bennmaradt az élvonalban, de miután elkezdtem a munkát, kiderült, hogy a klubnak hárommillió norvég koronás adóssága van, így a szövetség a másodosztályba sorolta. Kaptam más megkeresést is, de nagyon gyorsan úgy éreztem, befogadtak. Annyira jól éreztem magam, hogy nem volt kedvem váltani. És különben is,

láttam, hogy megvan a potenciál a feljutáshoz.

A Storhamar hamar vissza szeretne jutni az élvonalba Forrás: Facebook/Storhamar Handball

Azt mondta, elege lett az otthoni viszonyokból a pénzügyi gondok miatt. De úgy tűnik, Norvégiában sincs minden rendben. Mi a különbség?

A különbség az, hogy amit megígérnek, azt megkapod.

Ne feledjük, hogy itt mindenki dolgozik a sport mellett, szóval nem lehet összehasonlítani a kettőt. Éppen ezért azoknak a fiatal kézilabdázóknak, akik úgy gondolják, hogy na, majd most megvalósítják az álmaikat, nem javaslom Norvégiát. Se anyagi megfontolásból, se szakmailag.

Mivel foglalkozik a kézilabda mellett?

Most éppen egy óvodában dolgozom, de dolgoztam korábban uszodában, étteremben, és voltam helyettesítő testnevelő tanár is. Közben az utolsó évemet végzem a TF sportszervező szakán, már csak az államvizsga és a diplomamunka vár rám.

Mennyire számít fontos sportnak Norvégiában a kézilabda?

Nagyon. A téli sportok és a labdarúgás mellett a kézilabdától őrülnek meg az itteniek. Ezekkel a sportágakkal sokat foglalkozik a média is.

Volt magyar bajnok és kupagyőztes, játszott BL-elődöntőt, EHF- és KEK-döntőt – mind magyar csapattal. Volt megkeresése itthoni klubtól az utóbbi időben?

Nem, de nem is akarnék hazamenni.

Néhány éve azt mondta, az aktuális szövetségi kapitány mindig számíthat önre. Még mindig így van?

Most nem érzem életszerűnek ezt a felvetést. Utoljára a 2011-es, németek elleni balsikerű vb-selejtezőn játszottam a válogatottban.

Mennyire követi a magyar válogatott eredményeit, mit vár a világbajnokságtól?

Mióta Norvégiában vagyok, nem keresett az aktuális kapitány, és bevallom, annyira a saját dolgaimmal és a karrierépítéssel voltam elfoglalva, hogy nincs is nagy rálátásom a mostani dolgokra. A vébén jó lenne az első hatba kerülni.

Szóval hajrá magyarok!

Négy éve volt utoljára válogatott Forrás: AFP

A norvég kézilabdahíreket viszont biztos olvassa. Az, hogy a vb-keretből kimaradt a világ egyik legjobb kapusa, Katrine Lunde, mennyire volt meglepetés?

A szövetségi kapitánynak kell tudnia, miért döntött így. Valószínűleg úgy ítélte meg, hogy a csapat szempontjából az a jó, ha Kari Aalvik Grimsbö és Silje Solberg utazik.

Hamarban él, közel van Lillehammer, ahol jövőre ifjúsági olimpia lesz. Hallani arról is, hogy a városka ismét szeretne nagy téli olimpiát is rendezni.

Ha Norvégiában valamiről beszélnek, azt rendszerint komolyan is gondolják. Én örülnék neki, mert valóban nagyon közel lennének a helyszínek.

Hogy viseli a zord északi időjárást?

Levangerben voltak olyan időszakok, amikor naponta csak két órát volt nappali világosság, az szörnyű volt. A hideget is nehezen viselem, volt már mínusz 30 fokban is részem, bár a mínusz 10 és a 30 között már nincs érdemi különbség, mindegyiknél kellemetlen kint lenni a levegőn. De Norvégiában van egy mondás: nincs rossz idő, csak rossz öltözék.