Veszprém: Alilovic, Fazekas (kapusok), Chema Rodriguez, Gulyás 2, Ilics 8 (5), Iváncsik G. 3, Iváncsik T. 1, Jamali, Mocsai, Nagy L. 5, Ruesga, Schuch, Sulic 4, Terzic 1, Ugalde 3, Vilovski. Edző: Carlos Ortega.
Szeged: Mikler, Tatai (kapusok), Ancsin 2, Balogh Zs. 3, Blazevic, Hegedüs, Ilyés 1, Kekezovics 2, Larholm 3 (3), Laszica, Mindegía 2, Parrondo, Prce 5, Vadkerti 1, Vranjes 1, Zubai 1. Edző: Juan Carlos Pastor.
Kiállítások: 8, ill. 14 perc
Hétméteresek: 7/5, ill. 3/3
A két csapat bajnoki mérkőzései bebizonyították, hogy nincs akkora különbség a Szeged és a Veszprém között, mint amekkora a két keret játékerejéből következne. A szegedi szurkolók is úgy érezték, hosszú idő után most el lehet kapni a Veszprémet, és lehet fontos trófeát szerezni (a Pick a 2008-as Magyar Kupa-győzelem óta nem nyert semmit), 450-en utaztak el a pécsi Magyar Kupa-döntőre.
Jól is kezdett a Szeged, a jól takaró fal mögött Mikler Roland parédásan védett, és az első 10 percben végig a szegedieknél volt az előny. Szűk negyedóra kellett ahhoz, hogy összeálljon a veszprémi védekezés is, és bár a bajnoki címvédő kapusai alig találkoztak a labdával, az MKB átvette a vezetést. Mikler két veszprémi hetest is megfogott (igaz, Iváncsik Tamás átlövésből is gólt tudott lőni neki), a Szeged nem engedte meglépni ellenfelét.