Most is a hazámat szolgálom, csak mezt váltottam

Vágólapra másolva!

Madai Petra a kislánya megszületése után már nem tért vissza a kézilabdapályára, a Debrecen válogatott beállósa húszéves pályafutás után szép csendben visszavonult. Az elmúlt tíz hónapban azonban újra lehet találkozni a nevével, hiszen a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjeként dolgozik. A hadnagyként szolgáló egykori játékos hálásan gondol vissza Laurencz Lászlóra és Róth Kálmánra, és játékvezetőként még visszatérne a sportágba.

Madai Petra tizenkét évesen már Fehérgyarmat megyei I-es felnőtt csapatában kézilabdázott, két évvel később a Ferencváros is megkereste, mégis Komáromi Ákos hívószavára az akkor EHF-kupa-győztes Debrecent választotta. 1999 januárjában játszotta első felnőtt bajnokiját, eljutott a válogatottságig, de miután kislánya megszületett, szép csendesen visszavonult. Nevével azonban az utóbbi időben ismét gyakran találkozhatunk, a csinos egykori beállós ugyanis a Hajdú-Bihar Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője.

"Miután abbahagytam a kézilabdát, és szülni mentem, azt gondoltam, nekem ennyi elég volt, nem tudok már visszaállni. Úgy éreztem, elfogyott a motivációm, és képtelen lennék visszazökkenni" - nyilatkozta az Origo megkeresésére.

Amikor kislánya óvodás lett, munkát keresett, és elsősorban a médiában próbálkozott.

"Van két diplomám, egy óvodapedagógusi és egy kommunikáció, reméltem, hogy az utóbbiban lehet keresnivalóm. Mindig is vonzott a média világa, talán azért, mert a kézilabda is egyfajta szereplés volt. Próbálkoztam a helyi tévéknél, rádióknál, de nem jártam sikerrel. De amikor megtudtam, hogy a megyei katasztrófavédelemnél szóvivőt keresnek, és is pályáztam. Találkoztam Kovács Ferenc dandártábornokkal, és végül megkaptam az állást."

Azt mondja, civil munkára vágyott, végül mégsem civilt talált, hiszen hivatásos állományba került, át kellett esnie egy fizikai és egészségügyi alkalmassági vizsgán, illetve egy pszichológiai vizsgálaton.

"Miután tavaly szeptemberben felszereltem, az iskolai végzettség után kaptam rendfokozatot. A diplomával első tiszti rendfokozat jár, így jelenleg hadnagyként szolgálok. Egyáltalán nem furcsa a munka, engem nagyon emlékeztet az élsportra. Ugyan mindössze tíz hónapja dolgozom itt, de tetszik, és munkál bennem a hivatástudat. Tényleg olyan, mint a sport, hiszen van elvárás, pörgés, csapatmunka. És ugyanúgy a hazámat szolgálom, mint amikor a magyar nőikézilabda-válogatottban léptem pályára, csak most mezt váltottam."

Egyelőre elkerülték a szörnyű élmények, bár amikor nagyobb esemény történik, akkor a helyszínre kell mennie. "Szerencsére eddig csak tűzesetnél voltam, balesetnél még nem. Azt biztosan sokkal rosszabbul viselném. De a káresemények mindegyikét látom fotókon, van pár, ami beleégett a retinámba."

A kézilabda nagyon hiányzik neki, főleg az a hangulat, amit kétezer szurkoló tudott teremteni a Hódos Imre Sportcsarnokban. "Hiányzik, hiszen hatéves koromtól kézilabdáztam, és tizennégy évesen lettem profi sportoló. De ahogy telnek az évek, az ember öregszik, jönnek a fiatalok, én pedig úgy éreztem, fizikálisan már nehéz lenne visszakerülni arra a szintre, ahol voltam. Szülés után voltak ajánlataim, de távolabbi helyekről. Debrecenben akkor Szabó Vali és Borbás Rita játszott a posztomon. Mérlegre tettem mindent, és úgy éreztem, kisgyerekkel nem költözhetek az ország másik végére. Később még hívott a Loki is, de nekem már a családomat is figyelembe kellett vennem. Volt négy térdműtétem, nem kockáztathattam egy ötödiket, hogy betoljanak a műtőbe, és egy kislánnyal otthon négy-hat hetet lábadozzak."

Csak mosolyog azon a kérdésen, hogy megfordult-e valaha a fejében, hogy mi történik, ha nem Debrecenbe igazol, hanem elfogadja annak idején a Fradi ajánlatát.

"Nem szeretem a 'mi lett volna, ha' gondolatot. Úgy érzem, jó volt, hogy a Debrecent választottam. Azt szoktam mondani, alakulhatott volna sokkal jobban a karrierem, ha nem sérülök meg annyiszor, de hálás vagyok a sorsnak, hogy bejárhattam a világot, és ennyi élménnyel gazdagodtam. A serdülőktől kezdve végigjárhattam a korosztályos válogatottakat, a felnőttek között sajnos csak két mérkőzés adatott meg nekem. Érdekes, hogy az a Németh András számított rám, aki 14 évesen hívott a Fradiba is. Szerettem vele dolgozni."

Nagyon hálás az edzőinek, hiszen rengeteg jó szakemberrel dolgozhatott együtt Köstner Vilmostól Skaliczki Lászlóig, de ketten különösen kedvesek a számára.

"A legjobb Laurencz Laci bácsival volt, nála lettem válogatott, imádtam az együtt töltött időt. Szakmailag viszont egyértelmű, hogy a korosztályos válogatottban Róth Kálmán volt a csúcs, húszéves pályafutásom alatt tőle tanultam a legtöbbet" - mondta.

A sportág történéseit már egyre kevésbé tudja percről percre figyelemmel kísérni, mert a munkája sok idejét leköti. És ahogy ő fogalmazott, a híreknek már a másik oldalát kell néznie. De ha van ideje, akkor a kézilabda-Eb-t, vébét és az olimpiai tornát megnézi a tévében. Meglepő, de Debrecenben sem jár ki meccsekre.

"Akikkel szeretnék találkozni, azokkal így vagy úgy, de tartom a kapcsolatot. Akik szerettek játékosként, azok megállítanak a városban, váltunk pár szót. Aki nem szeret, annak pedig ugyanolyan idegen vagyok, mint annak idején" - mondja.

Nagyon fájt a szíve amiatt, hogy egykori klubja gyengén teljesített az előző szezonban - a DVSC papíron kiesett, de miután a feljutók nem vállalták az élvonalbeli indulást, jövőre is az NB I-ben folytathatja -, de szerinte a sors igazságos volt, és megmentette. "Sajnáltam a lányokat, mert egy ilyen múlttal rendelkező csapatnak egy ilyen gyenge szereplés nagy blama" - tette hozzá.

Néhány éve úgy nyilatkozott, el tudná magát képzelni kézilabdaedzőként is, erről még most sem tett le.

"Úgy érzem, van bennem annyi tapasztalat, hogy tudnék mit átadni a fiataloknak. A sportág egy másik oldala azonban jobban izgat, ha nem jött volna a szóvivői munka, akkor tavaly szeptemberben elkezdtem volna a játékvezetői tanfolyamot. Tetszene, mert más szemmel nézhetném a játékot, ez a munka mellett is beleférne, és biztos vagyok benne, hogy a húszéves játéktapasztalatom révén lenne előnyöm."