NHL: Luongo a kapuban, Crosby elöl parádézott

Magyar idő szerint hétfőn befejeződött az észak-amerikai profi jégkorong-bajnokság (NHL) alapszakasza, csütörtökön pedig már kezdődik is a rájátszás, így nem sok időnk maradt arra, hogy a holtidőben értékeljük a bajnokság első részét. Összeállításunkban posztonként a legjobbakat választottuk ki.

Hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Roberto Luongo végre ne az alapszakasz-mérkőzések után menjen nyári pihenőre. A Vancouver Canucks hálóőre ugyanis úgy vágott neki a 2006-2007-es szezonnak, hogy 342 NHL-mérkőzéssel a háta mögött még sohasem léphetett pályára a rájátszásban. "Kölyökkorom óta arról álmodom, hogy egyszer playoff-meccsen szerepelhetek. Most legalább van is rá esélyem" - mondta a hálóőr.

A kapus a Quebec Major Junior Hockey League-ben szereplő Val-d'Or Foreurs csapatában kezdte meg profi pályafutását, s fantasztikus idényeinek köszönhette, hogy az 1997-es draft első körének negyedik legjobbjaként máris lecsapott rá a New York Islanders. (Az eset azért is nagy port vert fel, mert addig nem kelt el kapus ilyen előkelő helyen a játékosbörzén.)

Az Acadie-Bathurst Titan, majd a Lowell Lock Monsters után 1999-ben mutatkozhatott be a topligában, az Islandersben 24 meccs jutott neki osztályrészül, hogy aztán az AHL-ben szereplő Louisville Panthers után a Florida Panthers szerződtesse. Pechjére a déli együttesben hat olyan szezont tölthetett, amikor a Párducoknak esélyük sem volt a jó szereplésre.

A nyáron jött a nagy lehetőség, Luongo ugyanis belekerült a Vancouver és a Florida közötti tranzakcióba, amelynek részként Lukas Krajicekkel együtt a kanadai együtteshez került, cserébe Todd Bertuzzi, Bryan Allen és Alex Auld igazolt Floridába.

És lám, megérte váltani. A Vancouver bejutott a playoffba, Luongo pedig első szezonjában franchise-rekordot ért el, megdöntve a legendás Kirk McLean rekordját: amíg elődje 38 győzelmet ért el, addig ő 47 sikerrel zárt.

Remekelt Martin Brodeur is, aki az 1990-es draftolás után 1992-ben mutatkozott be a New Jerseyben, s eddig csak az Ördögök mezét öltötte magára. Tehetségére jellemző adat, hogy ő a liga legfiatalabb kapusa, aki elérte a 300. és a 400. győzelmet kapusként. Négyszer érdemelte ki a William M. Jennings-trófeát, amelyet a legkevesebb gólt kapó hálóőrnek ítélnek oda, kétszer választották a liga legjobbjának, s háromszor nyert Stanley-kupát (1995, 2000, 2003).

Ron Hextall mellett ő az egyetlen kapus, aki az NHL-rájátszásának történetében gólt tudott szerezni, még 1997-ben. Az idei szezonban 78 meccsen védett, 48 győzelmet szerzett, összesen 12 meccset zárt shutouttal, azaz kapott gól nélkül.