Vágólapra másolva!
Nem sikerült kivívnia a döntőbe jutást nőikézilabda-válogatottunknak a szentpétervári világbajnokságon, miután az elődöntőben 26-24-re alulmaradt Romániával szemben. A bronzmérkőzésre vasárnap Dánia ellen, magyar idő szerint 12.30-kor kerül sor.

Pincési László helyszíni jelentése Szentpétervárról

Nőikézilabda-világbajnokság, elődöntő:
Románia - Magyarország 26-24 (15-14) (videoösszefoglaló)
Szentpétervár, Jégpalota, 1500 néző
vezette: Hakansson, Nilsson (svédek)
Románia: Dinu - Varzaru 1, Luca 4, Gilca 2, Bradeanu 2, Gogirla 3, Ardean Elisei 4, cserék: Tamas (kapus), Lazer 1, Tivadar, Lecusanu 2, Gatzel 4, Maier 3/2, Ivan
Magyarország: Pálinger - Balogh, Borbás 1, Tóth 2, Szűcs 3, Vérten 2, Görbicz 3/1 - cserék: Sugár (kapus), Mehlmann 6, Siti 2, Ferling 3, Kovacsicz 2, Kindl, Őri
hétméteresek: 3/2, illetve 3/1
kiállítások: 12, illetve 6 perc

Miután szombaton délelőtt nagy nehezen sikerült egy remek bevásárlóközpontot találnom, s beszereztem szuvenír gyanánt a megfelelő vodka- és pezsgőadagot, a világ talán legmélyebben fekvő metrójához mozgólépcsőzve a Jégpalota felé haladtomban azon tűnődtem, mire is költsem a maradék kétezer rubelemet.

Szerencsére akadt ajánlat bőven, a legjobban mégis az új Lada reklámja fogott meg. Gyenge orosztudásomból arra még futotta, hogy a pénzügyi konstrukciók legfejlettebb változatával megismerkedhessek: elég ezer rubel (kb. nyolcezer forint), s máris gazdája lehetek egy külsőre Opel-formájú, belsőleg "fapados" járműnek.

Az atombunkerben (nem vicc, a hidegháborúban megkezdett metróépítkezések célja az volt, hogy háború esetén 5-6 millió embert is el tudjanak szállásolni a föld mélyében) aztán inkább gőzölős vasalóra fájdult meg a fogam - az is ezer rubel, mármint a gyengébb minőségű.

Mivel már el is költöttem elviekben a pénzemet, maradéktalanul koncentrálhattam az előttünk álló nagy meccsre, a magyar-román elődöntőre. Korábban összesen hetvennyolcszor került szembe a két válogatott, a mérleg magyar szempontból: 46 győzelem, 7 döntetlen, 25 vereség. Hogy mire emlékszünk a legszívesebben? Például az öt évvel ezelőtti Eb-elődöntőre, ahol a Gogirla vezérelte hazaiakat Bukarestben sikerült 25-24-re legyőzni. Vagy a tavalyi Eb-középdöntőre, ahol 31-25-ös sikerrel jutottunk a legjobb négy közé. Idén a két együttes 20-20-as döntetlent ért el egymás ellen.

A helyiek alaposan túlszerveztek mindent (már, ha ezt szervezésnek lehet nevezni), még a sajtóhelyeket is eladták, így meg kellett küzdeni a norvég és dán drukkerekkel is. Első négy gólunk átlövésből született, bizonyítandó, nem is olyan rettenetes az a román fal. Mehlmann és Szűcs ekkor még bátran tüzelt, Balogh viszont nem találta magát, így bő tíz perc elteltével Kovacsicz váltotta (6-6).

A 18. percben Görbicz is megszerezte első gólját, jobbszélünk azonban továbbra is túlzottan tartott Dinu kapustól. Sajnos emberelőnyeit is elrohanta az együttes, ritkán sikerült jó megoldást választani. Egy megbízható pont akadt, Pálinger, az FCK kapusa ziccereket, átlövéseket fogott, s tartotta a csapatot.

Ami nem ment előnyben, ment hátrányban: Kovacsicz kiállítását Görbicz és Siti is góllal büntette (11-13). Az utolsó öt percre 13-13-mal vágtak neki a csapatok, s mivel Siti góljára Bradeanu és Maier is válaszolt, a félidő 15-14-es román előnnyel zárult.

Bradeanu és Gatzel gólja, illetve Németh András sárga lapja vezette be a második játékrészt, lehetett is oka reklamálni a magyar szakvezetőnek, a svéd játékvezetők olykor érdekesen ítélték meg a helyzeteket. A 40. percre is két gól volt még oda, ám előbb Mehlmann, majd Ferling révén sikerült az egyenlítés, ennek ellenére nem lendültünk át a holtponton.

Nem akadt nyerőembere az együttesnek, Görbiczre és Tóthra hárult volna a felelősség, tologatták is kezükbe a labdákat, ám egyszerűen betlizett a csapat. A hajrának 24-21-es hátrányról vághattunk neki, ám nulla beállós játékkal, rendre hibázó széllel nem lehetett mérkőzést nyerni.

A végeredmény 26-24 lett Románia javára, ellenfelünk összességében megérdemelten jutott a döntőbe, ha másért nem, mert kettővel több gólt dobott, mint a magyar csapat, így válogatottunk aranyvasárnap nem az aranyért, csupán a bronzéremért mérkőzhet Dánia ellen.

Németh András, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: "Számomra is érthetetlen módon idegesen játszottunk ezen a mérkőzésen, nem volt senki a csapatban, aki magával ragadta volna a többieket. Sajnos sok helyzetet hagytunk ki szélről."