Vágólapra másolva!
Hetedik mérkőzésén is veretlen maradt a magyar nőikézilabda-válogatott, miután a szentpétervári világbajnokság középdöntőjében 37-30-ra legyőzte Hollandiát. Németh András együttese a csütörtöki, Oroszország elleni összecsapástól függetlenül biztosította helyét az elődöntőben.

Pincési László helyszíni tudósítása Szentpétervárról

eredmény, középdöntő, 2. forduló, I. csoport:
Magyarország - Hollandia 37-30 (21-16) (videoösszefoglaló)
Szentpétervár, 500 néző
v.: Ljudovik, Vakula (ukránok)
gól: Görbicz 7/2, Mehlmann 7, Tóth 6, Ferling 5/2, Vérten 3, Kovacsicz 3, Borbás 3, Balogh B. 2, Siti E. 1, illetve Mulder 6/3, Van der Wissel 6, Roelofsen 3, Hilster 3, Burgers 3, Visser 3, Pusic 3, Hofman 2, Lamein 1
hetes: 4/4, illetve 5/3
kiállítás: 20, illetve 10 perc

"A remény hal meg utoljára" - mondta mosolyogva Zsiga Gyula, amikor egy órával a magyar-holland találkozó előtt arra kértük, mondjon valami biztatót. Aztán persze komolya fordította a szót a válogatott másodedzője: "Elemeztük a holland csapat játékát, azt mondhatom, támadásban nagyon jók, védekezésben viszont vannak hiányosságok. Ki kell használnunk, hogy mélységbe kinyílnak, viszont minden akciót lövéssel is kell befejeznünk, mert remekül indulnak le."

A szakvezető felhívta a figyelmet arra is, hogy ellenfelünk támadójátékában az egyéni betörések is dominálnak, főleg a kettes pozícióknál, így külön figyelniük kell szélsőinknek a védekezés során.

A találkozó előtt még egy nagy találkozásnak lehettünk szemtanúi, a magyar és a norvég tévé szakkommentátora Siti Beáta, illetve Kjersti Grini ölelkezett össze a kapu mögött. A két klasszis korábban két évet is eltöltött a dán Ikast csapatában, így régi ismerősként üdvözölhették egymást.

Az együttesből ezúttal Kindl és Kenyeres maradt ki, a szokásos ünneplés részese ezúttal a 125., illetve 100. válogatottságát ünneplő Pálinger Katalin és Silvia Hofman volt.

Villámrajtot vett az együttes, száz másodperc elteltével már 3-0 állt a neve mellett, három és fél perc elteltével pedig időt is kért Sjors Röttger kapitány, mert tanítványai kapura sem tudtak dobni.

Tóth és Szűcs áthatolhatatlan belső páros mellett Borbás és Vérten is remekül szűrt, Pálingert pedig se a rövid felsőbe, se a hosszú alsó sarokba küldött lövésekkel nem lehetett megtréfálni. Görbicz hetesével a 10. percben 8-2-re módosult az állás, s mivel a csapat még Korea ellen sem mutatott ilyen meggyőző védőmunkát, a számtalan labdaszerzésből ezért Borbás, illetve Balogh-gólokkal 14-5-re sikerült meglépni.

A félidő utolsó harmadára aztán lanyhult a fegyelem és a figyelem, a szívós holland csapa 18-15-re felkapaszkodott, kihasználva, hogy Tóth és Hornyák két-két kiállítása miatt át kellett szervezni a védelmet. A szünetre 21-16-os előnnyel mehetett a válogatott.

A második játékrészt 4-1-gyel nyitotta ellenfelünk, a 42. percre Burgers bombájával kettőre faragva hátrányát (24-22). Németh András azonnal pályára parancsolta a kezdőcsapatot, Mehlmann kettő, Görbicz egy találattal visszaállította a tetemesebb különbséget (27-22). Sok újat már nem tudott mutatni egymásnak a két fél, Mehlmann pimasz ejtését azért a holland szurkolók is megtapsolták.

Hét perccel a lefújás előtt 34-27-re nőtt az előny, lehetett ünnepelni: Magyarország csakúgy, mint 2003-ban, ismét világbajnoki elődöntőbe jutott. A 37-30-as győzelem után a két szünnap közé foglalva még Oroszország következik, szerencsére különösebb tét nélkül.

"Nem lepett meg bennünket a holland csapat semmivel, bár azt el kell ismerni, a meccset fantasztikusan kezdtük, s ez meghatározta az egész mérkozés képét" - mondta Németh András a lefújás után.