Kézi-vb: a kiszámíthatatlan Korea következik

A szerdai, szlovénok elleni döntetlen után csütörtökön szünnap várt a magyar nőikézilabda- válogatottra, hogy pénteken Korea ellen folytathassa eddigi jó szereplését a szentpétervári világbajnokságon. Abban a városban, ahol egyelőre sikerült eltitkolni, hogy vébé zajlik - nem véletlen, hogy alig lézengenek szurkolók a hatalmas létesítményekben.

Pincési László helyszíni jelentése Szentpétervárról

A felhőhatár alá ereszkedve végeláthatatlan fényözön tárul az ember szeme elé. Az esti gép, közelítve a Pulkovo repülőtérhez, szinte rászáll a hatalmas metropoliszra, amely már a magasból is impozáns látványt nyújt. Bizony, jóval nagyobb Budapestnél.

Nem is gondolnánk, hogy a méretes repülőtéri csarnokokban a megszokott reklámok mellett nem kap helyet legalább egy transzparens, amely felhívja a figyelmet a nőikézilabda-világbajnokságra. Pedig jelentem, ilyen hirdetés nincs.

Legalábbis a Pulkovo repülőtértől az Oktyabrskaja Hotelig tartó úton többnyire a "beton" felirat virított cirillbetűkkel, egyedül a szervezőbizottság VIP-autójával váró Vera asszony kezében villant meg a vébé logója, arra írta ugyanis a nevemet, nehogy elkerüljük egymást...

Nem igazán érdemes-e forszírozni az IHF-törekvések gyenge pontjait: Ausztrália vb-részvétele mellett már csak az tűnik nagyobb baklövésnek, hogy egy olyan városba hoztak vébét, amelynek nincsen (élvonalbeli) kézilabdaélete - legalábbis női vonalon. Oroszország megérdemli a világbajnokságot, ez elvitathatatlan, nélküle - illetve elődje a nagy Szovjetunió nélkül - lehet, sehol sem tartana a sportág, ám akkor már Togliatti, vagy Volgográd lett volna az "ideális" megoldás.

Pétervár pedig maradhatna a fényűző cárváros, ahol még a szűk sikátorok is minimum háromsávosak; pardon, háromsávnyi szélesek, ugyanis útburkolati jelekre itt nem pazarolnak festéket.

Ezek után már az is csoda, hogy a nézőhiányos monumentális csarnokok ingerszegény környezete valamilyen hatással van a kézisekre - reméljük, a csütörtöki szünnap legalább a magyar csapatot feldobta, s a hátralévő két csoportmeccsen, Korea és Norvégia ellen végre megmutatják, képesek úgy nyerni, hogy arra a véres, verejtékes hajrára már nem is lesz szükség.

Pénteken az ellenfél Korea lesz, amely továbbra is kiszámíthatatlan: a szlovénok elleni vereség, a norvégok elleni sima győzelem, majd az Angolával szembeni szenvedés algoritmusába nem tudni, éppen mi illeszkedik.

A két válogatott korábban 17 alkalommal meccselt egymással, az ötvenszázalékos mérleget (8-8 győzelem, illetve vereség, egy döntetlen) éppen a két évvel ezelőtti, zágrábi vb-elődöntőben sikerült beállítani, amikor is hatalmas csatában győztünk az ázsiaiak ellen.

Egy hasonló győzelem jól jönne ezúttal is, azzal ugyanis már most számolni kell: a középdöntőhöz még egy siker mindenképpen szükséges. Mondjuk pénteken...