Vágólapra másolva!
Három forduló után a Tau Cerámica veretlenül vezeti a spanyol férfikosárlabda-bajnokságot. Ez a tény nekünk, magyaroknak azért is különösen kedves, mert a baszk csapat egyik vezéregyénisége Dávid Kornél. A többek között a Chicago Bullst és a Toronto Raptorst is megjárt center-bedobó - aki jövő csütörtökön ünnepli 32. születésnapját - az első három összecsapáson 17 pontos átlagával a gárda oszlopának bizonyult.

Dávidék vasárnap este a fővárosban 100-86-ra verték a nagynevű Real Madridot, de aki azt hinné, hogy ezek után a hétfő a pihenésé, az téved.

"Délelőtt már edzést is tartottunk, jóllehet a hatszáz kilométerre fekvő fővárosból csak a hajnali órákban érkeztünk haza Vitoriába" - mondta Dávid. "Dusko Ivanovic, montenegrói születésű edzőnk a legkeményebb spanyolországi tréner hírében áll, s eddig rá is szolgált erre a titulusra. Futottunk, lazítottunk, majd irány az erősítőterem, és kőkemény súlyemelés következett."

- Eléri az itteni edzésmunka színvonala az NBA-ben tapasztaltakat?
- Már három meccs után bátran kijelenthetem, hogy a Tau a legjobb NBA-n kívüli csapat, ahol életemben játszottam. Pedig megfordultam a Strasbourgnál és a Zalgiris Kaunasnál is, a Honvédról és az Albacompról nem is beszélve. Az edzések intenzitása eléri azt a szintet, amit Chicagóban vagy Torontóban tapasztaltam. Szerencsére bírom, mert jó erőállapotban vagyok. Ezt azon tudom lemérni, milyen gyorsan regenerálódok a mérkőzések után.

- Mit szól eddigi teljesítményéhez?
- Ami a magamét illeti, azzal meg vagyok elégedve, a csapaté pedig még felül is múlja a várakozásaimat. Figyelembe véve, hogy 217 centis angol centerünk, Andrew Betts operáció miatt kidőlt a sorból, a szerb világbajnok Milan Gurovicot pedig - a tervekkel ellentétben - nem tudtuk leigazolni, egyenesen káprázatos a produkciónk.

- Nyilván edzője is elégedett önnel, mert vasárnap, Madridban 40 percen át játszatta, egyedüliként a csapatból.
- Ez engem is meglepett, ugyanakkor nem tagadom, jólesett a bizalom. Tény, hogy el is fáradtam, de mára már újból friss vagyok.

- Elfogadta a közönség?
- Meglepően gyorsan. De ha jól megy a csapatnak, akkor könnyű a beilleszkedés.

- És a család beilleszkedett?
- Minden gond nélkül. Kislányom, Dominika három tannyelvű óvodába jár, a spanyol és az angol mellett a baszk is kötelező. Ami engem illet, jobbára angolul beszélgetek a játékostársaimmal. Ivanovic mester hadilábon áll az angollal, viszont spanyolul perfekt, s mivel már engem sem lehet eladni Cervantes nyelvén, valahogy mindig megértjük egymást.

- Eszébe szokott jutni a haza és a válogatott?
- Természetesen, s ilyenkor mindig elkomorulok. Otthonról baljós híreket kapok a válogatottat illetően, mármint, hogy nincs is válogatott és szövetségi kapitány. Kíváncsi vagyok, hogyan oldódik meg a kapitánykérdés, mert ez roppant lényeges a következő, 2005-ös Európa-bajnokság selejtezőit illetően.

Ch. Gáll András