A tehetségekben rejlik a körmendi kosártitok

Németh István a férfi kosárlabda-bajnokság 2002/2003-as rájátszásában - ahogy másfél évezreddel ezelőtt Attila, a hunok királya Isten ostora volt - a Körmend "ostoraként" valóságos sorscsapást jelentett az ellenfelekre, leginkább a döntőbeli vetélytársra, a Kaposvárra.  Bár a három meccsen produkált 19 pontos átlagával számszakilag a finálé MVP-jének megválasztott horvát Denis Toroman (25,66 pont) és az ugandai-szlovák David Toya (20) mögé szorult, azért vitán felül ő volt az immár háromszoros bajnokcsapat vezére. A hivatalosan az olasz Benetton Treviso játékosának számító "kis Csicsa" pénteken nyilatkozott az (origo)-nak.

- Mikor feküdt le aludni?
- Semmikor, csütörtök reggel óta talpon vagyok. Este kilenc körül indultunk el Kaposvárról autóbusszal, valamikor megérkeztünk Körmendre, átestünk egy kis protokolláris ünneplésen, majd bevettük magunkat a törzshelyünkre, a Korona étterembe, s megkezdődött az "ereszd el a hajamat" című műsorszám.

- Gondolta volna február 28-án, hogy három hónappal később, egy forró, május végi délutánon ez lesz a programja? Mármint, hogy a bajnoki címet ünnepli?
- Ugye, viccel? Boldogan kiegyeztem volna azzal, ha a legjobb négy közé bejutunk, de még azt is csodának tartottam volna.

- Érdekes, mert a szakvezetés és a játékostársak az ön Trevisóból történt hazaérkezésétől datálják a csapat szárnyalását.
- Ez hízelgő, köszönöm szépen.

- Apropó, hogyan élte meg azt a trevisói fél évet? Hiszen csak perceket töltött a pályán.
- Az lehet, de azokat a perceket a földrész egyik legerősebb csapatában (második lett a Benetton a Barcelona mögött az Euroligában), egy edzőóriás, Ettore Messina keze alatt. Fél év alatt többet sajátítottam el a kosárlabdázás tudományából, mint előtte hat év alatt az NB I-ben vagy a válogatottban. Trevisóban értettem meg igazán a kosárlabdázás filozófiáját, a támadás és a védekezés egységét. Korábban, meglehet, több pontot szereztem, de egysíkú volt a játékom, közel sem védekeztem olyan jól, mint ma.

- Ennyi éppen elég volt a Kaposvár ellen, mert a társai felzárkóztak ön mellé a pontszerzésben. Feltűnt-e, hogy ha a veterán Mujanovicot kivesszük a Körmendből, akkor marad egy 22 év átlagéletkorú csikócsapat?
- Ezen még nem is gondolkoztam. Igaz, Toroman 21, Hainje 22, Toya 25 éves, Grebenár 21, Trummer 25, Lóránt Peti pedig még csak 17.

- Ebben az a legszokatlanabb, hogy a három légiósuk milyen fiatal. Ha összevetjük őket a Kaposvár három délszláv kosarasával, akik 37, 39, illetve 40 évesek, akkor különösen éles a kontraszt. Dzunics és Filipovics idősebb a Körmend - edzőjénél, Zsebe Ferencnél.
- Ez a tény klubelnökünk, Fodor Sándor zsenialitását dicséri. Na jó, ez egy kicsit tréfa, mert mi elsősorban azért szerződtetünk fiatal légiósokat, mert nincs pénzünk rutinos profikra. Azaz, a szükségből próbálunk erényt kovácsolni.

- Mit gondol, meg tudják tartani őket - és leginkább önt - a 2003/2004-es szezonban?
- Engem aligha, mert a Benetton - velem és az ügynökömmel egyetértésben - kikölcsönöz majd valamelyik komoly európai csapathoz. Merthogy még két éves szerződés köt Trevisóba. Toromanék ázsiója pedig annyira felszökött a mostani bajnoki címmel, hogy meg lennék lepve, ha elég pénzt tudna nekik kínálni a Körmend. De hát most inkább örüljünk ennek.

- A Körmend legendásan "kisköltségvetésű" csapat, legalábbis másfél évtizeddel ezelőtt Patonay Imre, a körmendi kosárlabda atyja elkezdte ezt sulykolni a közvéleménybe, s lassacskán mindenki el is hitte.
- Többé-kevésbé ez is az igazság, de a Benetton-szerződés - amit a két klub kötött egymással - rengeteget jelent. Példának okáért engem is a Treviso fizet, mert én csak kölcsönben vagyok Körmenden. De a 17 éves Lóránt Petit is már a "Benetton-istálló" tagja, az olaszok egyengetik a fejlődése útját, s nyilván el is viszik, ha tényleg akkora tehetség. De addig minket erősít. Valahol itt lehet a körmendi titok.

Ch. Gáll András