Közel negyvenéves kosárújonc

A szombathelyi kosaras diadalmenet két hősét, Braniszlav Dzunicsot és Németh Istvánt 15 év választja el egymástól, meg egy fél világ, de szerdán este a Falco-csarnokban nem a különbségek jellemezték Varga Mátyás válogatottjának játékát, hanem az egység.

Dzuniccsal nem bírtak a franciák Fotó: MTI

Amikor a harmadik negyed derekán 68-46-ra elhúzott ellenfelétől, az olimpiai ezüstérmes francia válogatottól - úton a 94-80-as fölényes diadal felé -, az ember úgy érezte magát, mintha az NBA-összefoglalóban az elmúlt hét tíz leglátványosabb mozzanatából összeállított válogatást nézné. Németh "Isti" kiugrást követő zsákolása, Dzunics triplái és betörései, Dávid ziccere Mészáros álompasszát követően - mind, mind a tengerentúli profiliga jeleneteit idézték. Pedig az ellenfél nem akárki volt: az olimpiai ezüstérmes francia válogatott - még ha tartalékosan is, Tony Parker (San Antonio Spurs) és kollégái nélkül. A találkozó után a meccs két hősét, Braniszlav Dzunicsot és Németh Istvánt kérdeztük

- Mit érzett, amikor a mérkőzés előtt vigyázzba állva hallgatta a magyar himnuszt? - kérdeztük a montenegrói születésű hátvédtől, a Kaposvár sztárjától.
- Azt, hogy bár szerbnek születtem, és szívemben mindörökre az is maradok, az élettől a legtöbbet Magyarországon kaptam. Nem tagadom, el is érzékenyültem, kis híján könnyek szöktek a szememben.

- Hát még nekünk az örömtől, amikor elkezdte gyártani a pontokat!
- Azt mondják, a tizenkettedik percben vetett be Varga mester, őszintén szólva szinte semmire sem emlékszem, annyira a játékra összpontosítottam. Első két dobásomat el is rontottam, de aztán beindultam.

- Ahogy szokott, immár tíz éve, amióta Magyarországon kosarazik. De hogyan fogadták a válogatottban?
- Nagyon rendesek a fiúk, egy pillanatig sem éreztetik velem külföldi származásomat. Úgy érzem magam, mint egy nagy családban. De hát ez nem is csoda, az évek során sokukkal egy csapatban játszottam, a ZTE-ben vagy a Falcóban.

- Két évtizedes élvonalbeli pályafutása első vagy második évtizedét tartja-e értékesebbnek?
- Egyértelműen a másodikat, amit Magyarországon töltöttem. Fiatalon jobbára a jugoszláv második vonalban kosaraztam, a Lazarevac csapatában, az élvonalba a Celik Zenica együttesével kerültem be. Az év újonca is voltam Jugoszláviában, de amikor leigazolt volna a BEK-győztes Split, kitört a háború, s hamarosan Magyarországon találtam magam. Sajnos, bajnokságot még egyik csapatommal sem tudtam nyerni, talán majd most a Kaposvárral.

- Számított-e még arra, hogy 38 évesen felölti a címeres mezt?
- Kilenc éven át meg sem fordult a fejemben, de amikor áprilisban megkaptam az állampolgárságot, elkezdtem reménykedni.

- Mikor tudta meg, hogy ott lesz a franciák ellen nevezett tíz játékos között?
- Kedden este. Arra gondoltam, eljött életem nagy lehetősége.

Németh István a kontinens egyik legerősebb csapatában, Trevisóban profiskodik - egyelőre csak pár perces "beugrások" lehetőségét élvezve.

- Jót tesz önnek az "inaskodás" a Benettonnál?
- Határozottan, hiszen rengeteget tanulok a világklasszisoktól. Úgy fogalmaztam, amikor hazajöttem a szerdai meccsre, hogy Európa legjobb csapatából Európa legjobb közösségébe érkeztem.

- Mi már, a kibicek, arról álmodozunk, hogy a jövő évi svédországi Európa-bajnokságon akár dobogóra is kerülhet a válogatott, és akkor ott lesz az athéni olimpián! 40 év után először.
- Annyira azért ne szaladjunk előre, örüljünk, ha kijutunk. Ahhoz a szombati, rigai és a jövő szerdai lengyelországi meccs közül egyet legalább meg kell nyernünk, bár szerencsés esetben két további vereséggel is továbbléphetünk a harmadik helyen. Persze tény, hogy roppant csalódott lennék, ha lemaradnánk az Eb-döntőről. Igaz, eredetileg is a továbbjutás volt a célunk.

Ch. Gáll András