Vágólapra másolva!
A jugoszláv válogatott kapus káprázatos teljesítménnyel segítette elő a Fotex BL-diadalát a világbajnokok egész sorát felvonultató francia Chambéry ellen, ő azonban úgy véli, nem történt semmi rendkívüli.

Magyar férfikézilabda-csapat eddig csupán egyszer nyert BEK-et: a Budapesti Honvéd, 1982-ben. A veszprémi kézilabdaklub históriája eddigi ugyancsak egyetlen kontinentális kupadiadalát 1992-ben aratta a KEK-ben. Vasárnap délután óta egyesek úgy vélik, 2002 tavaszán a tíz- és a húszéves évfordulót egyszerre és méltóképpen lehetne ünnepelni: a Fotex BL-győzelmével.

Ez persze ma még inkább poén vagy hurráoptimista vélemény, mintsem realitás. Az viszont vitathatatlan, hogy a veszprémiek első hazai BL-csoportmeccsükön olyan álomjátékkal püfölték el 29-13-ra a vb-aranyérmes franciák bajnokcsapatát, a Chambéryt, amely összemossa a vágyakat a valósággal.

"Veszprémben még senki sem látott ilyet" - állította a mérkőzés lefújása után Pásztor István, majd rövid tűnődés után hozzátette: "De lehet, hogy sehol máshol sem." A válogatott balszélső, aki támadásban általában egyetlen született magyarországi magyarként fér be a csapatba, a délvidéki magyarról, a jugoszláv válogatottal vb-bronzérmes kapusról, Sterbik Árpádról áradozott így, és egyáltalán nem túlzott. Philippe Gardent, a Chambéry edzője (1993-ban az OM Vitrolles beállósaként épp a Veszprém ellen nyert KEK-et, 1995-ben világbajnok lett) pedig úgy fogalmazott: Sterbik sokkolta a játékosait. E hatást úgy érte el, hogy 52 perc alatt, míg fel nem váltotta Fazekas Nándor, csak kilenc gólt engedélyezett a négy vb-aranyérmessel felálló vendégnek. Szélről mindent védett, középről, ziccerből majdnem mindent, átlövésből már nem is mertek kísérletezni ellene.

Az egyetlen ember, aki semmi rendkívülit nem tapasztalt vasárnap délután Veszprémben, maga Sterbik Árpád. Védeni szerződtették, és ő védett - intézné el ennyivel, de érdeklődésünkre elárult egyéb részleteket is: "A mostanit három eddigi legjobb tétmérkőzésem közé sorolom. Vártam a meccset, mert először játszottunk a Bajnokok Ligájában hazai pályán. Már a szezon kezdetén tisztáztuk, nem döntjük el előre, hogy a kapu egyik sarkát védi a sánc, a másikba meg elugrom én. Ez hülyeség. A többiek blokkolnak, amit tudnak, ami pedig átjön, az az enyém. Ehhez a megállapodáshoz a Chambéry ellen hozzátettük, hogy az egyes védőink beljebb húzódnak, beengedik a francia szélsőket, mert ők nem olyan tapasztaltak, mint a belsők, ezért valószínűleg könnyebben megfoghatom a lövéseiket. Jó ötlet volt, bejött."

- Mint ahogy jó ötlet volt a Fotexhez szerződnie is, a mi szempontunkból legalábbis feltétlenül. A közös anyanyelven, a közelségen túl mi szólt még Veszprém mellett?
- Egy-két éve figyelem a klubot, tudtam, hogy ott van Európa nyolc legjobb csapata között. De emellett tényleg sokat számított, hogy magyarként nincsenek nyelvi nehézségeim, és közel van a szülőfalum, a családom. Ada Veszprémtől 277 kilométer, autóval három órán belül hazaérek.

- És Veszprémben mennyire van már otthon?
- Amikor megérkeztem, körülnéztem, kivel lehetne kiépíteni baráti kapcsolatokat, mert anélkül nem megy. Másrészt viszont hiába mondom most, hogy jó döntést hoztam, kiváló társaságba kerültem, mert egy sportoló számára ez kiugró eredmények nélkül semmit nem ér.

- Már csak ezért is épp itt az ideje, hogy a Fotex története során először eljusson a Bajnokok Ligájában a legjobb négy közé. Erre mekkora esélyt lát?
- A Chambéry legyőzése azért volt fontos, mert ezzel valószínűleg megszerezzük a csoportban a második helyet, és bejutunk a legjobb nyolc közé. Hogy onnan továbbmegyünk-e, az attól is függ, kit kapunk majd ellenfélül, mert a spanyol és a német csapatok nagyon erősek. Ezt vasárnap a Magdeburg ellen tapasztalhatjuk is.

- A veszprémi közönség máris imádja, sokan odaképzelik a magyar válogatott kapujába. Hiába?
- Egyelőre igen. Az utóbbi három-négy évben nagyon jó jugoszláv válogatott jött össze, ott vagyunk a világ három legjobbja között. Amíg ez így marad, ezt a csapatot nem akarom otthagyni.