Vágólapra másolva!
Tornagyőzelmet ígért Jan Jasko, a magyar jégkorong-válogatott új szövetségi kapitánya a négyes nemzetközi viadal előtt, de csapata egyetlen nyert meccsel végül csak harmadik lett. A szlovák szakvezető ennek ellenére eredményesnek ítéli meg az áprilisi, hazai világbajnokságra készülő együttese első fellépését.

- Nem tartja elkeserítőnek, hogy a finn másodosztály válogatottja meg egy cseh középcsapat is könnyedén legyőzte kiszemeltjeit?
-
Én máshonnan közelíteném meg a kérdést: néhány éve ezek a csapatok el sem jöttek volna Magyarországra. Remek lehetőség volt, hogy ilyen kemény ellenfelekkel hokizhattunk, mert a magyar játékosoknak nincs nemzetközi tapasztalatuk. Az Alba Volán-Dunaferr meccseken meg az Interligában nem lehet a most látott tempóhoz hozzáedződni. Még több ilyen csatára lenne szükség, ezért most azon dolgozunk, hogy decemberben és januárban több cseh és szlovák extraligás csapat ellen játszhassunk.

- Egy kivétellel csak Dunaújvárosból és Székesfehérvárról hívott játékosokat. Mennyire sikerült a nem mindig baráti viszonyt ápoló feleket összehangolnia?
-
Alapvető gond, hogy kevés a hokis, gyakorlatilag harminc emberből kell kiválasztanom azt a huszonkettőt, akit benevezhetek. A világbajnokságon két-három, majdnem azonos erősségű sorra lesz szükség, ezért most egyelőre azt próbálgattam, milyen felállásban megy a legjobban a játék.

- A kritikus pont a kapus lehet. Szuper Levente aligha térhet haza Kanadából a vébére, a két élcsapatban pedig légiósok állnak a kapuban.
- Halmosi és Budai is jól védett egy ideig, aztán sajnos elfáradt. Nem csak velük számolok azonban, hiszen például a Ferencváros hokisait ezúttal csak azért nem hívtam meg, mert jég hiányában nem tudtak megfelelően felkészülni. A Volán szlovák kapusa, Roman Mega egyébként mindvégig segíti majd a válogatott felkészülését, s remélem, ebből hasznot húznak majd magyar kollégái.

- Utólag nem gondolja, hogy túlzott volt az a kijelentése, miszerint a válogatott megnyeri a tornát?
-
Optimista típus vagyok, s hogyan állhatnék a játékosaim elé, ha már a meccsek előtt azt mondanám: veszíteni fogunk. Amúgy volt is esélyünk a sikerre, hiszen a finnek ellen helyzetek sokaságát hibáztuk el akkor, amikor még szoros volt a meccs, s a Havirov ellen is vezettünk az első harmad után, de sajnos ismét kiderült, a magyar hokisok nem tudnak hatvan percen át koncentrálni. Éppen ezért mondom, hogy sokkal több ilyen mérkőzésre lenne szükség, még akkor is, ha látszólag kínos vereségeket kell elkönyvelnünk.

Erdei Tamás