Az egyik védelem már megvan a nagydöntőre

Tim Duncan bokáját, Manu Ginobili zúzódásait egy hétig pihentetheti a San Antonio, mire eldől, hogy a Miami vagy a Detroit lesz-e az ellenfél a nagydöntőben. A 2-2-re álló Heat-Pistons összecsapás kimenetelétől függetlenül a Spurs a hazai pálya előnyével kezdheti június 9-én a bajnoki finálét, amelyet 1999-ben és 2003-ban már megnyert.

A SAS-nak az újabb NBA-döntő öröménél még talán nagyobb boldogságot okoz, hogy egy darabig nem kell Amare Stoudemire, Steve Nash és a Phoenix Suns ellen játszania. Mert bár mindhárom idegenbeli meccset megnyerték ebben a 4-1-gyel végződött, így könnyűnek tűnő sorozatban, nagyon nehéz próbatételen vannak túl. Minden meccsen hat pont körüli (vagy kevesebb) volt a különbség az utolsó percekben, köszönhetően Stoudemire 37 pontos átlagának és az MVP-címét alaposan megszolgáló Nash-nek. "Borzasztóan örülök, hogy nem kell többet játszanunk velük" - nyilatkozta a Spurs vezetőedzője, Gregg Popovich. "Egyszerűen eksztázisszerű, hogy vége ennek a párharcnak" - így Duncan, aki azért egy nemes gesztussal búcsúzott a legyőzöttől. A kétszer is MVP-nek választott szupersztár átölelte a 22 éves Stoudemire-t, és azt mondta: "Nagyszerű csata volt, és biztos vagyok benne, hogy kerülünk még hasonló helyzetbe a következő években."

Stoudemire rekordot döntött az először főcsoportdöntőt játszók között a pontátlagával, Kareem Abdul-Jabbar 35 éves csúcsát 2,8 ponttal múlva felül. Sorban egymás után dobott minimum 30 pontjával pedig Charles Barkley 1993-as klubrekordját döntötte meg. "Sokat nőttem ebben a sorozatban" - mondta Stoudemire. Akárcsak a Phoenix, amely nem remélhette, hogy júniusban még a pályán lesz, hiszen az előző szezonban összesen 29 meccset nyert az alapszakaszban. Áttörő támadójátékkal azonban a Suns a legtöbb pontot szerezve a legtöbb győzelmet gyűjtötte be idén, és előbb átgázolt a Memphisen, majd két vállra fektette a csodálatos Dirk Nowitzki vezette Dallast is. A tegnapi meccs volt a második 15 rájátszásmeccsük közül, amelyen nem érték el a száz pontot. A másik is a Spurs ellen volt.

Igen, igen, a San Antonio már csak ilyen. Sorban második szezonjában sikerült a Spursnek az NBA legalacsonyabb kapott pontátlagát hoznia. És mivel Duncan a kulcsfigura, jó képet mutat a csapatáról az, ahogyan megrázta magát a negyedik meccsen szerzett mindössze 15 pontja és kilenc kihagyott büntetője után: az első hét dobásából hat bement, a hetediknél megszerezte a támadólepattanót és bedobta újrából. A San Antonio megvárhatta volna a hatodik, hazai pályán játszandó meccsét, de a Suns akkor már félúton lett volna a 0-3-ról való bravúros győzelemhez, ami még egy csapatnak sem sikerült az NBA történetében (de a Boston Red Sox tavaly őszi baseball-sikere nagy lelkesedést táplálhat).

A Phoenix kiesésével a legtöbbet dobó csapat 49. alkalommal nem játszik döntőt az NBA 59 éves történetében, és 27. alkalommal nem jut el oda az alapszakasz győztese. Köszönhetően a Spursnek. Ha a Suns sem tudta, meg lehet egyáltalán állítani Duncanéket?

Ezzel a rutinnal és ezzel a negyedik negyedbeli higgadtsággal mindenkit legyőznek. A Suns csodás szezonja kiábrándító vereséggel ért véget, de egy fontos dolgot csak a Spurstől tanulhattak meg: ha úgy hozza a sors, be kell állni védekezni, nincs mese. Még a 80-as évek "Showtime" Lakerse is tudta ezt: megállni, fegyelmezetten védekezni négy-öt percig, amíg megfordul a meccs. A Keletről érkezők közül Shaqnek van a legtöbb tapasztalata Spurs-ügyben, és talán tudja is, hogyan kell játszani Duncanék ellen, hiszen tavaly a Lakers legyőzte a San Antoniót a nyugati döntőben. O'Nealnek azonban most egy másik, alapvetően védekező felfogású ellenféllel kell megbirkóznia: azzal a Detroit Pistonsszal, amelyik tavaly a csapatát a földbe döngölte a nagydöntőben.

Érik az a nagydöntő, amelyben a Spurs és a Pistons a pálya két felén, védekező harcállásban várja, mikor támad a másik. Ezt a számítást Dwyane Wade és a Miami keresztülhúzhatja, de akkor minden korábbinál jobban, még a detroiti leckén is edződve kell felkészülniük a nagy D-ből. Mert a San Antonio ellen támadni nem éri meg.

Mézes Csaba