Társoldalunk:

Minden idők legjobbja lehetett volna, de tragikusan búcsúzott a focitól

2020.06.07. 07:29

Egy olyan futballistára, aki háromszor nyerte meg a France Football Aranylabdáját, kétszer a BEK-et, háromszor az olasz bajnokságot, nem mellesleg belőtte minden idők legnagyobb Eb-döntős gólját, nehéz azt mondani, hogy sokkal több is lehetett volna a pályafutásában. A holland Marco van Basten esetében viszont sokan eljátszanak a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem megy tönkre a bokája 29 évesen – akkor, amikor a legtöbb futballista éppen pályája csúcsán van.

Az Utrechtben született Marco van Bastennek már a belépője is legendásra sikeredett. A kölyökkorában még a tornával és a korláttal kacérkodó támadó 1982. április 3-án, 17 és fél évesen egy tét nélküli bajnoki mérkőzésen mutatkozott be az Ajax Amsterdam csapatában, amely akkorra már megnyerte a bajnokságot. A NEC Nijmegen elleni találkozó szünetében minden idők legjobb holland focistáját, a háromszoros aranylabdás Johan Cruyffot váltotta, majd a 67. percben egy jobboldali beadás után nyolc méterről a bal alsó sarokba fejelt. 

A holland futball történetének két háromszoros aranylabdása: Johan Cruyff és Marco van BastenForrás: AFP/Marcel Antonisse

Van Basten a bemutatkozása után azonban elkövetett egy óriási hibát. A szombati meccs utáni hétfőn Cannes-ba kellett utaznia a holland ifjúsági válogatottal, azonban az Ajaxnál sok volt a sérült, és a meccs után a klub egyik vezetője mondta neki, hogy ne utazzon, mert talán szükség lesz rá a hétközi mérkőzésen. A 17 éves támadó nem tett eleget a kérésnek, inkább elutazott a válogatottal, mert ott biztos volt, hogy pályára lép. Az esetet követően a klubnál megharagudtak van Bastenre, ezért tudatosan jegelték egy időre.

Talán ennek az esetnek is köszönhető, hogy a következő szezonban még Cruyff és a 19 éves tinédzser támadó, Wim Kieft volt a csapat sztárja – utóbbi 19 góljával a csapat legeredményesebb játékosa lett, van Bastent pedig nem sokan hiányolták, hiszen az Ajax 106 gólt szerezve megnyerte a bajnokságot.

1983 nyarán aztán Cruyff összeveszett az Ajax vezetőségével, és bosszúból az ősi rivális Feyenoordhoz igazolt, míg a gólkirály Kieft Olaszországba, az AC Pisa csapatához távozott. Innentől kezdve van Basten lett az Ajax legnagyobb sztárja, aki az első teljes szezonjában még csak 10 gólt lőtt, de a két sztár távozása után 28 góllal zárta az 1983/83-es idényt.

Marco van Basten 157 meccsen 143 gólt lőtt az AjaxbanForrás: ad.nl

Van Basten villámgyorsan az Ajax legendája lett: sorozatban négyszer lett gólkirály a holland bajnokságban, 1986-ban pedig Kees Kist és Wim Kieft után ő lett a harmadik holland futballista, aki megnyerte az Európai Aranycipőt. Nem mellesleg 1982 és 1987 között három bajnoki címet, három Holland Kupát nyert az Ajaxszal, majd távozása előtt még sérülten vállalta a játékot a Lokomotiv Leipzig elleni KEK-döntőben, amit aztán egy pazar fejesgóllal eldöntött.

Ekkor már az egész világ van Basten lábai előtt hevert, így, 33 év távolából még leírni is nevetséges, hogy 1987 nyarán 1,13 millió euróért igazolt az AC Milan csapatához. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a holland csatárt éveken keresztül figyelte Silvio Berlusconi, de sorozatos sérülései miatt vonakodott a leigazolásával. A félelme nem volt alaptalan, ugyanis van Basten, bár nagyszerűen kezdett, októberben egy Espanyol elleni UEFA-kupa mérkőzésen megsérült, és azonnal meg kellett műteni a bokáját. Csapata végül bajnok lett a Serie A-ban, de van Basten csak 11 bajnokin léphetett pályára.

Marco van Basten mindent megnyert az AC MilannalForrás: AFP/Toshifumi Kitamura

Csonka idénye miatt a sztárcsatár pihenten ment az 1988-as németországi Európa-bajnokságra, bár Rinus Michels szövetségi kapitány előzetesen nem őt favorizálta, hanem John Bosmant és a PSV Eindhovennel BEK-et nyerő Wim Kieftet.

A nyolccsapatos tornán viszont rögtön vereséggel kezdtek a hollandok, Rácz László góljával 1-0-ra győztek ellenük a későbbi döntős szovjetek. Rinus Michels a következő, angolok elleni meccsre változtatott, a kezdőbe tette van Bastent, aki mesterhármast lőtt a 100. válogatottságát ünneplő Peter Shiltonnak. És ahogyan mondani szokás, a többi már történelem. A hollandok megnyerték az Európa-bajnokságot, van Basten gólkirály lett, a szovjetek ellen pedig belőtte minden idők legnagyobb Eb-döntős gólját.

A milánói csapattárs, Ruud Gullit szerint van Basten gólja zseniális volt, de ha egymilliószor újrapróbálná, akkor sem tudná így eltalálni a labdát.

„Igazából kicsit fáradt voltam már. Jött a labda, én meg azt gondoltam: oké, ezt most vagy leveszem, és megküzdök a védőkkel, vagy a kényelmesebb utat választom: megkockáztatok egy kapáslövést. Fantasztikus érzés volt. Annyira felpörögtem, hogy fel sem fogtam, mit csináltam pontosan. Látni a felvételeken, ahogy értetlenkedem azon, ami történt. Valóban jókora szerencse kellett hozzá. De aznap szerencsém volt" – mondta Marco van Basten, aki a torna után Ruud Gullitot és Frank Rijkaardot megelőzve megnyerte élete első Aranylabdáját.

Az Eb-döntő két milánói hőse: Marco van Basten és Ruud GullitForrás: Twitter

Az 1988/89-es szezonban elkerülték a sérülések, így élete legjobb idényét zárta. 47 meccsen 33 gólt lőtt, csapatával megnyerte a BEK-et. Az európai kupasorozatban mesternégyest lőtt a Levszki Szófiának, a Real Madrid elleni elődöntő mindkét mérkőzésén betalált, a Steaua Bukarest ellen 4-0-ra megnyert döntőben pedig kettőt lőtt. Nem csoda, hogy az idény végén ismét ő kapta az Aranylabdát, és akárcsak egy évvel előtte, megint két Milan-játékost előzött meg, ezúttal Franco Baresit és Frank Rijkaardot.

Egy évvel később van Basten megszerezte első olasz gólkirályi címét, csapata pedig megvédte a címét a BEK-ben. A Benfica elleni fináléban a holland támadó gólt ugyan nem szerzett, de ő adta a gólpasszt a mérkőzés egyetlen találatát szerző Rijkaardnak.

Az AC Milan holland galaktikusai: van Basten, Rijkaard és GullitForrás: Leo Vogelzang

Az 1990/91-es szezonban a Milan ugyan megnyerte világkupát, de a csapat lemaradt minden fontosabb trófeáról. Van Basten ráadásul a Club Brugge elleni BEK-nyolcaddöntő visszavágóján piros lapot kapott, így ki kellett hagynia az Olympique Marseille elleni negyeddöntős párharcot. A milánói meccsen 1-1-es döntetlen született, a marseille-i visszavágón viszont 1-0-ás hazai vezetésnél kialudtak a reflektorok, az olasz csapat játékosai pedig levonultak a pályáról, és nem voltak hajlandók visszatérni, így 3-0-val a franciák kapták meg a győzelmet, a Milant pedig egy évre eltiltották az európai kupaküzdelmektől. A csapat vezetőedzője, Arrigo Sacchi a holland támadót okolta a csapat eredménytelenségéért.

„Marco kiégett futballista lett, képtelen megújulni. Hónapok óta szabadságon van" – mondta Sacchi, aki 1991 nyarán átvette az olasz válogatott irányítását, a helyét pedig Fabio Capello vette át a kispadon, aki alaposan rácáfolt elődje szavaira.

Az 1991/92-es szezonban a Milan megnyerte a Serie A-t, a Sacchi szerint megújulni képtelen van Basten pedig 25 góllal gólkirály lett, mellette pedig 11 gólpasszt is adott. A holland csatár milánói szezonjáról mindent elmond, hogy az 1992-es Európa-bajnokságon egyetlen gólt sem lőtt, ráadásul a dánok elleni elődöntőben kihagyott egy sorsdöntő tizenegyest, mégis megkapta az Aranylabdát.

Bőven elegendő nekem három elsőség. Nem gondolok negyedikre" – nyilatkozta végtelenül szerényen az ekkor még mindig csak 28 éves van Basten, aki – ahelyett, hogy győzelmi mámorban úszott volna – inkább azzal volt elfoglalva, hogy Frank Rijkaard miért csak a 10. helyen végzett a szavazáson.

Van Basten késett a díjátadóról, mert állítása szerint nehezen nyílt Berlusconi repülőjén az ajtóForrás: Studio Fotografico Buzzi Srl

Van Basten utolsó szezonja meseszerűen indult. A bajnokság első hat fordulójában nyolc gólt lőtt, és adott két gólpasszt is, novemberben pedig az időközben Bajnokok Ligája névre keresztelt európai kupasorozatban ő lett az első focista, aki mesternégyest lőtt. Decemberben aztán jött egy újabb végzetes sérülés az Ancona elleni bajnokin, ami után ismét meg kellett műteni van Basten bokáját.

Az öthónapos kihagyást követően van Basten április végén, egy Udinese elleni mérkőzésen tért vissza. A következő fordulóban, 1993. május 9-én a holland támadó 90 percet játszott az Ancona ellen, és góllal vette ki a részét a 3-1-es győzelemből. A 39. percben Roberto Donadoni szöglete után fejelt a bal felső sarokba – ez volt pályafutása utolsó gólja.

Ez után ismét 90 percet játszott az AS Roma elleni rangadón, majd a bajnokság utolsó három fordulóját kihagyta, mert nem volt rendben a bokája. 1993. május 26-án azonban mégis vállalta a játékot az Olympique Marseille elleni BL-döntőben, ami végzetes hiba volt.

A rossz nyelvek szerint van Basten azért lépett pályára, mert nem tudott ellenállni a mesés prémiumnak, amit Silvio Berlusconi elnök dobott fel a csapat győzelme esetén.

„Őrült, aki ilyet állít. Az egészségem, a pályafutásom minden vagyonnál fontosabb. Egyébként én már megalapoztam anyagilag is a jövőmet. Egyszerűen arról van szó, hogy aki szereti ezt a játékot, az mindig igyekszik vissza a zöld gyepre. Nem voltam kellő formában, de reménykedtem benne, hogy segíteni tudok a Milannak. Utólag én is azt mondom, szerencsésebb lett volna, ha várok. De kérdem én: melyik profit hagyja hidegen egy Milan-Marseille kupadöntő?" – mondta Van Basten, akinek ez volt az utolsó hivatalos mérkőzése.

Az 1-0-ra elvesztett döntőben a marseille-i csapat győztes gólját szerző Basile Boli hátulról szétrúgta a bokáját, ezért le kellett cserélni a 85. percben, és harmadszorra is meg kellett műteni.

Van Bastent világéletében faragták, de a sérüléssorozata egy 20 évesen elszenvedett bokatörésre vezethető vissza, amit teljesen félrekezeltek. Dr. René Marty, a támadó svájci orvosa elmondta, van Basten csontjainak állapota egyértelműen egy régi bokatörésére utal. A törés helyett valószínűleg csak rándulást véltek felfedezni az Ajax orvosai, és annak megfelelően történhetett a boka kezelése is, ami kimerült a borogatásban.

Először 1987-ben műtötték a bokáját, majd 1992-ben, a második Aranylabda megnyerése után feküdt kés alá a Klink Gut nevű klinikán St. Mortizban.

„A mostani sérülése egy korábbi következménye. Csontpusztulást észleltem a jobb bokájában. Az ízület úgy mozog, mint egy asztalfiók. A játékos mozgásstílusa olyan, hogy az egyáltalán nem kedvez a bokájának. Marco olyan könnyedén mozog az erős, csontos testével, akár egy balett-táncos (ezért is kapta az Utrechti Hattyú becenevet – a szerk.), és állandóan túlterheli az ugrócsontot. Ám amíg Nurejev sima padlón táncolt betanult figurákat, ellenfél nélkül, addig a labdarúgóknak göröngyös talajú pályákon, szívós és felettébb megátalkodott védőkkel szemben, váratlan mozdulatok ezreivel kell futballozniuk" – mondta dr. René Marty, aki úgy vélekedett, hogy van Basten sérülése szerencsére kezelhető.

Van Basten úgy volt minden idők egyik legjobbja, hogy szinte sosem volt egészségesForrás: Beeld/anp

Van Basten bokáját szinte teljesen felnyitották, és 32 öltéssel varrták össze. A doktor 12 hetet jósolt a teljes gyógyulásra, de nem jöttek be a számításai, mert a holland csatár 1993 márciusában még mindig fájdalmat érzett kocogás közben. A Milan-szurkolók azonban követelték a csapatba, de akkor még a holland azt mondta, nem fogja kockáztatni a játékot.

A balul sikerült visszatérés és a Marseille ellen elvesztett BL-döntő után van Basten orvost váltott, és átigazolt a belga Marc Martenshez, aki azt állította, hogy a legutóbbi műtétje után nem volt megfelelő a holland támadó utókezelése.

„Egy biztos: a műtét után szép a boka. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez már nem egy új bokaízület. Évek óta gond volt vele, ezért volt muszáj operálni, immár harmadszor. Bízom benne, hogy visszanyerheti a formáját, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez biztosan bekövetkezik. Erre ugyanis semmilyen garanciát nem adhatok" – mondta Marc Martens az operáció után.

Hiába volt sikeres a műtét, van Basten kételkedett a teljes gyógyulásban.

„Ezt az érzést képtelen vagyok levetkőzni egészen addig, amíg nem futhatok ki bajnoki mérkőzésre a csapat tagjaként a Giuseppe Meazza Stadionban. Úgy állapodtunk meg az orvosokkal, hogy tíz hét után vehetek részt a könnyített futófoglalkozásokon. Hogy mérkőzésen mikor játszhatok? Az alighanem az orvosok számára is talány" – nyilatkozta Marco van Basten, aki ezt követően derekasan próbálkozott, de soha sem térhetett vissza a pályára.

Hivatalosan 1995 nyarán jelentette be a visszavonulását, de 1993. május 26-án játszotta pályafutása utolsó mérkőzését. Amikor utoljára kifutott a San Siróba elköszönni a Milan-szurkolóktól, Fabio Capello a könnyeivel küszködött, de egészen biztosan így volt több millió futballszerető ember is, ugyanis a labdarúgás egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy minden idők egyik legjobb játékosának 31 évesen így kellett búcsúznia.