Aláírt sapka és védőburok: szívszorító történetek Benedek Tiborról
Az egész országot csapásként érte a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Benedek Tibor halálának híre. Nem túlzás azt állítani, hogy a világklasszis sportolót a családja és a barátai mellett egész Magyarország gyászolja. Aki látta valaha játszani, nyilatkozni, vagy esetleg annyira szerencsés volt, hogy valamilyen formában az élete részese lehetett, annak ebben semmi meglepő nincs. Benedek nemcsak a medencében, hanem azon kívül is egy igazi példakép volt.
A szurkolók, szimpatizánsok aligha tudják átérezni, mit élhet át a fiát gyászoló édesapa, a színész Benedek Miklós. Az édesapa a vízilabdához nem értett,
mégis volt egy mondata, amellyel meghatározta fia későbbi elképesztően sikeres karrierjét.
„Tizenhét éves voltam, és három klubba is hívtak: az Újpestbe, a Vasasba és a Spartacusba. El kellett döntenem, melyiket választom. Szakmailag és az én stílusomnak leginkább az Újpest felelt volna meg, de
ott már volt két másik játékos a posztomon. Apukám erre azt mondta: ha a legjobb akarsz lenni, mindegy, hány ellenfeled van"
– mesélte Benedek Tibor korábban az Éva Magazinnak.
Bár a színházat ő is imádta, sosem volt számára kérdés, hogy a sportot választja.
„Gyerekkoromban mindenki megkérdezte, színész akarok-e lenni apukám meg a nagyapám miatt. Volt bennem egyfajta tiltakozás:
„Hát nem látjátok, hogy én vízilabdázó akarok lenni? Éjjel-nappal az uszodában vagyok"
– mondta az Echo TV Arckép című műsorában, derült ki a Blikk beszámolójából.
A színészet nem vonzotta a gyermekét, kétség sem férhet ahhoz, hogy a világklasszis sportoló csodálta édesapját, amit gyakran emlegetett is.
„Ő mindennap, attól a pillanattól kezdve, hogy felkel, egészen addig, amíg újból álomra nem hajtja a fejét, ízig-vérig színész, semmi más! Ebben él már több mint 40 éve. Erre
én képtelen lennék. Olyan eltökéltséggel él hivatásának, amit én biztos, hogy nem fogok sohasem utolérni"
– idézi Benedeket a Sport 2014 című könyvben Török László.
Nemcsak a medencében, hanem azon kívül is egy igazi példakép volt, és halála után sorra kerülnek elő a történetek, melyek a sportoló emberi nagyságát igazolják. 2014-ben a válogatott edzője, szövetségi kapitány volt, amikor a válogatott egyik játékosa,
Szivós Márton kezdődő infarktuson esett át. Miután a világbajnok pólós kijött a kórházból, Benedek szó szerint végigcsinálta vele a rehabilitációt, és vele is úszott,
hogy Szivós ne érezze monotonnak az edzést.
„Nem csak ezért úszott velem. Merkely professzorral együtt vezényelték le a rehabilitációmat az infarktus után. Az, hogy bejött velem a vízbe, az egy plusz. Megmutatja, mennyire precíz, és nemcsak szakmailag, de emberileg is milyen magasra teszi a mércét. Neki ezt
nem kellett volna, de megtette, és ezzel rengeteget segített. Nem sok edző tette volna meg a tanítványért. Ettől is különleges az ő személye a vízilabdában"
– nyilatkozta Szivós hat évvel ezelőtt a hot! magazinnak.
Egykori játékosa, Zalánki Gergő a Nemzeti Sport oldalán szívszorító történetet osztott meg Benedek Tiborról: „Az olimpiai felkészülésen megkérdezte, hogy én miért nem tegezem őt. Azt feleltem: még nem érdemeltem ki. Brazíliában egy reggelinél úgy mentem oda hozzá, Jó reggelt, Tibi! Nagy mosollyal fogadta, és kérdezte a miértjét, annyit mondtam, úgy érzem, most már elég nagy vagyok, és kiérdemeltem.
Rájöttem, sose leszek elég jó hozzá, nekem örökre Tibi bácsi marad, és sosem fogom elfelejteni Őt" - írta a sportoló.
A lap egyik olvasója hozzászólásában egy személyes történetét is megosztotta a legendás vízilabdázó emberi nagyságáról, amely
mindent elmond Benedek Tibor nagyságáról.
„BAJNOK. Egyáltalán nem a veszteség miatti pátosz szól belőlem, ha azt mondom, hogy a magyar sportban senki, de tényleg senki nem volt nagyobb formátumú sportember és ember. Nála volt tökéletes egyensúlyban a siker, a szerénység, az alázat és az empátia. Egy személyes élmény, ami szépen illusztrálja Benedeket, az embert: Feleségemmel évekkel ezelőtt részt vettünk egy közepesen unalmas protokollbulin, ahol ő és Panni elkülönülten ücsörögtek, talán épp a pillanatra várva, hogy távozhassanak.
Ő ekkor már háromszoros olimpiai bajnok volt, az olasz Pro Reccóban a játékos pályafutása vége felé járt. Megközelíthetetlen ikon, akit távolról szokás csodálni. Nekem meg van egy olyan tulajdonságom, hogy pillanatokon belül át tudok menni gyermeteg, überciki rajongóba, amitől a feleségem egyébként falra mászik. 'Tibor, ne haragudj, hogy megszólítalak, de az unokaöcsém pólózik, és szívesen meglepném a sapkáddal. Itt a névjegyem.' Középbeosztású bankos voltam éppen, ergo senki. 'Tedd már meg, hogy rám csörögsz, ha itthon vagy, szívesen érte mennék. Köszi.' Valódi kényelmetlen, idióta kérés. Benedek szerényen rám mosolyog, kártya zakóba eltesz. Százból 99 esetben legközelebb a patyolatban kerül elő, majd egyenesen a kukában landol. Benedek volt az az egy. Fél év elteltével, egy szintén esős nyári napon csörög a telefonom:
'Halló, Benedek Tibor vagyok. Itt edzőtáborozunk a Reccóval, és elhoztam a sapkát. A Korona szálló recepcióján átveheted. Add át üdvözletem az unokaöcsédnek. BAJNOK."
A legenda szavai
"Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek. Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez ez én tehetségem." (Benedek Tibor)Mindig védték a magánéletüket, így a 2007-ben született Mórt és a 2009-ben született Barkát is. Benedek Tiborral közösen úgy határoztak,
soha nem mutatják meg a gyerekek arcát, és nyilatkozataikban is csak óvatosan fogalmaznak. Amikor 2018-ban megkapták az ijesztő diagnózist, ez a védőburok csak még tovább erősödött.
A Life.hu-nak Sinkó Andrea, a Magyar Olimpiai Bizottság Sportolói Bizottságának elnöke elmondta, szerinte miért nem beszélt Benedek Tibor a nyilvánosság előtt a betegségéről.
„Mindannyian úgy gondoltuk, ha valaki fel tud épülni egy betegségből, akkor az ő. Ezért is döbbentette meg annyira nemcsak a sporttársadalmat, hanem az egész országot a hír. Hiába tudtuk, hogy beteg, végig reménykedtünk benne, hogy le fogja győzni ezt a kórt" – mondta Sinkó Andrea, aki szerint
Benedek Tibor nem szerette volna, hogy a közbeszédben téma legyen a betegsége, ezért is titkolták azt.
„Úgy ismertem meg, hogy
mindig a teljesítménye alapján és az általa képviselt értékek alapján szerette volna, hogy a közvélemény emlegesse,
ez (a betegség) teljesen a magánügye volt, így szerette volna kommunikálni."
A pólós május elején egy budapesti klinikára feküdt be. Tartott attól, hogy a szervezetét megtámadja a koronavírus, s nem akarta veszélynek kitenni a családját. A hírek szerint állapota javult, ezért egy időre hazaengedték. Másfél hete azonban otthonában rosszul lett, s ekkor visszavitték a klinikára. Életének utolsó napjait az intenzív osztályon töltötte. A sportoló mindvégig kitartott, azonban
az utolsó napokban már csak feleségével és orvosaival kommunikált az intenzíven, azt nem szerette volna, hogy gyermekei lássák ilyen állapotban.
Az utolsó nyilvános fotóján is a lányával látható Benedek Tibor.
Utolsó napjait az intenzív osztályon töltötte, erős fájdalomcsillapítókat kapott.
Szeretteinek azt mondta, nagyon várja már, hogy vége legyen a két éven át tartó szenvedésnek,
írja a Bors.
Barátai pedig rettegve figyelték a híreket, hiszen tudták, bármikor bekövetkezhet a tragédia. Benedek Tibor szervezete csütörtökön hajnalban adta fel a harcot.