Budapest, 2016. november 3.
A 80 éves Sákovicsné Dömölky Lídia olimpiai bajnok vívó és Marosi Paula olimpiai bajnok tőrvívó a születésnapjuk alkalmából rendezett ünnepségen a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjában 2016. november 3-án.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Vágólapra másolva!
A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja és a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület szervezésében egykori klasszis sportolók és sportegyesületek, sportági szövetségek köszöntötték csütörtökön az idén 80 éves Sákovicsné Dömölky Lídiát és Marosi Paulát, az 1964-es tokiói olimpián aranyérmes női tőrcsapat tagjait, valamint a 70 éves Németh Miklóst, az 1976-os montreali ötkarikás játékok gerelyhajító bajnokát.
A házigazda Nagy Béla Hagyományőrző egyesület nevében Takács Tibor köszöntötte az ünnepelteket, majd Sákovicsné Dömölky Lídia méltatta csapattársát és barátnőjét, Marosi Paulát.
"Mind a kettőnket a bátyánk vitt le a vívóterembe, együtt versenyeztünk, együtt készültünk az érettségire és együtt lettünk olimpiai bajnokok" - emlékezett a múltra Sákovicsné.
Válaszbeszédében Marosi Paula is kiemelte, milyen sokat edzettek együtt, és hogy milyen nagy öröm volt számára, amikor 1955-ben Lídia felnőtt világbajnokságot nyert.
Rejtő Ildikó, az 1964-es olimpián egyéniben és csapatban is győztes vívó azzal egészítette ki társai beszédét, hogy az egykori aranycsapat tagjai ma is tartják a kapcsolatot, rendszeres kártyacsatákat vívnak egymással.
Marosi Paulát egykori klubja, az Újpest klubigazgatója, Őze István köszöntötte lila-fehér ajándékcsomaggal.
Amikor még nem volt monumentális az olimpia
Sákovicsné Dömölky Lídiát a mai napig hatalmas büszkeséggel tölti el, hogy ő vihette be a döntő tust az olimpián.
„Mindenképp győznöm kellett az utolsó meccsen, hogy megnyerjük a versenyt. Nagyon magabiztos voltam, de az ellenfelem rögtön az elején elhúzott 2-0-ra. Ekkor kinéztem a pástról, és láttam a sápadt honfitársaimat, de nem ijedtem meg, mert olyan csapat tagja voltam, amely rengeteg erőt adott nekem. Végül szerencsém volt és nyertem 4-3-ra, viszont ami mindig megmaradt bennem, hogy milyen szörnyű lehetett az ellenfelemnek, hogy ilyen közel volt a győzelemhez, és mégsem sikerült neki. Ami nagyon fontos volt akkor a sportban, hogy az ember közösség részese legyen, és barátokat szerezzen az egész világon, hiszen akkor még az olimpia nem számított olyan monumentális eseménynek, mint ma" – idézte őt az MTK honlapja.
Az aktív sportolástól 1970-ben visszavonuló vívó, a tőr letétele után is roppant érdekes életet élt, hiszen a Harvardon edzősködött, a Képes Sportnál dolgozott és a Magyar Olimpiai Bizottságnak is tagja volt. Mégsem ezekre a dolgokra a legbüszkébb.
„A legnagyobb dolog az életemben az volt, hogy a sportpályafutásunk mellett fel tudtuk nevelni a két gyerekünket. Utána, amikor edzőként dolgoztam, megismerkedtem Berczi Sári nénivel, akivel annyira egymásra találtuk, hogy három könyvet is írtunk közösen. Ezalatt az időszak alatt rengeteget tanultam, és ha ezeket a dolgokat tudtam volna vívópályafutásom alatt, akkor még jobb karriert futhattam volna be."
Nem a 70-et, a 40-et ünnepli
"A magyar sportélet egyik nagy pillanata volt, amikor Miklós világcsúccsal nyerte meg a montreali olimpiát" - méltatta Németh Miklóst az atlétikai szövetség nevében Szalma László Európa-bajnok távolugró, az ünnepelt egykori vasasos klubtársa.
"Otthon nincs 70-es szám kifüggesztve, hanem 40-es, a gyerekeim függesztették fel emlékezve arra, hogy idén van negyvenedik évfordulója az olimpiai győzelmemnek. Nekem ez a sajátos születésnapom" - mondta Németh Miklós.
A kerek születésnaposok mellett Takács Tibor köszöntötte a csütörtökön 92 éves olimpiai bajnok tornásznőt, Köteles Erzsébetet is.