Tóth Tamás: A legfőbb tanulság, hogy nem kell görcsölni

Tóth Tamás, a riói paralimpián a magyar küldöttség egyetlen aranyérmét nyerő úszó arról beszélt az Origónak, hogy mi lehet a Vasas riói sikerinek a titka, milyen volt végtaghiánnyal felnőni és igazságosnak tartja-e a paralimpikonok jutalmának csökkentését.

Hogyan éled meg, hogy te lettél a riói magyar paralimpiai csapat egyetlen aranyérmese?

Nagyon jó érzés a csapat egyetlen aranyérmesének lenni, de jobban örültem volna, ha a többieknek is sikerül, sokan közel voltak hozzá, hogy nyerjenek.

A paralimpia előtt felemás hírek érkeztek Rióból, neked hogy tetszettek a körülmények?

Személy szerint meg vagyok elégedve a riói körülményekkel, a sportolókra kiemelt figyelmet fordítottak, pozitív emlékekkel távoztam.

Tóth Tamás Rióból hazatérve, a Liszt Ferenc Repülőtéren Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Mennyi néző volt, elégedett voltál a szurkolással?

A brazil ellenfelekkel egy medencében nem volt könnyű, elképesztő szurkolást kaptak a hazai versenyzők. Londonba kicsit több magyar szurkoló tudott kijönni, de itt is kaptam szurkolást a csapattársaimtól. Bízom benne, hogy egyszer majd hazai rendezésű világversenyen tudok úszni, ahol hazai szurkolókkal teli stadionban úszhatok, és átélhetem azt, amit most a brazil paralimpikonok.

Mi volt számodra a paralimpia legnagyobb tanulsága?

Úgy érzem ez a paralimpia ráébresztett arra, hogy nem szabad rágörcsölni a versenyekre, hanem

ugyanazt és ugyanúgy kell csinálni, mintha edzésen lennék:

ha nyugodtan állok hozzá, sikerülni fog, ez is csak egy verseny legyen a sok közül.

Mit gondolsz arról, hogy a paralimpikonok jutalmát megfelezték?

Nem tartom igazságosnak, hogy a paralimpikonok a pekinginél is kevesebb pénzt kapjanak. Bízom benne, hogy a sikereink nyomán lehet változtatás a jövőben.

A 100 méteres hátúszás döntője után Forrás: MTI/AP/Felipe Dana

Mit szóltál ahhoz, hogy klubod, a Vasas az olimpián sokáig az éremtáblázat élmezőnyében volt, aztán a foci NB I-ben is az első helyre állt?

A Vasasban nagyon családias a hangulat, megvan az egység, valószínűleg ennek köszönhetőek az eredmények.

Mennyire volt nehéz végtaghiánnyal felnőni, elfogad a környezeted?

Az épek között nőttem fel, 10 éve úszom velük. Mindig nyitott voltam az emberek felé és ez fordítva is igaz, nekem sosem volt ezzel problémám.

Nem vagyok visszahúzódó, ugyanúgy élem az életemet mint bármelyik korombeli.

Hogyan tovább most, mik a terveid a sportban, a magánéletben? Mivel foglalkozol?

Szeretnék hosszabb pihenőt és folytatni a főiskolát, amit a paralimpia miatt kicsit szüneteltettem.

El tudod képzelni, hogy Budapest paralimpiát rendezzen?

Nem vagyok gazdasági elemző, hogy meg tudjam ítélni a hatásait egy hazai rendezésű olimpiának és paralimpiának. Azt azonban mindenképp gondolom, hogy javítana nemcsak a mozgássérültek helyzetén, hanem a nyugdíjasok, kismamák közlekedését is könnyebbé tenné az infrastruktura javításával. Persze mint sportoló is szurkolok, hogy sikerüljön.