Póta Georgina: Rióba megyünk, nem a dzsungelbe!

Vágólapra másolva!

Póta Georgina az edzéseken a fiúkat is legyőzi, és úgy érzi, a kínai pingpongosok ellen is lenne esélye, ha az Európa-bajnokságokon használt, a nyesésekre kevésbé reagáló labdákkal játszhatna ellenük – így már nyert is egyszer a világ egyik legjobbja ellen. A 31 éves magyar klasszis szerint későn jött az a szabály, hogy Európában hét év után honosíthatják csak a külföldieket, ő mégis megpróbálja az idei budapesti Eb-n valóra váltani az álmát, az egyéni éremszerzést. Mondja ezt friss, háromszoros BL-győztesként.

Egy férfi játékossal melegített az edzés elején, ez gyakori gyakorlási forma a nőknél?

Gyerekkorom óta játszom fiúk ellen, és egyébként sem vagyunk sokan a válogatottnál. Ilyenkor néha beállok a fiúk ellen, Jakab Janival, Kosival (Kosiba Dániel) is játszottam már a nagyobb változatosság kedvéért. Azért is jó ellenük pingpongozni, mert nagyobbakat pörgetnek, és keményebben játszanak a lányoknál. Persze, elengedhetetlen, hogy lányokkal is játsszunk, mert teljesen más a két stílus. A férfiak nagyobb falsot tesznek a labdába, míg a lányok többet játszanak üresen – bár mostanság sok lány játszik egyre fiúsabban.

A férfiak ellen milyen eredményei vannak?

Az edzőpartnereket meg szoktam verni, 90 százalékban én nyerek.

És a férfiválogatott tagjaival mire megy?

Szoktam csipegetni szetteket, nyertem ellenük már sokszor meccset is, amikor jobb napom volt. De ezek csak edzőmeccsek, így nem lehet leszűrni, hogy az eredményük mennyire reális. Nem tudhatom, esetleg nem engednek-e nyerni. De azért úgy látom, hogy rendesen játszanak ellenem, vannak szép poénok, és meg tudom tartani a labdát a droppolós stílusommal. Ez azt jelenti, hogy nem annyira pörgetek, mert jobban szeretek az asztalhoz közel állva ütni-vágni.

Tavaly januárban 14. volt a világranglistán, most 42 vagy. Mi történt azóta?

Nem kaptam ki gyengébb ellenféltől, a Bundesligában pedig mindegyik meccsemet megnyertem, kivéve, amikor hátsérülés miatt egyszer visszaléptem.

Tehát nem azért estem vissza, mert katasztrofálisan játszottam volna,

csak nem értem el semmilyen bravúrt másfél évig. Így pedig elvesztettem azokat a bónuszpontokat, amelyeket korábban szereztem a Pro Tour-döntőben és a Világkupán elért harmadik helyekkel. Ezek egy év után kiesnek, ha az ember nem védi meg őket, mint a teniszben. Az Eb-n nyolc közé jutottam, az érem egyéniben most sem sikerült, viszont párosban második lettem – nem panaszkodom. Az európai top 16-on, ahol tíz kínai indult, a hetedik lettem. Voltak azért jó meccseim, a későbbi top 16-döntősök ellen vezettem, egyikőjüket korábban már le is győztem. Ez a két-három bravúrgyőzelem hiányzik, sok ranglistapontot kaptam volna értük, de nem vagyok elégedetlen.

Máshogy nézték az ellenfelek, amikor 14. volt?

Inkább én voltam egy kicsit zavarban, mert hirtelen jött, hiszen az elmúlt 8-10 évben a 30. és a 60. hely között voltam. Éppen ezért a berobbanást a top 20-ba nem tudtam hirtelen hová tenni. Sok újságtól kerestek meg – még Berlinben is –, kicsit a középpontba kerültem, amit annyira nem szeretek. Úgy láttam, a többiek is engem akartak megverni, külföldön és Magyarországon egyaránt. Nagyobb skalp voltam a számukra. Jó érzés volt, csak furcsa.

Háromszoros BL-győztes

A TTC Berlin hazai csarnokban 3-0-ra nyert a Tarnobrzeg elleni visszavágón, ami azt jelenti, hogy Póta Georgináék 2012 és 2014 után ismét Európa legjobbjai lettek. A magyar játékosnak sikerült két vállra fektetnie a kínai-német Han Jinget, aki 9. a világranglistán. „Az első szettet ő nyerte meg, a másodikban viszont én jártam sikerrel, aminek nagyon örültem, hiszen korábban öt pontot, ha el tudtam érni ellene. Ezek után, a harmadik szettben Han Jing feladta a meccset, amit nem tudtam mire vélni, nem tudom, hogy bármije fájt volna. Bár úgy tudom, a közelmúltban beverte az oldalát a pingpongasztalba, lehet, hogy emiatt nem volt százszázalékos. Úgy éreztem, ha folytatódik a mérkőzés, megnyerem, de így is örülök a sikernek. A BL-győzelem nagyon fontos volt a számunkra, mert itt jóval nehezebb nyerni, mint a Bundesligában.”

Sok jelentős verseny van a pingpongban is, melyik a legfontosabb?

Nekem az Európa-bajnokság. Mindenki az olimpiát mondaná, de a kínaiak és a japánok miatt nincs reális esélyem az egyéni éremszerzésre, ezért én az Eb-t mondom, mert ott mindig kimagasló eredményeket értünk el csapatban. Majdnem minden évben sikerült Eb-érmet nyernem. Az olimpia előtti év mindig stresszes, hogy milyen versenyeken induljak, meg kell szervezni, át kell gondolni az egész felkészülést taktikai szempontból is. Mivel már voltam világranglista-14. is,

tudom, hogy a kínai kínaiakon kívül bárkit meg tudok verni.

A célom a legjobb 16 közé jutás, de egy jó sorsolással akár a nyolc közé is bejuthatok az olimpián – ha elkerülöm a Kínából és Japánból induló két-két versenyzőt. Az olimpián az ázsiaiak a nagy elvárások miatt sokszor megremegnek, míg én bátran elengedhetem a kezem. Én hasonló okok miatt az Eb-n vagyok stresszesebb.

Most, edzés közben az októberi budapesti Eb-re vagy az olimpiára gondol?

Az olimpiára. Bár ha jobban belegondolok, most nem riói labdával játszunk, hanem olyannal, mint amilyet a BL-döntőn is használtunk Berlinben. Ebben a plasztiklabdában sokkal kevesebb a fals.

Melyiket szereti jobban?

Ezt, amelyikkel a BL-ben játszunk. De abban, amit az Eb-n használunk – a neve Nittaku –, még kevesebb a fals, ezért nagyon jól lehet vele csapkodni. Amikor megpörgetem, teljesen üres a labda, és ez döntő egy meccs végkimenetele szempontjából. Ez nekem fekszik, a kínaiaknak annyira nem. A Világkupán egy ilyennel 3-0-ra is vezettem a kínai Csu Ju-ling ellen, aki most harmadik a világranglistán. Igaz, végül fordított. Éppen mert a kínaiak nem szeretik, szerintem soha nem is fogják megszavazni, hogy ezzel a labdával világversenyt rendezzenek. Gyorsaságban nagyon sokan elérjük az ő szintjüket, de épp azok az apró finomságok hiányoznak, hogy megverjük őket, amit ők nem tudnak érvényesíteni ellenünk ezzel az Eb-labdával. Így verhetők lehetnének a kínaiak, de

ezt a labdát sajnos soha nem fogják világszinten bevezetni.

Önnek és Pattantyús Ádámnak a világranglistáról sikerült kijutni az olimpiára, de Londonhoz képest megfeleződött a magyar résztvevők száma (a beszélgetés után Lovas Petra is kijutott -a szerk.). Jó irányba tart itthon a sportág, működik az utánpótlás-nevelés?

Az utánpótlás helyzete nem túl fényes. Nem tudom, mi hiányzik a mostani fiatalokból, én mindenesetre azt láttam, hogy akik ifiként odaérnek a versenyeken, azokból jó pingpongozó lehet. A korosztályomból kevés olyan játékost ismerek, aki ifistaként ne lett volna a legjobb tízben. 18-19 évesen nehéz a váltás, amikor az U21-ben már sokkal jobb ellenfelekkel kell megküzdeni, ez az önbizalomra is hatással lehet, ez a legnehezebb része a sportágnak. A mostani ifikről én úgy hallom, nem hoztak érmeket a versenyekről, de szoktak itt edzeni a Statisztikában, és látok azért egy-két tehetséget, akik szorgos munkával jó játékosokká válhatnak. A még fiatalabbak között is nagyon sok ügyest kislányt látok, de úgy vélem, többet kellene szánni az edzőképzésre.

Szeretne majd egyszer fiatalokkal foglalkozni edzőként?

Nem vetem el a gondolatot. Pénzügyi diplomám van, de nem szeretnék azzal foglalkozni, miközben már megvannak az edzői papírjaim is. Ami nagyon hiányzik, az egy nagy csarnok, ahová a gyerekeket is fel lehetne hozni. Amikor az itteni csarnokban a fiúk és mi is játszunk, alig férünk el.

Miniportré

Ötévesen kezdett el asztaliteniszezni, 13 évesen már a felnőtt top 12-n indulhatott. Ekkor a serdülő Eb-n párosban második, egy év múlva vegyes párosban aranyérmes. 25 évesen már magyar bajnok, összesen 18-szor nyert egyéniben vagy másodmagával. 2004-ban már világranglista-34., 2005-ben egyéniben, párosban is 32-ig jutott a vb-n. 2007-ben szerezte csapatban az első Eb-aranyérmét. Egy évre rá, a csapatvébén 5., az Eb-n ismét aranyérmes, párosban Tóth Krisztinával. A TTC Berlinnel 2012-ben, 2014-ben és idén is BL-győztes. A londoni olimpián a harmadik körig jutott. 2015-ben világranglista-14., Rióba a világranglistáról került ki.

Többen vagy kevesebben pingpongoznak itthon, mint néhány éve?

Az biztos, hogy a hobbisták nagyon sokan vannak, mindenki mondja, hogy otthon a pincében, a kertben van asztaluk, a versenysport viszont nem annyira elterjedt, a televízió sem közvetíti, mert nem annyira látványos a képernyőn. Élőben szerintem sokkal jobb a hangulata.

A szép labdameneteket azért a tévén keresztül is lehet élvezni.

A neten fellelhető válogatásokat, a legjobb poénokat igen, de lehet, hogy egy 60 perces meccset már nem annyira élvezne egy tévénéző. De hogy miért nem közvetítik az Eb-ket? Mert az első négyben már csak kínaiak játszanak – ez egy európait nem érdekel.

Érezni már a hatását annak a szabálynak, hogy most már csak hét év letelte után lehetséges a honosítás?

Öt-tíz év múlva lehet hatása, ha az idősebb kínaiak már kimennek a mezőnyből. Nem jókor születtem.

Nem fog már játszani még akkor?

Nem tudom, meddig tudok pingpongozni, van, aki 40-42 évesen is játszik. Meg fogom próbálni még akkor is, ha lesz családom. Most még nincs erről szó, de sokan visszatértek a szülés után is. A világranglistán senki nem veszélyezteti a helyemet, így ha egy évet ki is hagyok, visszatesznek oda, ahol voltam. Ezért is kell megtartanom az 50 körüli helyemet.

A fonákját világszínvonalúnak tartják. Jogosan?

Berlinben van egy kínai csapattársam, akinek a férje a kínai válogatottnál dolgozik, és pár havonta eljön Berlinbe gyakorolni a párjához. Szoktunk vele soklabdázni, és neki is tetszett a fonákom, a gyakorlás során mondta, hogy "ó, ez igen".

Ha nem is világklasszis a fonákom, de nagyon jó szinten van.

Berlinben sokat fejlődött?

Először is, nagyon sokat köszönhetek a Statisztikának, mert ott tanultam meg pingpongozni. Ormai Laci bácsinak és Fülöp Istvánnak köszönhetem a pályafutásomat, és azt, hogy idáig eljuthattam. Huszonhárom évesen igazoltam Berlinbe, viszont soha nem éltem kinn, itthon edzek. Mégis, Németországban tanultam meg a védők ellen játszani. Korábban nem tudtam mit kezdeni velük, de a légióskodásom megtette a hatását. Így most nagyon sokféle stílusú játékos ellen tudok pingpongozni.

Rióból sok rossz hír érkezik, nyugtalan emiatt?

A zikavírus ellen úgysincs védőoltás, a többi betegség ellen pedig nem kötelező, így én nem oltattam be magam. Remélem, megúszom.

Kapunk majd szúnyogirtót, de úgysem a dzsungelbe megyünk,

hanem Rióban leszünk, elzárt helyen, nem nagyon fogunk kimozdulni az olimpiai faluból.

Mennyire motiválja, hogy Rio után akár épp Budapesten válhat valóra az álma, az Eb-éremszerzés?

Az orosz barátnőmnek sikerült, Jekatyerinburgban úgy lett érmes, hogy az esélytelenek nyugalmával indult, a 16 között volt kiemelve. Remélem, hogy nekem is sikerül összehoznom Budapesten az egyéni Eb-érmemet, az lenne a legjobb érzés, ha ez itthon sikerülne. Biztos fogok izgulni, de nagyon örülök, hogy itthon lesz az Európa-bajnokság.